Elkötelezett a szerb kormány a reformok előrevitelében

Nem biztos, hogy tartható a délszláv állam 2025-ös, teljes jogú EU-tagságának dátuma, állítja a szakértő (Fotó: Ficsor Márton)

– Tíznapos belgrádi látogatásra érkezett a napokban a Nemzetközi Valutaalap küldöttsége, a látogatás célja a tanácsadói együttműködésről júniusban kötött megállapodás fejleményeinek a vizsgálata. Mit tartalmaz a megállapodás?

– Az IMF és Szerbia által megkötött Politikai Koordinációs Eszköz (Policy Coordination Instrument, PCI) lényege, hogy Szerbia elkötelezett egy erős makrogazdasági politika folytatása, valamint strukturális reformok iránt. A felek mindezt a 2018 februárjában lejárt készenléti hitelmegállapodás folytatásának szánták, melyben az IMF képviselői tanácsadói minőségükben segítik az ország gazdasági változásait. A PCI tartalma kiterjed az új gazdasági reformprogram nyomon követésére, így a makrogazdasági és pénzügyi stabilitás biztosítására, a strukturális és intézményi reformprogramok előmozdítására, amely a gyors és inkluzív gazdasági növekedést, a munkahelyteremtést és az életszínvonal emelkedését szolgálja. A megállapodástól a felek azt várják, hogy az infláció mértéke csökken, miközben megvalósul a monetáris politika stabilitása, amely párosul a pénzügyi szektor hatékonyságának növelésével és az üzleti környezet javulásával. Az IMF azt is elvárja Szerbiától, hogy privatizálja a Belgrádi Mezőgazdasági Kombinát, a Petrohemija, a nagykikindai MSK és a Komercijalna Banka állami részesedéseit, emelje meg a villanyáram árát, és zárja be a Resavica két bányáját.

– Milyen fejleményeket vizsgál a Nemzetközi Va­­luta­alap?

– A tárgyalások a makrogazdasági és szerkezeti reformokra irányuló új program eredményeinek első megvitatása kapcsán folynak. A szerb delegációt Jorgovanka Tabaković bankkormányzó vezette, míg az IMF-küldöttséget James Roaf. Megvitatták az ország ak­tuá­lis gazdasági, pénzügyi és költségvetési történéseit, valamint a makrogazdasági mutatók idei és jövő évi előrejelzéseit. További tárgyalásokat folytattak az elért belső és külső egyensúly megőrzése, az intézmények megerősítése és a pénzügyi szektor megreformálásának érdekében elfogadott gazdaságpolitikai intézkedések megvalósításáról is.

– A felek pénzügyi segítségnyújtásról is meg­egyeztek?

– Nem, a megállapodás tanácsadói jellegű. A szerb vezetés az IMF véleményét hallgatja meg az elért eredményekkel kapcsolatban a rendszeres találkozók alkalmával, és az esetleges korrekciókról tárgyalnak. A gyakorlatban szakmai kérdésekről tanácskoznak, amelyekben nincs kötelezettség a szerb félre nézve.

– Kell kívülről támogatni Szerbia gazdasági stabilitását?

– A szerb gazdaság alapvetően stabilnak tekinthető, mivel a növekedés folyamatos, viszont továbbra is nagymértékben kitett a világpiaci eseményeknek. Az IMF számításai szerint 2018 első negyedében 4,6 százalékkal bővült, 2018-ban pedig várhatóan 3,5 százalék lesz a bruttó hazai termék (GDP) növekedése, és az infláció is alacsony. Erre az évre 0,7 százalékos GDP-arányos költségvetési hiányt terveztek, amit az IMF is reálisnak vél.

– Milyen hosszú távú cél áll a megállapodás hátterében?

– Az állam gazdasági reformjának támogatása, amelybe beletartozik az állami szerepvállalás további csökkentése, az állami vállalatok magánosítása, a monetáris politika stabilitásának segítése, mivel a dinár továbbra is nagymértékben kitett a globális pénzügyi folyamatoknak. Továbbá kiterjed a fiskális politikára is, az államadósság folyamatos csökkentésének elvárása is bekerült a megállapodásba, így a program végéig annak a GDP ötven százalékára kell csökkennie. A legvégső célja pedig mindezen lépéseknek az, hogy Szerbia gazdasági és pénzügyi rendszerét az Európai Unió előírásainak megfelelően összehangolják, így biztosítva a versenyképességet az ország számára.

– Milyen szintű gazdasági növekedés várható déli szomszédunknál?

– Szerbia bruttó hazai összterméke (GDP) 2014-ben 1,831 százalékkal csökkent. Lassú emelkedés indult 2015-től, így 0,758 százalékos GDP-növekedést realizáltak már ebben az évben, 2016-ban 2,779, 2017-ben 1,9 százalékos volt a bővülés. A gazdasági növekedés 2018 második negyedévben is tovább emelkedett, így 4,4 százalék volt, míg csupán 3,6 százalék volt a tervezett érték. Az IMF 2018 teljes évét nézve 3,5 százalékos bővülést jelzett előre, míg a szerbek szerint ez akár a négy százalékot is elérheti.

