Tájrehabilitációval az Ormánságért

– Honnan, illetve kitől ered az Ős-Dráva-program?

– Az előzményekhez tartozik, hogy a 20. század elejéig rendkívül gazdag környéknek számított az Ormánság, ez látszik a még megmaradt épületeken, lakóházakon is. Aztán leginkább amiatt, hogy a húszas években elindult az „egykézés”, megváltozott a népességszerkezet. A leépülést elősegítette a szocialista nagyüzemi gazdálkodás is, a rendszerváltást követően pedig a nagyüzemek is bezártak. Vagyis az amúgy is gyér lélekszámú országrészben a munkalehetőségek is egyik napról a másikra megszűntek. A kezdeményezés Túrós László erdész nevéhez fűződik, aki megálmodta az Ormánság újbóli felvirágoztatásának programját, amely mai formájában és tartalmában 2007-re lett kész. Aztán a Gyurcsány-kormány alatt semmi nem történt, hacsak azt nem említem, hogy megszüntették a vasúti közlekedést a Villány–Sellye–Barcs vonalon. A program 2010 januárjában került Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnök asztalára. Az ő személyes bizalma és elkötelezettsége nélkül nem kezdődhetett volna meg az Ős-Dráva-program megvalósítása, amelyre a kormány 25 milliárd forintot biztosított.

– Mit tartalmaz a program, és mennyiben jelenthet segítséget a vidéknek?

– Alapvető cél, hogy a térséget ismét művelhetővé tegyük, ennek pedig a vízgazdálkodás az alapja. Mivel a Dráva korábbi szabályozása miatt a környék kiszáradt, új, kilencven kilométer hosszú csatornarendszert hoznánk létre. A Mecsekről lezúduló vizek visszatartása mellett Potonynál lenne lehetőség a víz kiemelésére, pótlására, valamint víztározókat alakítanánk ki az optimális vízkormányzás érdekében, így összességében 45 ezer hektár öntözésére lenne lehetőség. A víz így végigfolyhat az Ormánságon, negyvenhárom településnek nyújtva megélhetést. Ahol van víz, ott lehetőség adódik a mezőgazdasági termelésre. Ez a beruházás összességében 11-12 milliárd forintot jelentene.

– A vízrendezés az alap, hogyan építenék fel erre a többi programot?

– A mezőgazdaság felvirágoztatása alapvetően három pillérre épül a térségben. A csatornahálózat kiépítésével a gazdáknak lehetőségük lesz az öntözéses gazdálkodásra, másrészt el lehet vezetni a belvizet, ami az Ormánságra sajnos jellemző. A második kiemelt terület a tájhasználatváltás és a tájgazdálkodás. A művelésiág-váltás révén a szántóból legelők alakíthatók ki, ami alkalmas a külterjes állattenyésztés újrahonosítására. Jelenleg sok család munkanélküli az Ormánságban, számukra komoly előnyöket hozhat az extenzív állattenyésztés, a program pedig kiegészülne őshonos baromfifajták szaporításával. Fontos célkitűzés az erdőtelepítés, ezen belül a vadgazdálkodás kiterjesztése, és szeretnénk létrehozni egy vadrezervátumot is. Itt meg kell említenem, hogy hajdanán Draskovich Iván gróf nemesítői munkájának volt köszönhető a híres ormánsági gímszarvasállomány, amely mára jelentősen megritkult a térségben. A növénytermesztés esetében a tájra jellemző kultúrnövények szaporítására alkalmas kertek kialakítását tervezzük, ez szintén megélhetést nyújtana az itt élő családoknak. Ugyanígy az alkalmazkodó gyümölcsösök létrehozása is a célok között szerepel. Az Ormánságban már szervezetten, a közmunkaprogram keretében zajlik gyógynövénytermesztés és -gyűjtés. Végül, de nem utolsósorban megemlíteném a nád- és a természetes halgazdálkodást, utóbbinál az őshonos fajták tenyésztése érdekében már elindult egy program.

