Milliárdok méhei

– Az Európai Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottsága szakbizottsága január 23-án szavazott az úgynevezett Méz-jelentésről, amit ön terjesztett elő. Miért fontos ez a jelentés és ez a szavazás?

– Mert komoly győzelem a méhészek szempontjából. Önmagáért beszél, hogy a jelenlévő képviselők közül egy kivételével mindenki támogatta a jelentést. Ez az egység fontos, mert a méhészek és a méhek komoly bajban vannak, megoldást várnak a gondjaikra.

– Milyen gondjaik vannak a méhészeknek?

– Harcolnunk kell a mézhamisítás, a növényvédő szerek túlzott és nem megfelelő használata és a méhészek uniós támogatásainak csökkentése ellen. Lépéseket kell tennünk a méz népszerűsítéséért, a mézfogyasztás növeléséért, az eddigieknél hatékonyabb mézmarketinget kell megvalósítanunk. A téma komolyságát jelzi, hogy rekordközeli mennyiségű, négyszáznyolcvanhat módosító javaslat érkezett a mézjelentéshez, de csak harminchat esetben kellett külön szavazást tartani. A második menet azonban még hátravan, a jelentést meg kell erősítenünk az Európai Parlament március 1-jei plenáris ülésén, ahol hasonlóan nagy támogatottságot várok.

– Mi a változások, változtatások lényege? Tényleg nagyon sok képviselői módosító indítvány érkezett a jelentéshez?

– A jelentés a méhészeti ágazat előtt álló kilátásokra és kihívásokra koncentrál. Ennek alapján először a méhészet és a méhek jelentőségét kell hangsúlyozni, de a jelentés foglalkozik a méhészeknek járó uniós támogatásokkal, benne a nemzeti méhészeti programokkal és a kockázatkezeléssel. A harmadik fejezet a kutatás-fejlesztés összehangolására, a méhészek oktatására és képzésére tér ki. A negyedikben tesszük meg a méhek egészségének a javítására, a méhbetegségek elleni küzdelemre, a méhlegelők megvédésére vonatkozó javaslatokat. Ötödször útmutatást próbálok adni a méhek egészségét veszélyeztető növényvédőszer-hatóanyagok engedélyezésével és esetleges betiltásával kapcsolatban. Ezután következik a jelentés fő témája, a hamisított méz elleni küzdelem. De szóba kerül az uniós mézmarketing hiányosságainak kiküszöbölése, benne a sikeres „európai mézes reggeli” kezdeményezés elterjesztése, s az iskolatej- és -gyümölcs programok „mézes kiegészítése”. Ugyanitt kerül sor az egészségmegőrzésben és a gyógyászatban használt méhészeti termékek promóciójára. Emellett a jelentés kitér a közvetlen mézértékesítés egyes formáira: termelői piacok, rövid ellátási láncok használatának ösztönzésére, valamint az európai méz és méhészeti termékek megvédésére a nemzetközi kereskedelmi tárgyalásokon.

– Milyen témákban érkezett a legtöbb indítvány?

– A növényvédőszer-hatóanyagok és a hamisított méz elleni küzdelem témakörében. Utóbbi témában politikai hovatartozástól függetlenül mindenki közel azonos javaslatokat adott be, mert a jelenlegi helyzetet senki nem tartja elfogadhatónak.

– Kezdjük a növényvédő szerekkel. Erről a kérdéskörről mit kell tudni?

– A fontossága miatt külön fejezetet is kapott, a méhészek, a termelők és a környezetvédők is jogosan várják el, hogy az EU-ban legyen egyértelmű tudományos álláspont a méhek egészségét veszélyeztető anyagokról. Ezért javaslom, hogy az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság, azaz az EFSA folytasson kutatásokat minden, a méhek egészségére veszélyes anyagról. Emellett felkérem az Európai Bizottságot, hogy az EFSA-vizsgálat ismertetéséig rendelje el a méhek egészségére veszélyes növényvédőszer-hatóanyagok használatának felfüggesztését. És hogy azonnal kezdeményezze azon hatóanyagok betiltását, amelyekről egyértelműen bebizonyosodott, hogy veszélyesek a méhekre.