– Sikeresen csökkentette az államadósságát Szerbia?

– Az államadósság csökkentése meglehetősen nagy léptékben és gyorsan halad. Idén augusz­tusban a szerbiai államadósság 59,7 százalék (24 milliárd euró, mintegy 7760 milliárd forint) volt. Tavaly év végén 61,5 százalék, 2016 végén pedig 71,9 százalék volt. A csökkenő tendencia érzékelhető, volt is honnan elindulni, mivel 2000-ben 201,2 százalékot tett ki. Azt azonban ne feledjük, hogy 2008 végén csupán 28,3 százalékot mutatott. Tehát korábban sokkal jobb helyzetben volt a költségvetés és az ország eladósodottsága, viszont utána ismét drasztikusan elszállt a válság hatására. A szerb törvények egyébként a GDP negyvenöt százalékában határozzák meg az államadósság elfogadható mértékét.

– Az IMF csökkentette a nyugdíjakat és a közszférában dolgozók béreit, de sikerült lefaragni valamit a megnövekedett állami adminisztrációból?

– A nyári IMF-tárgyalásokon a delegáció vezetője, James Roaf elmondta, elégedett a szerbiai eredményekkel, ezért nem látta akadályát a nyugdíjak és a közszférában dolgozók bérének 2014-es szintre történő visszaemelésére. Emlékezetes, ekkor vezették be a tízszázalékos szolidaritási adót, ennek eltörléséről a napokban tárgyalnak a Szerbiai Népképviselőházban. A szerb nyugdíjasok régi követelése valósulhat meg ezáltal, habár a kormányzat nyugdíjemelésről beszél, ez valójában a korábbi szintre való visszatérés, és nem emelés, tehát a 2014-es értéket éri csak el a járadék összege. Az állami adminisztráció csökkentése lassú folyamat, ami folyamatosan a kormány napirendjén van. A probléma onnan kezdődött, hogy a megnövekedett bürokrácia az ország összes foglalkoztatottjának harminc százalékát tette ki, így meglehetősen nagy elbocsátásokat kellett megvalósítani. Elsősorban az állami vállalatok magánosításával igyekeztek ezt megoldani, majd a nyugdíjazások és a létszámstop bevezetésével a közhivatalokban. Pontos számadatot nem közöl a szerb kormány, de csökken az adminisztráció, amely a központi, tartományi és helyi önkormányzati tisztségviselőket egyaránt érinti.

– Mikorra várható vajon az ország uniós csatlakozása?

– Az Európai Bizottság legutóbbi megnyilatkozása szerint Szerbia Montenegróval együtt 2025-ben lehet legkorábban az EU teljes jogú tagja. Az országgal a harmincöt tárgyalási fejezetből tizennégyet nyitottak meg, és kettőt zártak le. Az uniós tisztségviselők nyilatkozataikban rendre megjegyzik, hogy a tagjelölt teljesítményén múlik csak, hogy a megadott időben csatlakozik-e az integrációhoz. A fejezetnyitás lassúsága, illetve a jogharmonizáció késlekedése arra figyelmeztet, hogy ez a dátum nem biztos, hogy tartható. A legnagyobb problémát a Szerbia és Koszovó közti konfliktus okozza, amit meg kell oldaniuk a feleknek a belépés előtt. Le kellene zárni 2023-ig a csatlakozási tárgyalásokat, de erre egyre kevesebb az esély. Az idő szorítását érzékelve Aleksandar Vučić, szerbiai államfő már garanciákat is követelt az EU-tól a biztos belépésre.

– Mely országok támogatják és melyek tiltakoznak vagy nem nézik jó szemmel Szerbia csatlakozási törekvéseit?

– Szerbia és a Nyugat-Balkán európai integrációját elviekben minden tagállam támogatja. Politikai döntés áll a háttérben, Európa egyesítése továbbra is szimbolikus feladat, ami párosul a demokrácia stabilitási szándékával ezen országokban, illetve a Brexit okozta tekintélyveszteséget is szükséges kezelni. A tagállamok között a támogatásban ott húzódik meg egy törésvonal, hogy az euró­pai értékeket és a gazdasági felkészültséget mennyiben látják megfelelőnek az érintett tagjelölteknél. Nyugati politikai mércével a nyugat-balkáni államok demokráciaelképzelése finoman szólva is eltér, mindenhol eltolódás van a hibrid rezsimek irányába. A nyugatiak másik félelme a régió gazdasági versenyképtelensége, amit statisztikai adatok is alátámasztanak. A nyugati és a régi tagállamok ezért lavíroznak, ha az előre haladásról van szó. Egy másik csoportot jelent a bármi áron támogatók köre, ahová Magyarország is tartozik, itt szokott elhangozni a „már holnap be kellene lépniük” retorika, holott politikai és gazdasági szempontból Szerbia még nem érett meg erre a lépésre. A harmadik csoportot a kritikus segítők jelenthetik, mint Szlovénia vagy Horvátország. Mindketten kijelentették, hogy egykori jugoszláv tagtestvérüket nem hátráltatják az európai integrációban, de láthatjuk, hogy szigorú mércét támasztanak a barátaik felé.