Mindig lesz szerepe az energiamixben az orosz földgáznak

Szőke Diána: Az energiaipar lassan változik, az infrastruktúra pedig adott (Fotó: Hegedüs Róbert)

–  Melyek hazánk legfontosabb energiapolitikai célkitűzései?

–  Magyarország európai értelemben véve is viszonylag kicsi, tízmilliós lélekszámmal rendelkező ország, tengeri kikötő nélkül. Szerény természeti forrásaink, saját kőolaj- és földgázkészleteink önmagukban nem fedik le az energiaszükségle­teinket. Mindenképpen importra szorulunk, ezen belül pedig arányait tekintve a fosszilis energia dominál. Ez szinte az összes volt szocialista országra igaz: magas az orosz földgázimport aránya, a kőolajimport is, melynek politikai következményei is lehetnek. Ha háromszögként képzeljük el egy adott ország energiapolitikai céljait, három fő célt lehet megfogalmazni. Az első az energiabiztonság: nagyon leegyszerűsítve, hogy legyen az embereknek mivel fűteni. A második célkitűzés a versenyképesség, azaz hogy ne kerüljön csillagászati összegbe az, hogy az ember ki tudja fűteni a saját házát, vagy ne szenvedjenek versenyhátrányt a vállalkozások a magas energiaárak miatt. A harmadik fontos cél pedig a környezettudatosság, ami hosszú távon térül meg.

–  Hogyan néz ki ez a valóságban?

–  Ez inkább csak egyfajta metafora, ami az energiapolitikai döntések dilemmáira mutat rá. A gyakorlatban sokszor úgy tűnik, a három cél közül általában csak kettőt lehet egyidejűleg megvalósítani. Ha valaki nagyon biztonságos és környezettudatos ellátást akar, az meglehetősen drága. Környezettudatos működés esetén, amennyiben még sok pénz is áll rendelkezésre, akkor sem feltétlenül biztos, hogy fenntartható lesz az ellátásbiztonság. Választani kell, melyek a legfontosabb célok. A magyar energiapolitika az ellátásbiztonságot teszi az első helyre, ezt követően a versenyképesség, az árak viszonylag alacsony szintje az, ami a második cél, a környezettudatosság pedig a harmadik helyen áll. Energiapolitikánk fő kerete a 2012-es nemzeti energia­- stratégia. Ez frissítésre szorul, hiszen számos fontos fejlemény történt azóta, mint például a paksi atomerőmű-bővítési projekt bejelentése 2014 januárjában.

–  Az atomerőmű-bővítés mellett milyen megoldások léteznek az energiafüggőség csökkentésére?

–  Oroszország tíz éve egy orosz–ukrán vita miatt elzárta a gázcsapot, így 2006 és 2009 januárjában gázkimaradás volt tapasztalható térségünkben. Ebben a helyzetben Magyarország is kénytelen volt a stratégiai gázforrásaihoz nyúlni, és az egész térség számára nyilvánvalóvá vált, hogy komoly gondot okoz az energiafüggőség. Azóta minden kelet-közép-európai ország azon munkálkodik, ne legyen kiszolgáltatva az orosz importnak. A diverzifikálás a legfontosabb célja a magyar energiapolitikának, de ez egy igen lassú folyamat, hiszen az energiaipar önmagában is lassan változik, az infrastruktúra pedig adott. Történelmi okok miatt a térségben szinte az összes gázvezeték kelet–nyugati irányban halad Oroszországból az egyes országokba, maguk az országok észak-déli irányban viszont sokáig nem voltak összekötve.

–  Az Északi Áramlat 2 miben különbözne?

–  Az Északi Áramlat 2 egy már meglévő gázvezetékprojekt bővítése lenne. A tervezett vezeték orosz földgázt vinne Észak-Németországba. Egyes európai országok azért tiltakoznak ellene, mert emiatt az egész kelet-európai infrastruktúrát megkerüli, tehát azok az országok, amelyek főként tranzitszerepet játszottak eddig, így Ukrajna és Szlovákia, kiszorulnak. A másik kritika, hogy sokak szerint kettős mércét lehet felfedezni abban, hogy általában Kelet-Európát szidják az orosz befolyás miatt, ellenben a németek a szankciók és az ukrán háború ellenére fenntartják a megállapodást egy ilyen hatalmas projektről az oroszokkal.

–  Magyarország is tiltakozott a projekt ellen. Megvalósul?