– Ezek után jöhet a mézhamisítás, amiről talán mindenki tudja, hogy sok gondot okoz nemcsak itthon, de Európában is. Milyen piacvédelmi intézkedéseket, előírásokat, ajánlásokat tartalmaz a jelentés?

– Az unió ma csak hatvan százalékban önellátó mézből, a fogyasztás negyven százalékát, ami körülbelül kétszázezer tonnát jelent, importálja. Az import fele, nagyjából százezer tonna, Kínából érkezik. Kínában ma négyszázötvenezer tonna mézet termelnek évente, ami több, mint a legnagyobb méztermelők, az unió, Argentína, Mexikó, az Egyesült Államok és Kanada termelése együttvéve. De ekkora mennyiség a szakma szerint egyszerűen nem származhat méhészeti tevékenységből. Az Európai Bizottság 2015-ben elrendelte a mézek ellenőrzését, a jelentés megállapította, hogy az EU külső határállomásain és az importőrök telephelyein vett minták húsz százaléka hamis.

– Akkor, gondolom, az unió azóta már fellépett a hamis méz ellen.

– Sajnos az EU egyelőre sehogy sem lép fel a mézhamisítással szemben. A még 2001-ben elfogadott Méz-irányelv előírta, hogy az unió belső piacán értékesített mézeken pontosan jelölni kell a származási országot. Egy 2014-es módosítása azonban bevezette az egyszerűsített jelölést, amivel számos mézcsomagoló és -kereskedő visszaél, és „elhallgatja” a valós származási országot.

– Mi ennek az oka?

– Az, hogy az egyre tudatosabb európai vásárlók bizalmatlanok egyes országokból, például Kínából vagy Ukrajnából származó élelmiszerekkel szemben. Valójában az „EU-s és EU-n kívüli mézek keveréke” jelölés egyáltalán nem tájékoztatja a fogyasztókat a keverékben szereplő mézek valós eredetéről. E keverékek többnyire importált, hamisított méz és jó minőségű uniós méz elegyét tartalmazzák, s a fogyasztók megtévesztése mellett közegészségügyi kockázatot is jelentenek. Nem véletlen, hogy a jelentésemben azokat az eszközöket vesszük számba, amelyekkel minden jogszerű eszközzel felléphetünk a mézhamisítás ellen, és a csalókat a jogszabályok betartatására kényszeríthetjük. Szükség van a kifinomult hamisítványokat kiszűrni képes analitikai módszerek fejlesztésére, az importmézeket is feldolgozó csomagolóüzemek rendszeres élelmiszer-biztonsági ellenőrzésére, a fajtamézek jellemzőinek uniós szintű meghatározására és a gyantaszűrés-technológia betiltására.

– A gyantaszűrésről mit érdemes tudni, és miért fontos a betiltása?

– Azért, mert a kínai mézelőállítók a tiltott antibiotikumok, különösen a klóramfenikol maradványainak eltávolítását nem az előírások szerint, hanem a méz gyantaszűrésével oldották meg. Azonban az ilyen „mézben” nincs semmilyen biológiailag értékes anyag, tehát nem is szabadna méznek nevezni, inkább valamilyen szirupnak. Ráadásul ez az eljárás alkalmas a kaptárakból túl hamar kivett mézkezdemény cukorsziruppal történő feljavításának elfedésére is. A gyantaszűrés egyébként nem tudja száz százalékban eltávolítani a káros anyagokat, az ilyen „mézek” közegészségügyi szempontból veszélyesek. Az egyetlen járható út a gyantaszűrés betiltása és a gyantaszűrt mézek kitiltása az unióból.

– Miért nagy lehetőség a magyar mezőgazdaság számára, hogy a jelentést ön készíti el?

