Megbíznak az ügyfelek a kiszámíthatóan működő adatközpontban

Mártha Imre: Közép-Európában is csak néhány, a miénkkel azonos besorolású központ létezik (Fotó: Csudai Sándor)

– A kormányzat távközlési straté­giája a Digitális Magyarország programra épül, amely szerint minden magyar háztartásba el kell juttatni a széles sávú internetet. Érdemes ebbe befektetni, és tarthatók lesznek a kitűzött célok?

– Jelentősen javulhat Magyarország versenyképessége, ha a háztartásokat sikerül széles sávú internettel ellátni. Az uniós határidő 2020, s mi szeretnénk ezt a programot 2018-ig megvalósítani, úgy is mondhatnám, hogy találtunk egy olyan területet, ahol Magyarország éltanuló lehet. Ha elindulnak az uniós támogatások, látok esélyt arra, hogy megvalósul ez a program, legalábbis az ország jelentős részén. Az Invitel ebben meghatározó szerepet játszik, mi is pályázunk uniós forrásokra, ahol eddig nem volt széles sáv, ott megpróbáljuk ennek segítségével bekötni. Ma még az ország ritkán lakott részein helyenként nem elérhető a gyors internet.

– A távközlés döbbenetes átalakuláson ment keresztül az elmúlt néhány évben, ezek közül az egyik, hogy felértékelődött az adatközpontok szerepe. Az ügyfelek a saját infrastruktúra kialakítása helyett igénybe veszik az informatikai szolgáltatásokat. Milyen szerep jut e területen az Invitelnek?

– A központok kialakulását elsősorban az segítette elő, hogy elképesztő méretű az adatgenerálás, és folyamatosan növekszik: 2020-ban az előrejelzések szerint egy felhasználóra átlagosan húsz terabyte adat jut, ami néhány évvel ezelőtt egy-egy közepes méretű vállalat adatforgalmának felelt meg. Valamilyen formában minden magyar állampolgár kapcsolatba kerül egy adatközponttal, akár úgy, hogy online felületről letölt egy keresett cikket, megnézi az időjárást, vagy kormányzati ügyet intéz, de még a lottósorsolás is érint ilyen létesítményt.

– Hogyan lehet abban megbízni, hogy a mindennapi, a személyes vagy a céges adatokat kellő biztonsággal kezeli egy szolgáltató központja?

– Besorolás alapján működnek az adatközpontok, amely azt írja elő, hogy egy-egy létesítmény mennyire működik biztonságosan. Az Invitel Kozma utcai adatközpontja például TIER 4-es besorolásnak megfelelő szintű, ilyenből Közép-Európában is csak néhány létezik. Az alapvető feltétel ebben a kategóriában, hogy az objektum ne víz, repülőtér vagy veszélyes üzem közelében épüljön, a védettségét fegyveresen is garantálni kell, ezen kívül pedig minden körülmény között biztosítottnak kell lennie az áramellátásnak és a távközlésnek. Nálunk három energiaellátási rendszer működik, és tucatnyi független optikai bekötéssel rendelkezünk. Szintén két független oldalról érkezik a villamos energia, ha ezek netán kiesnének, akkor az akkumulátortelep kezd működni, miközben indulnak a dízelgenerátorok. Vagyis nincs, és a létesítmény fennállása óta nem is volt kiesés. Azok az ügyfelek, leginkább a bankok, biztosítók vagy kiemelt cégek, amelyek ezt megfizetik, nem engedhetik meg maguknak, hogy egyetlen percre is megszűnjön az adatforgalmuk, itt az informatikai biztonság is maximális.

– Mi késztet arra például egy bankot, hogy külső cég bonyolítsa le az adatforgalmát? Mennyivel tudnak professzionálisabban vagy költséghatékonyabban működni?

