Gazdaság
„Új töltettel akarunk működni”
Csoltó Gábor: Célunk, hogy a regisztrációs adót fizetőknek, annak mértékéig, önkéntes tagjainknak pedig ezen felül is tudjunk minőségi szolgáltatásokat nyújtani

„Köztestületként azok ügyeivel is foglalkoznunk kell, akik nem tagjaink” (Fotó: Hegedüs Róbert)
– Dédapja is vasutas volt, édesapját európai hírű közlekedési-szállítási szakemberként ismerték. Otthonról jött az ágazat iránti elköteleződése és szeretete?
– Szüleim a Felvidékről származtak. Édesapámékat kitoloncolták a határrendezés után, ő vasutas volt, vasutas maradt, és bármilyen beosztásban volt, mindig is a vasút maradt a legfontosabb a számára.
– Milyen volt akkoriban a magyar közlekedés?
– A Deutsche Bundesbahn alkalmazottai folyamatosan jártak Magyarországra, mert az összes vasúti mutatónk jobb volt, mint a németországi hálózaté. A gördülő állomány kihasználása, a vontatóteljesítmény, és az egy vágányra eső kihasználtság is Európa élvonalába tartozott. Tulajdonképpen mondhatom, hogy édesapám tevékenyen részt vett a közgazdasági alapon végrehajtott vasúti racionalizálásban, amelynek eredményeként a Volán-rendszer is megalakult.
– Akkor természetes volt, hogy ön is ezt az irányt választja?
– Sok választásom nem volt, vasútgépészeti technikum után elhelyezkedtem a vasútnál, egyéb iskoláimat esti és levelező tagozaton végeztem. A budapesti MÁV-igazgatóságnál dolgoztam, majd fiatal éveimben, négy-öt évenként nagyon izgalmas és érdekes munkahelyeim voltak. Szerettem az új kihívásokat, és mindenhonnan úgy mentem tovább, hogy elégedetten tekinthettem hátra. A Cement- és Mészművek vezérigazgatóságánál az ötödik évre az összes mutatónk rendbe jött, a vasút kocsiállás-pénzbírsága eltűnt. Utána a kohászatban dolgoztam. Itt is sikerült a konszolidáció. Persze, manapság már nem ugrálok ennyire.
– Utána jött a Mélyépítő, majd a Földgép vállalat, ahol, ha jól tudom, jelentős változások mentek végbe. Hogyan zajlott ez a folyamat?
– Amikor a magyar vállalatokat privatizálták, akkor voltam a Földgépnél, s a cég vezetése hosszasan hezitált azon, hogy mi lenne jobb. Volt többek között egy német vásárlási ajánlat is. Én azok közé tartoztam, akik azt mondták: vegyük saját kezelésbe a vállalatot és dolgozzunk egy nagyot. Miután nem akartam a cég eladásának útjában lenni, megvásároltam a szállítási osztályt. A család segítségével összeraktuk a szükséges induló összeget, utána havonkénti törlesztéssel az összes eszközt kifizettük, és valamennyi dolgozót átvéve, megteremtődtek a TransAgent alapjai, amely mai napig családi tulajdonban van.
– A BKIK-nak tizennyolc éve tagja. Miért lépett be annak idején?
– Mert a külkereskedelemhez a szükséges okmányok így olcsóbban voltak megszerezhetőek. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy egy kamara akkor tud hatékonyan és kielégítően működni, és akkor lesznek saját tagjai, ha olyan szolgáltatást tud nyújtani, amely minőségben és árban is megfelelő. Mostani munkánkban biztos, hogy elmegyünk ebbe az irányba is.
– Az aktualitásokra áttérve, hogyan értékeli a megválasztását?
– Az elmúlt szűk két évtizedben voltam itt minden, osztályelnök, elnökségi tag és tagozati elnök. Az ipari tagozat az elmúlt két évben, egy nagyszerű munkacsapattal kiegészülve, meghatározó lett a BKIK működésében. A BKIK új elnökeként a hatékony működést szeretném megerősíteni.
– Milyen célokat akar elérni?
