Őszi madárles a Tisza-tavon

A tározó létrehozásának több mint négy évtizede két fő célja volt: a Nagykunság és a Jászság, valamint a vízi erőmű vízellátásának biztosítása (Forrás: Pixabay.com)

Mindig akkor kezdenek izgalmassá válni a mesék, amikor a vándorlegény olyan helyre érkezik, ahol még a madár se jár. Miközben azok a térségek is nagyszerűek és újra meg újra felfedezésre várnak, ahol gyakran csak a madár vagy legalábbis főleg csak a madár jár.

Vadban gazdag rezervátum

A Tisza-tó mesterségesen létrehozott vízfelület, amely a Kiskörei vízlépcső kialakításával született meg. Az 1973-ban megkezdett duzzasztást eredetileg három lépcsőben tervezték megvalósítani, ám az időközben bekövetkezett gazdasági változások miatt az utolsó ütemet - amellyel a tárolt vízmennyiséget megháromszorozták volna - végül elhagyták. Ennek is köszönhető, hogy így a tározón nagy, sekély vízfelületek alakultak ki, olykor szigetekkel tagoltan. Ezek a feltételek kedveztek a gazdag állatvilág kialakulásának. A madarak itt fészkelőhelyhez, gazdag élelemforráshoz jutnak. A tározó vízfelülete északon természetvédelmi célokat szolgál, délen kiváló üdülésre és a vízi sportokhoz, a kettő között pedig ökoturisztikai központ.

A madárrezervátum szigorúan védett természeti érték, amelyet megközelíteni csak csónakkal lehet, de költési időszakban azt sem. A terület „peremvidékén” alacsony teljesítményű csónakmotorokkal túrákat is szerveznek, ám beljebb menni csak evezős hajónak szabad.

A gondos védelemnek köszönhetően mára itt európai viszonylatban egyedülálló madárvilág alakult ki. Számos madárfaj telepedett vissza, de a vonuló fajoknak is állomásává vált ez a terület. A környéken fellelhető madárfajok között megtalálható a szürke gém, a bakcsó, az üstökös gém, a kis és nagy kócsag, a kanalas gém, a barna kánya, a kerecsensólyom, valamint a kormorán is. Poroszlóról és Sarudról szervezett csónak- illetve kenutúrák indulnak. A fontosabb helyeken kialakított madárlesek várják az érdeklődőket.

Az ezernyi szépséget rejtő Tisza-tó természeti kincseit, páratlan értékeit azok számára tárja fel a „legszívesebben”, akik valamilyen vízi járműről szeretnének vele megismerkedni. Az élelemben, halban, bogarakban gazdag területre számos madárfaj telepedett vissza, és a vonuló fajok is boldogan fedezték fel a nyugodt pihenés lehetőségét, az ember által nem háborgatott „vízi oázist”. Ezen a tájon alakult ki a hazai Tisza legszebb, leggazdagabb gémfaluja. A gémfalut víz veszi körül, akár a középkori várakat a vizesárok, ahol gyakran még csónakkal is nehéz előrejutni a vízben felhalmozódott gallyak, kidőlt törzsek szövevényétől.

Érdemes tehát beevezni a nádrengeteg egyik belső tisztására, és csendben várni a szorgos madárnépség valamelyik élelmet kereső tagjára. Kis szerencsével megpillanthatjuk a magyar természetvédelem címermadarát, a kiterjesztett szárnyakkal, szél hajtotta selyemfátyolként repülő hófehér nagy kócsagot, megláthatjuk a közelünkben hatalmas sebességgel elszálló, kékeszölden csillogó jégmadarat vagy a halászok, horgászok által nagy étvágya miatt kevésbé kedvelt, szorgalmasan halászó nagy kormoránt, közismertebb nevén a kárókatonát.

A víziszárnyasok birodalma
A háborítatlan „vízi oázist” rendszeresen számos madárfaj keresi fel (Fotó: MH)
Hajnali ébresztő, réteges öltözködés, gyors indulás, hogy mire a nap feljebb kúszik az égen, a madarak világát felfedezni induló csapat már a csónakban üljön. A túra Poroszló egyik kikötőjéből indul arra, amerre a hétköznapi turisták csak vágyakoznak: „ a hídon túlra”. Ott ugyanis már a Tisza-tavi Madárrezervátum területe fekszik, amely a Hortobágyi Nemzeti Park felügyelete alá tartozik, szigorúan védett természeti érték.

