Erősíti térségünket a közös gázfolyosó

A projekt első, 2020-ig lezáruló szakaszában 479 kilométer vezetéket fektetnek le a dél-romániai Podișortól a bánsági Temesrékásig (Recaș). A csaknem félmilliárd eurós beruházás több mint harmadának (179 millió euró) költségeit az Európai Unió fedezi. Barabás T. Jánost, a Külügyi és Külgazdasági Kutatóintézet vezető elemzőjét kérdeztük a gázvezeték regionális összefüggéseiről. Hazánk földrajzi térségének talán a legfontosabb és számunkra kedvező folyamata az elmúlt években az, hogy az itt lévő államok egyre jobban felismerik egymásra utaltságukat, és lényegesen javult gazdasági, politikai együttműködési készségük – közölte Barabás T. János. Az évtized elején még nehezen volt elképzelhető a V4, Románia, Bulgária, Horvátország, Ausztria számára közös uniós politikák alakítása, de 2016 után ez már ténnyé vált, gondoljunk csak például a Brexit, az európai energiapolitika, a migráció, az EU-reform esetében való egyeztetésekre. Az elemző kiemelte lapunknak, hogy erősödött a térségi együttműködés, melynek vonatkozásában kitért a BRUA-vezeték létrejöttéről.

A 2015-ös migrációs válságra, illegális népvándorlásra emlékszünk, az ukrajnai véres polgárháború szomorú valósága is él bennünk, de kevésbé köztudott, hogy volt egy esemény, ami lökést adott egy közös regionális energiapolitika alakításához, a BRUA-vezeték projekt létrejöttének – mondta el Barabás T. János. Hazánkban 2016 decemberében és a Balkánon is az átlagnál hidegebb tél kezdődött, ami gáz- és villamosáram-elosztási gondokat okozott főleg szomszédainknál. A gázfogyasztás hirtelen megugrott, a vezetékek, tárolók terhelése kritikussá vált, a vízi erőművek teljesítménye csökkent. Az EU által létrehozott, inkább csak projektelőkészítő fórumként működő Európai Energiaközösség (EEC) rövid távon kevés segítséget tudott nyújtani Romániának, Görögországnak, Bulgáriának, Macedóniának. Ezen államok beidegződésüknek megfelelően nemzeti szinten igyekeztek kezelni az energiaellátással összefüggő gondjaikat: kormányzati adminisztratív eszközökkel fogyasztási korlátozásokat vezettek be. Vagyis csupán országszinten igyekeztek választ adni a kihívásra. Ekkor, 2016-ban nemzeti szinten határoztak energiatermelő kapacitások növeléséről, ami ellentmondott az Európai Unió 2015-ös, az EEC részét képző Közép- és Délkelet-Európai Energiakonnektivitás (CESEC) kezdeményezésének. Utóbbi célja térségünk energiapiacának integrálása, energiabiztonságának elősegítése.

Változott a térség mentalitása, gondolkodásmódja, már nagyobb súlyt helyezünk a szomszédainkkal levő partnerségi kapcsolatokra. Az első nemzeti szintű válasz után beindult egy új típusú gondolkodás térségünk kormányzati politikáiban, ami már nagyobb fontosságot tulajdonít a szomszédokkal való együttműködésnek. Az energiaügyi regionális integrációnak nincsen ésszerű alternatívája, ez az együttműködés elősegíti a zöldenergia-termelést és az energiahatékonyság megvalósítását is. A megújuló/zöldenergia-termelés is csak akkor lehet kifizetődő, ha nagy hálózatokban történik, regionális szinten. Az összefogás áldásai nem állnak meg az előbbieknél. A BRUA és egyéb regionális közös projektek csökkentik egyoldalú függésünket az orosz importtól, amivel máris érezhetően kedvezőbb tárgyalási pozícióink van a Gazprommal – és ezzel párhuzamosan vonzóbbá válunk más befektetők számára. A BRUA-gázvezeték a legjobb példája a térségbeli összefogásnak. A Bukaresttől délre fekvő Podișor falutól a magyar határ melletti, romániai Rékásig építendő gázvezetékre már létrejött a szerződés, két éven belül várhatóan megépül, és működővé válik. A Szeged és Arad között már létező vezeték-interkonnektor segítségével tehát pár évtizedig érkezhet majd a gázszükségletünk tizenöt–huszonöt százalékát ellátó, fekete-tengeri talapzatból kitermelt szénhidrogén hazánkba. Tervezik a vezeték déli irányú meghosszabbítását 2022-re a román Giurgiu és a bolgár Rusze dunai kikötők közötti kapcsolat megépítésével. Az építést kivitelező cég a román Transgaz, a félmilliárd eurós befektetésből az EU száznyolcvan milliót finanszíroz, ötvenmillió kedvező hitelt kapunk az Európai Befektetési Banktól, hatvanmillió kölcsön érkezik az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól. Ezen pénzintézetben Németország rendelkezik a fő befolyással, a komoly uniós támogatás szerintem annak is betudható, hogy Berlin ki szeretné egyensúlyozni az Északi Áramlat 2. gázvezeték megépítésével létrejövő növekvő orosz befolyást. Ez a kiegyensúlyozás viszont nem szimmetrikus, mert az Északi Áramlat 2. miatt inkább Lengyelország, a balti hármak és Ukrajna aggódik, a BRUA pedig térségünket segíti. A lengyel–balti csoport számára tehát még jobban felértékelődik az Egyesült Államokkal való energia- és biztonsági együttműködés (cseppfolyósított amerikai gázbehozatal), míg a mi térségünkben egy sikeres uniós projekt jöhet létre – növelve a francia–német uniós vezérpáros befolyását. A BRUA lehetséges geopolitikai hatását vizsgálva nem meglepő, hogy a projektet különböző romániai érdekcsoportok támadják, illetve védik. A román titkosszolgálatok által dominált köztársasági elnöki hivatal és a fő ellenzéki párt, a nemzeti liberálisok inkább az Amerikai Egyesült Államokat pártolják, az ehhez a hatalmi csoporthoz közel álló média kifogásolja a BRUA-t. Sajnos ez abban jelentkezik, hogy hamis módon vádolják hazánkat azzal, hogy „rákényszerítettük” Romániát a számukra „kedvezőtlen” BRUA-szerződésre, mint azt a legnagyobb példányszámú, a román hírszerzés szócsöveknek számító Adevărul napilapban megjelent cikkekből tapasztalhatjuk. Ugyanakkor a német–francia pároshoz közelebb álló bukaresti kormány sajtója támogatja a BRUA megépítését, és kerüli Magyarország befeketítését.

Barabás T. János összefoglalva leszögezte, Magyarországnak következetes, hosszú távú energiapolitikája van, amit képes menet közben kiigazítani.

Megbízható, korrekt partnerei vagyunk szomszédjainknak, és ezt is kezdik felismerni. Második fontos tanulság az, hogy a térségünkben zajló nagyhatalmi küzdelem jelentős mértékben jelentkezik például a román belpolitikában, és Brüsszel ide, Washington oda, a romániai politikai táborok gátlástalanul használják a magyarellenességet, ha úgy vélik, ez érdekeiket szolgálja. Ez utóbbi viszont világossá teszi, hogy az információs hadviselés elsőrangú eszközzé vált térségünkben, és hogy Magyarország többet tehetne a támadások kivédésére – éppen azért, mert erősödik az egymásrautaltság felismerése térségünkben.

A valós regionális energiapolitikai történéseket megfigyelve, jól kommunikálva kiderül: nem vagyunk valami idegen hatalmi központ gyarmata – mondta a szakértő.