Gazdaság
Hetven esztendeje fizetünk forinttal
A pengő hiperinflációja és az azt követő pénzcsere 1946 nyarán és őszén hatalmas áldozatot jelentett a hazai lakosságnak
A ma forgalomban lévő forint története, bár ma éppen a hét évtizedes fennállását ünnepeljük, valójában sokkal régebbi időkre nyúlik vissza, hiszen a középkor leghíresebb aranyérméi közé tartozott. A csengő érmék az aranyforint nevet Firenze városáról kapták, ahol 1252 óta vertek aranypénzt. A hajdani liliommező helyén kialakult Arnó-parti település aranyforintját Európa majdnem összes pénzkibocsátója bevezette. Magyarország is az elsők között volt. Károly Róbert az 1320-as évek elején honosította meg hazánkban az aranypénzeket, amelyek értékükben, súlyukban, finomságukban, sőt éremképükben is hűen követték a mintául szolgáló firenzei aranyat, a „fiorino d’or”-t.
A forint hetven évvel ezelőtti kibocsátásakor négyszázezer quadrillió pengőt ért, ami egy darab négyes után leírt 29 nullát (négyszer tíz a huszonkilencedik hatványon) jelent. Az azt megelőző időszakban világméretben is rekordot elérő magyar hiperinfláció miatt ennyi pengő azon a hajdani ominózus nyári napon összesen nem is volt forgalomban hazánkban: a kibocsátott pengő teljes mennyisége csupán 0,01 fillért ért. A magyarok azonban nemcsak az infláció mértékében, hanem a legnagyobb címletű bankjegyben is világrekorderek: még egymilliárd billpengős bankjegyünk is készült (tíz a huszonegyedik hatványon), amely azonban már nem került forgalomba.
A hiperinfláció és a pénzcsere 1946-ban hatalmas áldozatot jelentett a lakosságnak, a Magyar Nemzeti Bank szerint a reálkeresetek a második világháború előttinek mindössze 45-55 százalékát tették ki 1946 őszére. Cserébe azonban megszűnt a korábbi áruhiány, lehetett élelmiszert és iparcikkeket kapni, véget ért a „feketézés” és a közvetlen árucsere korszaka.
A friss, ropogós forintot 1946-ban aranyalapú valutaként határozták meg: egy kilogramm színarany 13 200 forintnak (ma több millió forintnak) felelt meg, ebből következően egy forint 0,0757575 gramm színarannyal volt egyenértékű. E szempontból pedig kiemelt fontossága volt az ország aranykészletének, amivel mások is tisztában voltak. A Szálasi-kormány azt 1945-ben Nyugatra szállíttatta az „aranyvonattal”. Ám hogy mégsem lett belőle végleg hadizsákmány, az nagyban köszönhető annak, hogy a mozgósítás során az arany mellé rendelt jegybanki alkalmazottak végig hűen őrizték a rakományt egy kis osztrák faluban, Spital am Phyrnben. Végül az amerikaiakhoz került a harminctonnányi készlet, amely 1946. augusztus hatodikán érkezett vissza Magyarországra. Ez a mennyiség akkor az alig néhány napos forint számára jelentős aranyalapnak számított.
Az első forintbankjegy-sorozat csak két tagból, a tíz- és a százforintosból állt, a fémpénzek közül pedig kezdetben kettő-, tíz- és húszfillérest, valamint egy-, kettő- és ötforintost bocsátott ki az Magyar Nemzeti Bank. A fémpénzek megformálásához szükséges „verőtövek” elkészítéséhez hetven évvel ezelőtt azonban nem állt rendelkezésre elég jó minőségű acél, ezért a találékony munkások a kilőtt német harckocsik tengelyeit esztergálták át verőtővé.
A Magyar Nemzeti Bank 1993-ban új forgalmi érmesort, 1997-től kezdődően új bankjegysorozatot bocsátott ki. A cserék, kibocsátások azóta is folyamatosak.
Jubileumi megemlékezés kiállítással
A forint bevezetésének hetvenedik évfordulójáról a Magyar Nemzeti Bank időszaki kiállítással, tízezer forint névértékű ezüst- és kétezer forint névértékű színesfém emlékérme, valamint az ötvenforintos forgalmi érme emlékváltozatának kibocsátásával emlékezik meg. A kiállítás a Corvinus Egyetem C épületében ma nyílik meg. Az évfordulóra készülő érméket Kósa István tervezte. A kiállítás fókuszában a forint 1946. augusztus elsejei bevezetése óta eltelt hetven év gazdaságtörténeti, numizmatikai bemutatása áll. A kiállítás szeptember harmincadikáig tekinthető meg. Az új ötvenforintos forgalmi érmével a lakosság a készpénzfizetési forgalomban, a mindennapi vásárlások során találkozhat majd.
ÁVH-sok lőtték le a húszforintos modelljét
Az 1948-ban kibocsátott húszforintos hátoldalán a mártírhalált halt korábbi kétszeres országos bajnok, válogatott öttusázó, a daliás Hegedűs István teste látható. (A figura fejét stilizálták, nem akarták, hogy a modell felismerhető legyen.) Hegedűs egy nappal a 32. születésnapja után, 1956. október 24-én, a forradalom kitörésének másnapján a Vasas edzésére igyekezett. A VI. kerületi Szófia utcában tömegre lett figyelmes, az emberek a kommunizmust dicsőítő könyveket égettek. Szinte még oda sem ért a csoportosuláshoz, amikor egy teherautóról ÁVH-sok tüzet nyitottak. Hegedűst szinte az első golyó halálra sebezte. Noha halálának hírét a forradalmi sajtó közölte, története csak a rendszerváltozás után lett igazán ismert. (RR)