– Először is azt említeném, ritka az olyan hazai termék, mint az adatközpontunk, amelyet magyarok terveznek, építenek és működtetnek, ráadásul ilyen színvonalon. De, hogy elsősorban miért jönnek ide a cégek? Egyrészt a költség miatt. Egy irodaházban a villanyszámla jóval magasabb, mint amit mi a szolgáltatásért kiszámlázunk. Hiszen az tekinthető a leginkább költséghatékonynak, ami egyenletesen fogyaszt, a csúcsidejű lényegesen drágább. Ehhez hozzájárul az is, hogy a versenyképes adatközpontok középfeszültségen, az irodaházak kis feszültségen, magasabb áron kapják a villamos energiát. A második, mint említettem, a biztonság. Sok cég beleesett már abba a hibába, hogy kikezdhetetlennek hitte a szervereit, mindaddig, amíg a fölötte levő bérlő el nem áztatta azokat, hétvégén le nem állt a klímaberendezés, vagy hirtelen nem volt megfelelő informatikus specialista a helyszínen. Ha valaki behozza a szervereit az adatközpontba, automatikusan hozzáférést kap ahhoz a tudásbázishoz, amely itt rendelkezésre áll, hiszen magasan képzett szakemberek dolgoznak bent. Fontos megemlíteni a rugalmas kapacitást is. Ha például egy diszkont légitársaság kampányt hirdet, olyan mértékben növekszik az online ügykezelése, hogy az alapszerverparkja ezt nem tudja tejesíteni. Egy adatközpont viszont ezt könnyedén ellátja szolgáltatásként.

– A mostanság divatos felhőalapú szolgáltatások mennyire kerülnek előtérbe?

– Állami cégek és kiemelt biztonságot nyújtó egységek nem tárolhatnak külföldi felhőben adatot. Ami nagy adatbiztonságot, korlátlan hozzáférést igényel, annak célszerű egy hazai felsőkategóriás adatközpont. Köztes lehetőségként az ügyfelek hibridmegoldást is választanak, azaz felhőbe és fizikailag elérhető itthoni gépekre is dolgoznak.

– Milyen a kapcsolatuk a távközlési szolgáltatóknak a kormánnyal? Korábban ugyanis nem lehetett felhőtlen viszonyról beszélni.

– Úgy vélem, hogy az elmúlt egy-két évben pozitív elmozdulás tapasztalható a kormányzati politikában, mármint ami a közműszolgáltatókkal történő kapcsolattartást illeti. Ezzel együtt azt szoktam mondani, hogy mi úgy tekintünk magunkra, mint egy szürke eminenciás. Nem csapódunk aktuális csoportokhoz, szakmai alapon, elfogultság nélkül próbálunk dolgozni.

– Ha már az energiaellátásról is beszéltünk, és ezt megelőzően abban az iparágban dolgozott, érdemes lenne néhány szót szólni Paks II-ről is.

– Alapvetően támogatom az atomenergiát, az MVM-ben a vezetésem alatt indult el Paks II érdemi előkészítése. Azóta azonban történtek olyan változások az energetikában, amelyeket érdemes lenne figyelembe venni. Míg 2010-ben nyolcvan-kilencven euró volt egy megawattórányi energia, 2017-re az áramtőzsdén már 24 euróra lehet ma szerződést kötni. Az új paksi blokkokban 55 euróért termelnénk, az ellenzők szerint hetvenért. Arra nem mernék fogadást kötni, hogy 2025-re, amikor az új blokkok indulnának, 24-ről 55 euró­ra emelkedik a világpiaci ár. Mivel a jelenlegi reaktorok legalább 2032-ig működhetnek, amondó vagyok, hogy ezt figyelembe véve érdemes lenne kicsit várni, időben eltolni némileg a beruházást. A jelenlegi erőmű működése még ezt követően is valószínűleg meghosszabbítható lesz. Az európai rendszerek pedig a nagy termelő központok helyett inkább a decentralizáció felé haladnak, ennek hatásait is érdemes lesz megismerni.