– A turizmusban milyen lehetőséget látnak, hiszen rendkívül szép és gazdag élővilággal rendelkező tájegységről van szó?

– Ennek megfelelően szintén kiemelt terület az Ős-Dráva programban a turizmus fejlesztése. Az ormánsági kerékpárutak fejlesztésére négyszázmillió forintot költenénk, egyébként ezek a beruházások már megkezdődtek. Cél, hogy olyan kerékpárutat hozzunk létre, amely Siklósról indulva keresztülhalad az Ormánságon egészen a szlovén határig. Komoly lehetőségeket látok a falusi turizmus fejlesztésében is, ehhez tartozik a templomfelújítási program, amelyre nagyon büszkék vagyunk: nyolc templom felújítására háromszázmillió forintot használhatunk fel. Ezek a beruházások arra is irányulnak, hogy ne legyen többet elfelejtett környék az Ormánság, a Harkányban, Siklóson vagy Villányban járó turistáknak nyújtott attrakciók köre bővüljön. Egyébként egyre inkább jellemző, hogy a villányi borvidékre érkező tehetős turisták akár kerékpárral, akár gyalog hosszú túrákat tesznek a környéken. Természetesen ahhoz, hogy mind többen érkezzenek ide, a közlekedési infrastruktúrát is fejleszteni kell. Ebben is komoly eredményt értünk el, hiszen az elmúlt két évben ötven kilométer közút újult meg a térségben.

– Említette a megszüntetett vasúti közlekedést. A vasútvonalat nem lehetne turisztikai célokra használni?

– Kifejezetten előnyös lenne ez a vasútvonal turisztikai célokra, erre építve komoly programokat tudnánk szervezni az ide látogatóknak. Egyébként jellemző a 2007-ben regnáló kormányra, hogy Kóka János akkori gazdasági miniszter szinte egy tollvonással megszüntette előbb a Sellye–Barcs, majd a Villány–Sellye közötti vasúti személyszállítást. Azt is el kell mondani, hogy a közösségi közlekedés nagyon alacsony színvonalú a térségben.

– Ugyanakkor éppen ma adják át az Ormánság új látogatóközpontját.

– A látogatóközpont Szaporca község mellett, egy majdnem 17 hektáros területen helyezkedik el. Néhány méterre található a híres Kisinci partjától, amely hét kilométeres holtága a Drávának. Kiállítótermek létesültek, amelyek a térség természeti, kulturális értékeit, hagyományait és örökségeit mutatják be, illetve az Ormánságra jellemző őshonos állatfajták bemutatására is van lehetőség. A látogatóközpont működtetése önmagában harminc családnak nyújt megélhetést.

– A tájrehabilitációs programot nem tudták időben elkezdeni, ebben jelentős a csúszás. Mi az oka ennek?

– Sajnos a bürokrácia útvesztői ebben az esetben is nehézséget jelentenek, annak ellenére, hogy ez az Európai Unió támogatásával valósul meg. A vízügyi infrastruktúra kialakítása projekt elem átkerült a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Programba, a felügyeletet pedig a Dél-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság látja el. Őszintén szólva örülök annak, hogy kiváló szakemberek felügyelhetik így a programot, ettől a beruházás is gördülékenyebb lehet.

– A térségben komoly problémát jelent az elvándorlás. Mivel kívánják ennek elejét venni, a munkalehetőségek körét bővíteni?

– Az Ős-Dráva-programban négyszázhúsz ember dolgozik közmunkában, de természetesen az is cél, hogy az állandó munkahelyek száma növekedjen. Fontos szerep jut az oktatásnak és a képzésnek, illetve a szociális felzárkózási programoknak. Kiemelném a Szövétnek – fáklya – programot, amelynek első szakaszában tizenkilenc településről száz ember részesült képzésben, ebből huszonnégyen az elsődleges munkaerőpiacon tudtak elhelyezkedni. Ebben a programban például víziközmű-építő-, erdőművelő és méhészi képesítést lehetett szerezni. Összességében negyvenhárom település lakói vehetnek részt a kétütemű programban.