Két gyenge láncszem: Irán és Törökország

A kurd és az orosz olaj Törökországon keresztül jut el a mediterrán piacokra (Fotó: Reuters - Ahmed Jadallah)

Törökországban egyelőre még működőképes a gazdaság, hiszen az elmúlt két negyedévben év per év alapon hét százalék feletti volt a bruttó hazai termék (GDP) növekedése – írta Pletser Tamás, az Erste Bank olajipari elemzője. Kiemelte, hogy a turizmus is komoly lökést kapott az idén, hiszen negyven százalék feletti növekedést regisztrált az ország a gyenge tavalyi évhez képest. A szakértő szerint azonban a felszín alatt súlyos gondok vannak: a vállalati szféra adóssága a GDP hetven százalékát teszi ki, és jórészt amerikai dollárban denominált. Ez az adósság egyre nagyobb terhet jelent a vállalatoknak, mivel időközben a török líra mélyrepülésbe váltott az alacsony lírakamatok és a folyó fizetési mérleg hiánya miatt. Recp Tayyip Erdogan török elnök tegnap kijelentette: a török pénznem, a líra árfolyamának zuhanása logikus érvekkel nem magyarázható, az egy Törökország elleni „politikai összeesküvés” eredménye. Az erdogani politika óvatossá tette a szereplőket, aminek hatására a belföldi és külföldi befektetők csak kiemelkedő hozam mellett hajlandóak beruházni és finanszírozni a hiányt – közölte Pletser Tamás, és hozzátette, hogy a politika elszálló inflációhoz, alacsony beruházási aktivitáshoz és végeredményben gazdasági lassuláshoz vezethet.

A kérdés, hogy az ország lakossága, amely többségében támogatta Erdogant, miképp reagál ezekre a negatív változásokra. Az elnöknek sikerült annyira bebetonoznia a hatalmát, hogy elmozdítása szinte lehetetlennek tűnik békés, demokratikus eszközökkel, a rendszer felborulása viszont jelentős instabilitást hozhat a régió­ra, sőt a migránsválságon keresztül egész Európára. Elemzők szerint szükség lenne jelentős kamatemelésre a szeptember 13-i kamatdöntő ülésen, de ennek lehetőségét Erdogan a múlt héten kizárta. Felhívta a figyelmet, hogy Törökország fontos szereppel bír az olajpiacon is. Egyrészt önmaga is napi egymillió hordó kőolajat fogyaszt, ami jelentős mennyiség.

Másrészt fontos szerepe van az országnak a közel-keleti erőviszonyok fenntartásában. Végezetül arról sem szabad elfelejtkezni, hogy fontos kőolajipari útvonalak szelik ketté az országot: iraki Kurdisztán olaja vagy Oroszország olajkitermelése szinte kizárólag a török területeken áthaladva jut el a mediterrán piacokra. A másik gyenge láncszem Irán, amelynek problémái sem ma kezdődtek. Az iráni gazdaság 2015-ben lendületet kapott, miután sikerült megegyezni a nemzetközi közösséggel a nukleáris program felfüggesztéséről.

Az állami irányítású gazdaság azonban 2017-re újabb súlyos problémákba ütközött: a nemzetgazdasági aktivitás lassult, a munkanélküliség tizenegy százalékra ugrott, miközben a helyi deviza, a riál zuhanórepülésbe kezdett a dollárral szemben. Ráadásul az Egyesült Államok egyoldalúan felmondta 2015-ös nukleáris megállapodást, és szankciókat kezdett bevezetni a perzsa állam ellen. Ezek közül az olajexportra vonatkozók a legerősebb hatásúak: ezek idén novembertől lépnek életbe.

Az iráni vallási vezetés pontosan tudja, hogy az Egyesült Államok mindenképpen a rezsim leváltását szeretné elérni, ezért bármilyen eszközhöz folyamodhat a túlélés érdekében. Az ország csaknem napi négymillió hordó nyersolajat termel, amiből 2,5-2,6 millió hordót exportál, főleg India, Kína, Törökország és az Európai Unió felé. A 2012 és 2015 közti nemzetközi szankciók hárommillió hordóra szorították le a napi olajtermelést. A mostani szankciók hatásairól megoszlanak a vélemények: a Trump-kormányzat egyrészt egyértelműen szeretné megdönteni a vallási rezsimet Iránban, viszont arra is figyelnie kell, hogy a kőolaj ára ne emelkedjen túlságosan magasra a szankciók és Irán politikája miatt. Ezért várhatóan az Egyesült Államok ideiglenesen több, iráni kőolajat vásárló országnak is mentességet ad a szankciók alól.

A szakértő elemzésében kifejti, hogy a sarokba szorított iráni rezsim több meglepetéssel is szolgálhat. Egyrészt még több kőolajat adhat el Kínának, amely várha­tóan kivonja magát a perzsa ország ellen szankciók alól, ha csak nem állapodik meg erről külön az Egyesült Államokkal, például a kereskedelmi háború során. Másrészt fenyegetőzhet a Hormuzi-szoros lezárásával, ezen az Arab-öbölben termelt exportolaj többsége áthalad, és így a lezárása drasztikus kőolajár-emelkedést okozhat a világban. Valószínű, hogy ha ezt a lépést Irán megteszi, akkor a katonai csapás is a reális opciók közé emelkedik az Egyesült Államok részéről, akkor viszont felgyorsulhat Teherán nukleáris­fegyver-programja.