– A BKIK a vállalkozókért van, az ők érdekében kell tüsténkednünk, és az ők pénzéből gazdálkodunk. Innentől kezdve a prioritás egyértelmű. Természetesen jó kapcsolatot kell tartanunk a politikával, ez alatt azt értem, olyan helyzetbe kell kerülni, hogy adjanak a véleményünkre és elfogadjanak tárgyalópartnernek. Ami óriási gond: Budapesten közel háromszázezer vállalkozás van, nekünk pedig háromezer-ötszáz tagunk.
– Hogyan lehet ezen változtatni?
– A kamara köztestület, ami azt jelenti, hogy azoknak az ügyeivel is foglalkoznunk kell, akik nem a tagjaink. A tagság létszámát növelni kell, de nem csak úgy, hogy azt mondjuk: „Többen kéne legyünk”. Véleményem szerint a legfontosabb, hogy megfelelő szolgáltatásokat nyújtsunk a budapesti cégeknek. A kisvállalkozóknak úgy tudnánk segíteni, hogy azokat a feladatokat, amelyekre lehetőségük, pénzük, szakemberük nincs, valamilyen módon ellátjuk helyettük, vagy legalább tanácsot adunk. A középvállalkozásoknál lehetőséget adunk nemzetközi kitekintésre és vásárokra. A nagyvállalatok más jellegű problémáiban lenne szükség a mi munkánkra, ez is a jövő zenéje még, hogy pontosan kidolgozzuk. Olyan szolgáltatást mi nem tudunk nyújtani, ami ne lenne meg nekik. De tisztelettel tanulni is lehet a nagyvállalatoktól.
– Mit kell tudni a kamarai rendszerről?
– Európában kétféle szisztéma van: az egyik a kötelező, a másik az önkéntes tagság. Hazánkban az előbbi volt, majd az utóbbi lett. A kötelező korszak után sok kilépés történt, és rendkívül nagy összeg maradt a kasszánkban. A kamara tisztességes volt, mert nem úgy tekintett erre, hogy ez a BKIK vagyona, hanem az összes olyan vállalkozásé, amely beletette a pénzét. Volt olyan év, amikor kisebb volt a bevételünk, mint a kiadásunk, de akkor sem nyúltunk hozzá. A regisztrációs adó bevezetésével teljesen biztosított a működésünk.
– Hogyan értékelné az utóbbi éveket?
– Az elmúlt két évben nem sikerült előrelépni, de keressük a megújulás lehetőségeit. Nem akarjuk megváltani a világot, de szeretnénk az összes vonatkozó törvényt betartani, olyan alapszabállyal, amely megfelel az egyébként remek kamarai törvénynek.
– Melyek a kamara legjobb tulajdonságai?
– Az alulról építkezés, a kamarai demokrácia és a munkamódszer. Az igazi döntések az elnökségnél történnek. Küldöttgyűlés évente kétszer-háromszor van, például a beszámolási időszakban. A tagozatoknak időt kell adni, hogy felkészüljenek és közösségi véleményeket képviseljenek az üléseken. Most ezt a rendet szeretnénk visszaállítani, a régi BKIK módjára, de új töltettel működtetni, mindenképpen szolgáltatni akarunk.
– Hova szeretnének eljutni?
– Minél hamarabb el akarjuk érni, hogy a regisztrációs adót fizetők részére az adó mértékéig, és az önkéntes tagjaink esetében pedig ezen felül is tudjunk minőségi szolgáltatásokat nyújtani, amelyekkel mindkét fél elégedett lehet. Ilyen lesz reményeink szerint az ingyenes tanácsadói rendszer, közösségi iroda olyan kezdő vállalkozásoknak, amelyeknek nincs tőkéjük sajátot nyitni. Az biztos, hogy közös döntéseket fogunk hozni, és törvényes, tisztességes működést fogunk folytatni, de eredményekkel. Dolgozunk egy kedvezményt nyújtó kártyarendszeren, segítséget akarunk nyújtani a végzős diákoknak a munka világában történő elhelyezkedésében, és sok minden más mellett még csökkenteni kívánjuk a vállalkozások munkaerőgondjait is.
– Az egyik internetes portál azt írta, a kamara elengedi az ötezer forintos díjtartozásokat. Igaz ez?
– Ebben a formában ez nem igaz, csak beazonosítottuk a problémát, év végéig szeretnénk megoldást találni az elmaradt tagsági befizetésekre.