– Mert Magyarország méznagyhatalom, Spanyolország és Románia után a harmadik legnagyobb méztermelő tagállam. Itthon több mint húszezer méhész átlagosan évente huszonkét-huszonötezer tonna mézet termel, jó években pedig akár harmincezer tonnát is. A magyar méz – aminek negyven-hatvan százaléka a legkiválóbb minőségű akácméz – mintegy háromnegyedét külpiacokon, túlnyomórészt az EU tagállamaiban, elsősorban Németországban értékesítjük. Az unió belső piacát elözönlő hamisított importméz
– amely főleg Kínából érkezik – olyan szinten leverte a hordós méz termelői árait, hogy azok a 2013-as árak felére estek. Például a magyar akácméz felvásárlási ára a 6,6 euróról tavaly év végére 3,3 euróra zuhant. A helyzet 2015-re tarthatatlanná vált, így egyrészt a Mezőgazdasági és Halászati Miniszterek Tanácsának 2015 decemberi ülésén a magyar kormány kérésére megvitatták az unióba behozott mézekkel kapcsolatos aggályokat. Másrészt ugyanebben az időpontban méhésztüntetés volt Budapesten és Brüsszelben. A megmozdulást magyar érdekképviseleti vezetők szervezték, de részt vettek benne a visegrádi és más közép-európai országok méhészei is. Mindebből következik, hogy az Európai Parlamentben is egy magyar politikusnak kellett vállalnia ezt a kiemelten fontos ügyet.

– Nehéz volt meggyőzni a méz fontosságáról a képviselőtársait?

– Nem mondom, hogy kis munka volt, de viszonylag gördülékenyen ment „a meggyőzés”.

– Csak nem azt akarja mondani, hogy volt egy visszautasíthatatlan ajánlata?

– Akár mondhatnám azt is. De komolyra fordítva a szót, sokkal fontosabb volt, hogy a hétszázötvenegy európai parlamenti képviselő közül sokan vidéken laknak, és otthon is értesültek az ágazat problémáiról. Másrészt az európai néppárti képviselőtársaim a kezdetektől fogva támogatták a munkámat.

– Említette, hogy a jelentés nemcsak a mézre koncentrál, hanem a méhészekre is. Ők milyen speciális vagy plusztámogatásokat kaphatnak?

– A méhészek rendkívül nagy hasznot hoznak a mezőgazdaságnak. A méhek végzik el a növények többségének beporzását, amely nélkül nem lenne növénytermesztés, s így mezőgazdaság sem. Ezért a méhészek támogatása nagyon fontos feladat. A jelenlegi uniós támogatási konstrukciókat érdemes átgondolni, mert amíg 2004 és 2016 között az EU méhállománya 47,8 százalékkal nőtt, addig a méhészek egyetlen célzott uniós támogatását jelentő Méhészeti Nemzeti Programok költségvetése csak tizenkét százalékkal emelkedett, harminckettőről harminchatmillió euróra. Ez a KAP büdzséjének mindössze három ezreléke. Ezt az összeget meg kell duplázni! Emellett érdemes lenne meggondolni egy új méhészeti uniós támogatás beillesztését a 2020 utáni agrárpolitikába, főleg a kis- és középvállalkozásokat támogatva. De a méhészeti kutatás-fejlesztés tagállamok és cégek közötti összehangolása, a méhészek alap- és szakképzésének a fejlesztése is segítené a méhészek boldogulását.

– Annak alapján, amit elmondott, mindenki meggyőződhet arról, hogy milyen jelentős szerepet töltenek be a méhek a mezőgazdaságban. Azt azonban talán már kevesebben tudják, hogy sok országban már fizetnek a méhészeknek, hogy adott területen „legeltessék” a méheiket. Mindezek alapján mekkora a méhek gazdasági súlya?

– A méhészet több mint hatszázhúszezer uniós polgár számára biztosít fő- vagy mellékjövedelmet. Az ágazat jelentősége jóval nagyobb annál, mint amit a gazdaság bruttó termelési értékéhez adott hozzájárulása alapján megítélhetünk, hiszen a növényfajok nyolcvannégy és az európai élelmiszergyártás hetvenhat százaléka függ a méhektől, a beporzástól. Az így előállított gazdasági érték, amelyet az EU-ban évi 14,2 milliárd euróra becsülnek, lényegesen felülmúlja a megtermelt méz értékét. Mégis úgy vélem, hogy az unióban nem ismerik el eléggé a beporzás jelentőségét, és ezt a szolgáltatást természetesnek veszik. Az Egyesült Államokban viszont évente kétmilliárd eurót költenek a mesterséges beporzásra, Kínában pedig még ennél is többet, emlékezzünk csak azokra a képsorokra, amelyeken kínai munkások védőruhában és védőkesztyűvel porozzák be a gyümölcsfákat. Hátborzongató jövőkép.