Fontos a kohéziós politika a térségünknek

„Komoly nyomás van a költségvetésen” (Fotó: Sza´zadve´g Alapi´tva´ny)

– Milyen meghatározó változások lehetnek a következő, hétéves uniós költségvetésben?

– Az új EU-s költségvetésre már megszületése előtt komoly nyomás nehezedik: pótolni szükséges a Brexit miatt kieső évi mintegy kilenc–tizenkét milliárd eurót, egyúttal a hagyományosnak mondható célok – társadalmi és gazdasági kohézió erősítése, vidékfejlesztés, K+F és Erasmus – mellett az olyan új kihívások, mint a határok védelme és a migráció kezelése vagy éppen a klímaváltozás negatív következményeinek csökkentése egyaránt magasabb forrásigényt jelentenek. Mindez szükségessé teheti az uniós GNI (bruttó nemzeti jövedelem) egy százalékára rúgó költségvetés-emelését akár a GNI 1,1-1,2 százalékára vagy új, saját bevételi források bevonását. Az új források lehetővé tennék nemcsak a büdzsé szinten tartását a Brexit után, de az új kihívások finanszírozását is, valamint további fejlesztési források biztosítását a kevésbé fejlett régiók számára. Különösen indokolt volna az új megközelítések felé való elmozdulás annak fényében, hogy a tagállami befizetések növelését több ország is ellenzi, így például Ausztria vagy Hollandia. A költségvetés kapcsán szintén újdonság, hogy külön költségvetési sort kap az „eurózóna-költségvetés”, várhatóan az EU-s GDP mintegy 0,03 százalékát kitevő mértékben. Ez mintegy 25 milliárd eurót jelentene a hétéves ciklusra, az eurózónatagok számára.

– Mire számíthatnak a visegrádi országok a számukra fontos területeken, mitől függ az érdekérvényesítésük sikeressége?

– A visegrádi országok számára, tekintve, hogy a kohéziós politika eszközei révén elérni kívánt társadalmi és gazdasági felzárkózás még nem történt meg, alapvető fontosságú az e politikaterületre allokálandó források jelenlegi szintjének biztosítása. Érdekérvényesítésünk sikerességét mindenképpen erősíti az összehangolt fellépés a tárgyalások során, valamint a legjelentősebb nettó befizetők meggyőzése a valamennyi EU-tagállam számára jelentkező pozitív gazdasági hatásokról. A visegrádi országoknak 2007–2015 között juttatott 130 milliárd euró mintegy százmilliárd eurónyi közvetlen és közvetett gazdasági haszonnal járt az EU-15 tagállamok számára is. A kohéziós politika tekinthető egyrészt kompenzációnak a piacaink megnyitásáért cserébe, másrészt tekinthetünk rá összeurópai gazdaságfejlesztési programként is, így folytatása mindannyiunk érdeke.

– Reális, hogy jogállamisági vagy más, politikai feltételekhez, akár a kvótarendszer elfogadásához kössék a forrásokat?

– Ezt nem tartjuk reális lehetőségnek, több okból sem. A kohéziós politika az EU egy jól körülhatárolt, világos célokkal és feladatokkal rendelkező politikaterülete, így semmi esetre sem volna célravezető egyéb politikaterületek szempontjaival ütköztetni vagy összekeverni. Másodsorban, a kohéziós politika az unió harmonikus gazdasági fejlődését, a gazdasági és társadalmi kohézió erősítését hivatott szolgálni, vagyis tekinthető a piacnyitásunkért, a visegrádi régióban elért jelentős többletprofitok kivonásáért, illetve a munkaerő elszívásáért járó kompenzációnak. Márpedig ha a források ezen negatív hatásokat hivatottak tompítani, úgy újabb feltételek támasztása rendkívül méltánytalan lépés lenne. Erre azonban minimális az esély, tekintve, hogy több vezető uniós tisztségviselő is elhatárolódott ezen feltételek bevezetésének gondolatától, valamint a tagállamok jelentős része sem támogatna egy ilyen változtatást.