Ismét el kellene terjeszteni a betétdíjas csomagolásokat

„Egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón nem lehet felelőtlenül pazarolni” (Fotó: Hegedüs Róbert)

– Mi a probléma valójában a biológiailag lebomló műanyagokkal?

– Az egyik fő gond, hogy a műanyagokról bioműanyagokra történő átállással mindössze egy alapanyagfajtát cserélünk le egy másikra, azonban az erőforrás- és területhasználat ettől még nem csökken. Becslések szerint a bioműanyagok terjedésével 2019-ig 1,4 millió hektárnyi földterületre lesz szükségünk az alapanyagok előállítására, amely több, mint Belgium, Hollandia és Dánia területének összessége. Ha megfigyeljük, az esetek döntő többségében egyszer használatos műanyag termékeket váltanak ki bio–lógiailag lebomló műanyagokkal. A probléma enyhítése céljából elsősorban a hulladék megelőzését és csökkentését szükséges ösztönözni. A másik probléma pedig az, hogy hazánkban megfelelő hulladékkezelésük, azaz ipari komposztálásuk nem megoldott jelenleg, így ugyanúgy hulladéklerakókba és –égetőkbe kerülnek ezek az anyagok, ahol nem tudnak komposztálódni. Továbbá a komposztálható műanyagok házi komposztálási körülmények között tipikusan nem bomlanak le, nincsenek meg hozzá a szükséges környezeti feltételek, például stabilan magas hőmérséklet és páratartalom, ezért ez sem jelent megoldást a kezelésükre. Azt sem szabad elfelejteni, hogy nagyon sokféle bioműanyag létezik, amelyek mind másféle kezelést igényelnek, ipari komposztálásuk technológiája sincs megfelelően kidolgozva mindenhol.

– Mi okoz félreértést a kommunikációban?

–  Látjuk, hogy a műanyagszennyezés problémája egyre nagyobb figyelmet kap, és ezért szerencsére mind a lakosság, mind a vállalatok részéről egyre nagyobb igény van környezetbarát alternatívákra. A komposztálható műanyagokat sok esetben kommunikálják úgy, mint megoldást a műanyagszennyezés okozta károkra, azonban arról kevesebb szó esik, hogy ezekkel az anyagokkal mi történik, miután a kukába kerülnek, egyáltalán melyik kukába kerülhetnek. Ugyanis ha nem megfelelő, azaz nem ipari komposztálótelepre jutnak, akkor ugyanúgy viselkednek, mint a „hagyományos” műanyagok. Ráadásul kutatások azt bizonyítják, hogy az emberek hajlamosabbak a bioműanyagok eldobására, azt gondolva, hogy a természetben úgyis lebomlanak. Semmiképpen nem szabad a fogyasztók számára azt a téves elképzelést sugallni, hogy a komposztálható műanyagok a hulladékcsökkentést segítik elő.

– A bioműanyagok könnyen belekerülnek a szelektív gyűjtőkbe. Ezzel mi a gond?

– A komposztálható műanyagok célja, hogy biológiai úton tudjanak lebomlani, így ezek újrafeldolgozása technológiailag nem lehetséges. Azonban külső tulajdonságaik alapján könnyen össze lehet téveszteni a hagyományos műanyagokkal, így sajnos sokszor előfordul, hogy a műanyag szelektív gyűjtőkbe kerül. Ez rengeteg plusz munkát jelent az újrafeldolgozó cégek számára, ugyanis ezeket külön ki kell válogatni, nehogy keveredjen más anyagokkal, ezzel rontva azok minőségét.

– Mi a műanyagszennyezés fő okozója?

– A világ annyi műanyagot termelt az elmúlt tizenhárom évben, mint az előző fél évszázadban, és a termelés a jövőben csak fokozódik. A műanyaghulladékok hetvenkilenc százaléka a hulladéklerakókban vagy a természeti környezetben végezte, tizenkét százalékát elégették, és csak kilenc százalékát hasznosították újra. Egyrészt szükség van megfelelő hulladékkezelésre, azaz begyűjtésre és újrafeldolgozásra, de nagyobb szükség van az egyszer használatos termékek drasztikus visszaszorítására. Szerencsére ezt európai uniós szinten is látják, és a jövőben egyre több piaci korlátozást fognak bevezetni, például szívószálak, műanyag evőeszközök, fültisztító pálcikák esetében.

– Melyek a kezelhetetlen hulladékok?