Ez a tó legszebb része, ehhez semmi kétség nem férhet. A végtelennek tűnő sulyommezőkön keresztülvágva lehet eljutni a bejárásra kiszemelt útvonal első állomására, Szartosra. A hely neve tán nem sok kies látványt ígér, ennek ellenére kifejezetten szép területen haladhatnak a látogatók. Útközben pedig elszórtan gigantikus tündérfátyolmezőket is meg lehet csodálni, amelyek ugyan a korai órákban még nincsenek nagyon kinyílva, de a nap felőli oldaluk már szép. Sőt, meglepetésként esetenként egy-egy megriadt hal is beugrik a turisták csónakjába, a riadt állatot persze ajánlatos mielőbb visszadobni a vízbe.

A csónakban ülő és gyönyörködő látogatók a Tisza-tavi esőerdőt utólag gyakran egyszerűen csak a hazai Amazonasként emlegetik, ami valóban egy Indiana Jones-film részletére emlékeztetett. Miután mindezen átjut a csapat sikerrel és elakadás nélkül, máris a Nagy-morotva patkó alakú vizeire evezhetnek. A Nagy-morotva egyébként az ide vezető úttal ellentétben meglepően nyugalmas hely, egy-két bakcsó pingvinné meredve kuksol a nád tövében, s időnként csodálkozva elhúz a látogatók feje fölött egy szürke gém. Igazi nirvána a zakatoló hétköznapokhoz szokott városi turistának.

A Három ágra innen átjutni jobb híján egy szűk, épp egycsónaknyi szakaszon lehet. A nagy víz három ágáról elnevezett területen azonban meglehetősen és már-már kellemetlenül sok a hínár és a sulyom. Ám a sokadik és a megközelítőleg huszadik madárfaj meghatározásánál - amelyek közül a túravezető többet reptében azonosít - ez már meg sem kottyan az elszánt turistának.

Visszafelé még érdemes megnézni, merre van a Tiszavalki-medence, a Nyárád-ér és az Apota, majd újra Poroszló irányába fordul a vízi út, az Eger-patak medre mellett.

A mondás szerint a Tisza-tó az a tó, amelyik folyik és az a folyó, amelyik áll. A Tisza-tó Magyarország keleti részén, az Alföldön helyezkedik el, a Tisza folyó mentén, Tiszabábolna és Kisköre között, 127 négyzetkilométeren. Hossza 27 kilométer, legnagyobb szélessége hat kilométer. A Kiskörei vízlépcső működésének köszönhetően jött létre 1973-ban. Létrehozásának két fő célja a Nagykunság és a Jászság, valamint a kiskörei vízi erőmű vízellátásának biztosítása volt.

A hajdani beruházás manapság

Mivel az eredetileg három ütemben tervezett duzzasztásból csak kettő ütem valósult meg, így a tervezett vízszinthez képest 150 centiméterrel alacsonyabb a jelenlegi, ezért közel negyven négyzetkilométernyi „szárazulat” található a tavon. A tó felszínének négy különböző egysége: az északi részen található Valki-medence, a madárrezervátummal. Tőle délre található a Poroszlói-medence, ami a szárazulatok tekintetében talán legtagoltabb része a tónak. A poroszlói medence mellett található Sarudi-medence a legnyíltabb vízfelület, és egyben itt a legszélesebb a tó. A legdélebbi rész pedig az Abádszalóki-medence.

A víztározó átlagos mélysége 1,3 méter, a legmélyebb része 24 méter. A vízszint azonban könnyen szabályozható. A Tiszán kívül az Eger-patak és a Laskó-patak is táplálja. Télen mindig alacsonyabb a vízszint, hogy a tavaszi jégzajlás ne veszélyeztesse az erőművet. A Tisza-tóban raktározott vízkészlet jelentősen segíti Szolnok lakosságának állandó vízellátását.