–  Az Északi Áramlat 2 átrajzolja a térképet. A hagyományos kelet– nyugati infrastruktúra helyett lenne egy északi megkerülő, amely teljesen kihagyná ezeket az országokat, így hazánk és a többi kelet-európai ország is tiltakozott. A projekt ennek ellenére megvalósul, hiába írt 2016 márciusában a térség összes országa közös levelet a bizottság elnökéhez. Emellett az utóbbi hónapokban komoly feszültséget szült az Északi Áramlat 2 az Amerikai Egyesült Államokkal szemben is, hiszen a Trump-adminisztráció élesen bírálta a projektet.

–  Ki a legnagyobb vesztese a projektnek?

–  Ukrajna. Eddig szinte az összes vezeték rajtuk keresztül ment, emiatt nagyon fontos szerepük volt a térség energiaellátásában. Mind­emellett a tranzitdíjakat is megkapták, ami elég nagy összeg, ha több ország energiaellátásáról van szó. Nagy érvágás nekik, hogy ebből kiesnek. Oroszország úgy tudja gyengíteni Ukrajnát, ha megkerüli. Nekünk sem érdekünk, hogy minden Németországból jöjjön, már csak a tranzitdíjak miatt sem.

–  A bolgár–román–magyar–oszt­- rák vezeték terve kedvezőbb hazánkra nézve?

–  A diverzifikálás területén a másik lehetséges út ez a projekt. A Fekete-tenger romániai partjánál talált földgázkészleteket ki lehetne termelni, és onnan Románián és Magyarországon keresztül lehetne ellátni a szomszédos országokat. Ez a megoldás fontos lenne nekünk, az új útvonallal nem az oroszoktól importálnánk, végig uniós országokon menne keresztül a földgáz, tehát uniós versenyjogi szabályok szerint működne. Egyelőre nem tudni, hogy megvalósul-e ez a terv, ez a készletek geológiai nagyságától, a kitermelés gazdaságosságától egy­aránt függ. Emellett fontos szempont, hogy a bukaresti kormány milyen anyagi és jogi feltételekhez köti a gázexportot.

–  A visegrádi országok egyetértenek a ROHU, a román–magyar gázfolyosó-ügyben?

–  A visegrádi országok között mindig is elvi egyetértés volt az energiaimport diverzifikálásának szükségességéről. Az atomenergián és az új gázvezetékeken túl a harmadik lehetőség a cseppfolyósított földgáz (angolul liquefied natural gas, azaz LNG), mely a világ energiaellátásában egyre nagyobb szerepet játszik. Különlegessége abban rejlik, hogy a kőolajtermékekhez hasonlóan koncentrált energiahordozó, megfelelő eszközökben tengeren jól szállítható, viszonylag kis költséggel tárolható. Karrierje töretlen, egyre több ország kapcsolódik be a kereskedelmébe. A földgázt kis űrtartalomra kompresszálják, így tudnak hatalmas mennyiséget tankerhajókkal szállítani. Visszaalakítani gáz halmazállapotúvá a kikötőkbe telepített hatalmas újragázosítási terminálokkal lehet. Ilyen LNG-terminál már két helyen is létezik régiónkban, Litvániában és Lengyelországban. Tervben van egy harmadik létrehozása is, Horvátországban, Krk szigetén. Az új terminál régóta napirenden van, de nem igazán halad ez a projekt, elsősorban politikai okok miatt.

–  Ön szerint mi Magyarország érdeke?

–  Hazai álláspont szerint örülnénk, ha lehetne onnan többletföldgázt importálni az orosz források mellett, de egyelőre annyira hatalmas költségei lennének egy ilyen beruházásnak, hogy egy ideig gazdaságosabb orosz gázt venni. Horvátország és az Európai Unió álláspontja szerint mindenképpen bele kell fogni, hiszen hosszú távon megtérül. Az amerikaiak is támogatják ezt a projektet, ugyanis akár Észak-Amerikából is lehetne ekkor gázt importálni, tehát amellett, hogy az oroszok ellen tegyenek egy lépést, még érdekükben is áll a projekt megvalósítása. A piac egyébként egyre integráltabb lesz, s nem csak Oroszországból lehet majd importálni földgázt. Az európai országok egyre jobban össze vannak kötve interkonnektorokkal, határ menti összekötő vezetékekkel. Ezek nagyjából Magyarországon is kiépültek a szomszédos országokkal. Ezzel együtt fontos megjegyezni, hogy a cél nem Oroszország teljes kiszorítása a piacról, hanem hogy versenyképes áron, átlátható feltételek mentén lehessen importálni tőlük. A jövőbeni magyar energiamixben is lesz szerepe az orosz földgáznak.