Több mint ezer gyerek üdül Zánkán

Az üdülőkomplexum területén a parti sportpályákhoz érve elénk tárul az utánozhatatlan balatoni panoráma röplabda-pályával, vitorláskikötővel és rengeteg strandoló táborlakóval. Megbizonyosodhatunk arról, hogy ez a terület nemcsak hatalmas, hanem ideális helyszíne a  nyaralásra és pihenésre vágyó, tanulásban megfáradt gyerekeknek. Ottjártunkkor összesen négy tematikus foglalkozást látogattunk meg, így bepillanthattunk a Tenisz-, az Alkotóművészeti-, a Közbiztonsági- és a Birkózótábor programjaiba.   

„Tele vannak szeretettel”

A Balaton-part közelében fekvő sportpályához közeledve nagy csoport gyereket pillantunk meg: mindegyiküknél teniszütő van. A reggeli teniszedzésre érkeztek, köztük harminc, tanulásban akadályozott és középsúlyos értelmi fogyatékossággal élő gyerek is, akiknek egy része nem ma kezdte el ütni a labdát. Sokan közülük szinte profinak számítanak, némelyikük speciális olimpikon, az MSOSZ teniszszakágának képviselője. Hatvanan pedig a Magyarországi Iskolatenisz Program tanulói, így ők sem teljesen kezdőként érkeztek Zánkára.

Szávay Ágnes olimpikon teniszező, a tábor szakmai vezetője, kérdésünkre elmondja, legfőbb cél, hogy mindenki jól érezze magát, így szándékosan nincs edzőtábor jellege a programnak. Miután ő maga a speciális olimpikonok nagykövete, nemcsak itt segíti a teniszező fiatalokat, hanem bajnokságokra és időnként edzőtáborokba is elkíséri őket. Közben elkezdődik a reggeli foglalkozás, előkerülnek a labdák, és harminc gyermek megkezdi a bemelegítést: senkit sem kell noszogatni, láthatóan alig várják, hogy elkezdődjön az adogatás. 
Olimpikon a speciális teniszezők trénere
„Az a tapasztalatom, hogy a fogyatékossággal élő gyerekek egyáltalán nem igényelnek különleges bánásmódot, sőt, sokkal könnyebb velük foglalkozni, mint ép társaikkal, mivel nyugodtabbak, jobban figyelnek, koncentrálnak, és tele vannak szeretettel” – meséli Szávay Ági, akit megállapításában edzőtársa, Mónika is megerősít. A civil életben egészséges gyerekekkel és felnőttekkel foglalkozó teniszoktató elmondja, óriási élményt jelent neki az ittlét, hiszen a gyerekek roppantul igénylik, hogy foglalkozzanak velük. Ez nem jelent nehézséget, hiszen ugyanannyi idő alatt ugyanazt megtanulják, mint egészséges társaik szívvel, kedvvel és akaraterővel. 

Beszél arról is, hogy a speciális tenisztábor lakói érdeklődőek, és érződik rajtuk, hogy nyitottak a sportra, a teniszre. A gyerekeknek közben már Ági adogatja a labdát, két ütés között sok-sok dicsérettel és technikai instrukcióval ellátva az ifjú sportolókat. A foglalkozás egyszer-egyszer azért megakad: miközben mindenki türelmetlenül várja, hogy sorra kerüljön, a gyerekek hol Ágit, hol Mónikát ölelik meg. Erika, az egyik kísérőtanár elmondja, hogy a szentesi Rigó Alajos Iskola pedagógusaként érkezett Zánkára tanulásban akadályozott gyerekekkel, akiknek ugyanolyan fontos a sport, mint bárki másnak. Arról is beszél, tapasztalata szerint könnyebben alakítanak ki társas kapcsolatokat, egészségesebben élnek, ha átélik a küzdés és a győzelem élményét, csakúgy mint a veszítés tényét. Majd hozzáteszi, hogy a tenisz a mentális képességeket is fejleszti. A gyerekek borzasztóan élvezik a pályán töltött perceket, különösen Szávay Ági társaságát, akitől – akárcsak többi edzőtársától – rengeteget tanulnak. Ezek alapján pedig kijelenthető: az Erzsébet-tábor meghozta a kedvüket az aktív, komoly teniszezéshez.   

Vízparti foglalkozások 
„…elviheted majd emlékül!” (Fotók: Hegedüs Róbert)
Ahogy lesétálunk a partra, látjuk, hogy a Balatonban mindenütt gyerekek pancsolnak annak ellenére, hogy az előző esti vihartól kissé lehűlt a víz. A strandröplabda pályán elszánt táborozók ütögetik a labdát, a tizenhét éves Ádám pedig rögtön felvilágosít: éppen a Közbiztonsági tábor délelőtti programjába csöppentünk. Az érettségi előtt álló fiú Dunaújvárosból érkezett, mint mondja, azért ebbe a táborba, mert kiskora óta rendőrnek készül. Igaz, most szakácsnak tanul, ám otthon valószínűleg komolyabban foglalkozik majd a rendőri hivatás elsajátításának lehetőségével. Hozzáteszi, máshol nem lett volna lehetősége megismerkedni a tábort vezető rendőrökkel, így viszont részletes képet kapott a rendőri munkáról.
Cseh Tamás szakmai vezető, aki ugyan már nem aktív állományú rendőr, mégis, egy évtizedes tapasztalattal a háta mögött, hiteles képet tud adni a rendőri életpályáról. Mint mondja, a tábor ideje alatt arra ügyelnek, hogy inkább a gyakorlat legyen előtérben az elmélettel szemben. A reggeli futás és torna után szigorú szobaszemlével kezdődik a nap, majd tematikus foglalkozásokkal folytatódik.  
„Az itt töltött napok alatt megpróbálunk hiteles képet adni a munkánkról, például arról, hogyan kell valakit igazoltatni vagy gépkocsit átvizsgálni, milyen egy bűnöző elfogása, vagy egy éjszakai keresőakció. Leginkább azért hasznosak ezek a bemutatók, mert a gyerekek rádöbbennek, mit él át egy rendőr hasonló helyzetekben” – magyarázza Cseh Tamás.  