– Kezelhetetlennek tartjuk azokat a hulladékokat, amelyeket sem megelőzni, sem újrahasználni, sem újrafeldolgozni, azaz anyagában hasznosítani nem tudunk az adott területen infrastrukturális, technológiai vagy gazdasági okok miatt, ezért azok elégetésre vagy lerakásra kerülnek. Hazánkban jelenleg a bio–lógiailag lebomló hulladékok is kezelhetetlen hulladéknak minősülnek, ugyanis nincs kiépítve rendszer sem begyűjtésükre, sem komposztálásukra. De ide tartoznak a kompozit, azaz többféle anyagból készült anyagok is, mint a fémgőzölt műanyag csomagolások – amikkel csipszes zacskók, csokipapírok esetében találkozhatunk –, vagy a kávéspoharak, amiket szintén nem lehet újrafeldolgozni, ugyanis műanyagból és papírból állnak.

– Mit tehetünk elsőként a hulladékcsökkentés érdekében?

– Mindenképpen szükség van fogyasztási szokásaink újragondolására. A környezetvédelmi problémák túlnyomó többsége a fogyasztói társadalom szemléletéből és működéséből ered. Az állandó és fokozódó fogyasztásra késztetés, a mesterséges igénykeltés okozza természeti erőforrásaink egyre gyorsabb felélését, a termelésből adódó környezetszennyezést, a hulladékhegyek növekedését. Egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón nem lehet felelőtlenül pazarolni. A tárgyaink kilencvenkilenc százaléka fél év alatt a kukában végzi, ezért mindenképpen a hulladék megelőzésére kell koncentrálni, és arra, hogyan lehet a tárgyaink élettartamát lényegesen megnövelni.

– Van kilátásban újrahasznosítási rendszer bevezetése, ami megoldást kínálna a problémára?

– Az európai uniós irányelvek a jövőre tekintettel elég ambíciózus célszámokat írtak elő például az italcsomagolások begyűjtésére és újrafeldolgozására vonatkozóan. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy ezt kizárólag betétdíj vissza-, illetve bevezetésével lehet majd elérni. Elsősorban az újratölthető üvegpalackok térnyerésére van szükség, emellett pedig az egyutas csomagolásokra – PET-palackok, ALU-dobozok – is betétdíjat kell kivetni. Az első esetben újrahasználatról beszélünk, ami a megelőzés után a második legjobb megoldás, a második esetben pedig újrafeldolgozásról, ami szintén nagyon fontos, de nem élvezhet elsőbbséget a csökkentéssel és újrahasználattal szemben. Az egyutas csomagolások betétdíj rendszerére a skandináv országokban látunk jól működő példákat, ezzel a módszerrel a hulladékok begyűjtésének hatékonysága a kilencven százalékot is elérheti. Ami a szerves hulladékok begyűjtését illeti: 2023. december 31-ig meg kell oldani, hogy a biohulladékot vagy a képződés helyén különítsék el és dolgozzák fel újra vagy külön gyűjtsék össze. Kertes házas övezetekben jól tud működni a házi komposztálás, de a sűrűn lakott településeken és településrészeken, valamint a vendéglátóhelyeken muszáj lesz valamilyen rendszert bevezetni a háztartási szerves hulladékok begyűjtésére.

– Milyen lépéseket tehetnek a lakosok a körforgásos gazdaság érdekében?

– A lakosság számára dolgoztuk ki a Nulla Hulladékosok tíz pontját, ami gyakorlati útmutatást ad arra, hogyan tudjuk a háztartásunkban a hulladék mennyiségét csökkenteni. Lassan huszonöt éve dolgozik a szervezetünk azon, hogy minél több emberhez jusson el a hulladékcsökkentés fontosságának üzenete, és azok a jó gyakorlatok, megoldások, hogy a „nulla hulladék” a jövőben reális cél lehessen, és ne csak egy álomkép. Környezeti nevelési programunkkal nemcsak a fiatal korosztályt, de a pedagógusokat is célunk megszólítani, a lakosság részére szemléletformáló programokat, előadásokat szervezünk, kommunikációs kampányokkal hívjuk fel a figyelmet. Székhelyünk, a Humusz Ház oktatóközpontként és környezeti tanácsadó irodaként is működik, a kertben pedig a lakosok számára tartunk fenn közösségi komposztpontot, ahol tudják a konyhai szerves hulladékukat komposztálni. A vállalatok számára irodazöldítési programokat nyújtunk, de önkormányzatokkal is szoktunk együttműködni szemléletformálási programok kapcsán.

– Milyen marketingstratégiával rendelkeznek a környezeti károk csökkentése, megelőzése és a környezet egészének védelme érdekében?

– Tavaly a közösségi médiában folytattunk időszakos kommunikációs kampányokat, ilyen volt a Márciusi Műanyagböjt vagy karácsony előtt a Zöld Advent. Ezekben az esetekben egyszerűbb üzeneteket közvetítettünk napi szinten, és hol rímelve, hol praktikákat, érdekes tényeket megosztva igyekeztük a lakosságot bevonni. Idén is tervezünk #műanyagböjt kampányt márciusban, most azonban egy népszerű sorozat elemeivel fogjuk „megspékelni”.