Gazdaság
Kinőhetjük a szegénységet
A válság óta kissé mérséklődtek a jövedelmi különbségek az OECD legfrissebb jelentése szerint
A globális pénzügyi válság ideje alatt, döntően 2008–2011 között növekedett jelentős mértékben a jövedelmi egyenlőtlenség és a relatív szegénység, de 2013-ban már kismértékű javulás történt – állapítja meg a legfejlettebb országokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tegnap Párizsban bemutatott kiadványa, amelynek kiemelt témája a jövedelmi egyenlőtlenség. Az elemzésből kiderül, hogy Magyarországon 2013-ban a Gini-együttható alapján mért jövedelmi egyenlőtlenség 0,288 volt, ami alatta maradt az OECD-országok 0,315-ös átlagának. A visegrádi országok közül Csehországban és Szlovákiában alacsonyabb, Lengyelországban viszont nagyobb a jövedelmi egyenlőtlenség, mint hazánkban. Hasonlóképpen a relatív szegénységi ráta (azok teljes népességen belüli aránya, akiknek a nettó jövedelme a medián nettó jövedelem ötven százalékánál alacsonyabb) Magyarországon 2013-ban 10,1 százalék volt, míg az OECD-átlag 11,2 százalék. Érdekes módon azonban a magyar lakosság a valós helyzetnél nagyobbnak érzékeli, túlbecsüli mind a jövedelmi egyenlőtlenség mértékét, mind a szegények arányát, egyébként Csehországhoz, Szlovákiához és Szlovéniához hasonlóan.
„A jövedelmi egyenlőtlenséget és a relatív szegénységet tekintve Magyarországon 2013-ban már kismértékű javulás figyelhető meg, és bár az OECD-nek még nincsenek frissebb adatai, ez a kedvező tendencia azóta valószínűleg folytatódott” – nyilatkozta lapunknak hazánk OECD-nagykövete. Cséfalvay Zoltán szerint hazánk most ott tart, ahol a fejlett országok az 1980-as években voltak. Hogy a magyar lakosság mégis a valósnál nagyobbnak érzékeli az egyenlőtlenséget és a relatív szegénységet, annak az az oka, hogy az OECD-n belül mi szegény országnak számítunk, nálunk a jövedelmek szintje még jócskán elmarad a fejlett országokétól, márpedig a magyarok hozzájuk viszonyítják a saját jövedelmüket, ezért elégedetlenek. A megoldás erre az, hogy nemcsak a jövedelmi egyenlőtlenséget és a relatív szegénységet kell csökkenteni, hanem a gazdasági növekedés gyorsításán keresztül az emberek jövedelmeit növelni. „Ha nagyobb a torta, akkor abból előbb-utóbb mindenkinek több juthat” – mondta.
Az OECD szakpolitikai ajánlása az, hogy olyan gazdaság- és társadalompolitikát kell folytatni, amely egyszerre segíti a fenntartható gazdasági növekedést, és csökkenti a jövedelmi egyenlőtlenséget, a relatív szegénységet. Cséfalvay Zoltán elmondta, a szakpolitikai csomag legfontosabb eleme a foglalkoztatás bővítése, minőségi munkahelyek teremtése, továbbá az alacsonyabb jövedelmű rétegek számára a versenyképes tudás, szakképzettség megszerzésének elősegítése, támogatása. Emellett olyan adórendszer és családtámogatási politika szükséges, amely az újraelosztással tompítja az egyenlőtlenségeket, de nem gyengíti a gazdasági növekedést.
Cséfalvay felhívta a figyelmet arra is, hogy míg az OECD-országok többségében már nagyon elterjedtek az atipikus foglalkoztatási formák (részmunkaidő, távmunka, önfoglalkoztató mikrovállalkozás), hazánk ebben még hátul van, ezért is érdemes elmozdulni ebbe az irányba, ami társadalmi és gazdasági szempontból is előnyös lehet.
Egyenlőtlenség és gazdasági növekedés
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legfrissebb, az In It Together: Why Less Inequality Benefits All című jelentését, amely a jövedelmi egyenlőtlenség trendjeit mutatja be, Angel Gurría főtitkár tegnap ismertette Párizsban.
A világ legfejlettebb országait tömörítő szervezet kiadványa a harmadik jelentős kötet a sorban: az OECD 2008-ban mutatta be a Growing Unequal?, illetve 2011-ben a Why Inequality Keeps Rising? című tanulmányait, amelyekben azt vizsgálták, miért nő a világban a jövedelmi egyenlőtlenség, és az egy határon túl miért fékezi a gazdasági növekedést. A kötetből kiderül, hogy a közhiedelemmel ellentétben sok országban nem feltétlenül túl nagyok a különbségek.