A gyerekek személy- és önvédelmi ismereteket is szerezhetnek, de reális képet kapnak a valóságról is: rájöhetnek arra, hogy amit a televízióban vagy a filmekben látnak, az nagyon messze áll a valódi rendőri munkától.

A kikötő felé vesszük az irányt, ahol elénk tárul a gyönyörű balatoni panoráma. A látvány nem csak minket nyűgöz le: egy csapat Erzsébet-táboros gyerek elmélyülten próbálja megörökíteni a tájat. Nádas Anna festőművész, az Alkotóművészeti tábor egyik szakmai vezetője felvilágosít minket: most a festőtáborban járunk, ahol a heti feladat a tájképfestés. Az együtt eltöltött idő alatt a gyerekek ráébredhetnek arra, mit jelent a komoly munka és az elmélyülés. Elmondása szerint az Erzsébet-tábor tanárainak egyik feladata a tehetségek felismerése és felkarolása. Ehhez a munkához pedig segítséget nyújt a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány Erzsébet Talentum Programja. 

„A gyerekek térlátása nagyjából 12 éves korra alakul ki teljesen, így a rajztehetség is csak később mérhető fel. A kamaszkorra tehető az első komolyabb személyiségfejlődési szakasz, ami nagyon fontos a képi kifejezéshez, de ekkorra érik be a kéztechnika is. Két évvel ezelőtt az Erzsébet-táborban találkoztunk a tizenhárom éves Krisztiánnal, rajta az első ceruzavonás után látni lehetett, hogy őstehetség. A fiút felvették egy művészeti szakközépiskolába” – meséli Nádas Anna. Később Orsival beszélgetünk, aki saját festőpólót és ecseteket is hozott magával. Mint mondja, tudatosan készült a táborra és később is ezzel szeretne foglalkozni, itt pedig rengeteget tanulhat. Elmeséli, hogy nagyon várja az estét, mert táncház lesz a program, ami szintén közel áll a szívéhez. Szinte a mondat közepén visszatér a festéshez, mint utóbb megtudjuk, ő is a tábor végén rendezett kiállításra készül saját festményével.   

A lányok körében is népszerű
Köztük vannak a leendő bajnokok
Elindulunk a komplexum közepén álló sportcsarnok felé. A hatalmas épületben óriási a zsibongás, mi pedig a nagy küzdőtér felé vesszük az irányt: Komáromi Tibor háromszoros világbajnok, olimpiai ezüstérmes birkózót keressük, aki a Birkózótábor szakmai vezetője. Ahogy belépünk, úgy tűnik, mintha egyesületi edzésen lennénk.  Mint megtudjuk, a zánkai táborba az ország legkülönbözőbb pontjairól, így Hajdúnánásról, Kecskemétről, Orosházáról és Monorról is érkeztek a birkózó szakosztályok növendékei. Szinte minden párra jut egy edző, aki pedig az egészet összefogja: Komáromi Tibor. A délelőtti foglalkozáson 14-17 éves gyerekek, fiúk és lányok vegyesen vesznek részt. Egyikük sem kezdő, mindannyian régóta űzik a sportot. A legkisebbek nyolcévesek, de már ők is indulnak versenyeken, így nekik is rendes fogásokat és technikákat tanítanak, akárcsak idősebb társaiknak. „A mai világ felgyorsult, a gyerekek már óvodás korban elkezdhetnek birkózni, bár a testfelépítésük a komoly edzésre még nem alkalmas ilyenkor. Míg az ötvenes években előfordult, hogy csak 16 évesen kezdték a sportot, a 70-80-as években a legalsó korhatár már 11-13 év közé esett, mára pedig a szakosztályokban megtalálhatók óvodás korúak is. Az ő esetükben a cél, hogy megszokják a sportolói közeget, ami később az iskolai beilleszkedésben is segít nekik” – ecseteli Komáromi Tibor. Feltűnik, hogy legalább annyi lány birkózik a szőnyegen, mint fiú, amin csak mi csodálkozunk. Komáromi Tibor elmondja, egy ideje a lányok körében nagyon népszerű lett a birkózás, ez a sport szépen átalakítja a testet, a ducibbak megnyúlnak, megizmosodnak. „A birkózást még akkor is ajánlom, ha csak 17-18 éves koráig űzi valaki a sportot, mivel nagyon jó mentális és fizikai hatása is van.”

Az Erzsébet Talentum Program a birkózó tehetségeket is felkarolja, így a legkiválóbb tíz-tizenkét versenyzőt kiválasztják és kétszer négynapos tehetséggondozó táborban külön foglalkoznak velük. 

Az edzés végén Komáromi arra kéri a csapatot, mutassanak példát a többi táborlakónak, fegyelmezettségből, tudatosságból, de legfőképpen terjesszék a sport szeretetét. Az ifjú birkózók láthatóan megszívlelik a hallottakat, így számukra az Erzsébet-tábor nemcsak pihenés, edzés és tanulás, hanem életre szóló élmény is lehet.