Egyiptom gázszállítási terveket dédelget

– Mikor exportált utoljára Egyiptom jelentősebb mennyiségű gázt, és mi az oka, hogy ez abbamaradt?

– Egyiptom érdemben 2011-ig tudott földgázt exportálni. A változásnak két oka volt: a politikai instabilitás és a belföldi igények növekedése. Egyrészt Egyiptomban az „arab tavasz” okozta belső instabilitás miatt gyakorlatilag leállt a földgázexport. A 2011-es és 2013-as „puccsok” miatt a kormányok számára nem az energiapiac, hanem a közvetlen túlélés vált elsődlegessé, így a nemzetközi energetikai vállalatokkal nem tudtak sokáig érdemben tárgyalni vagy megállapodni egyes szerződésekről, a kitermelés pedig 2011 és 2014 között folyamatosan csökkent. Másrészt a lakossági igények is folyamatosan nőttek, amivel nem tudott a termelés lépést tartani. Az ország 2014-ben már mindössze 0,4 köbméter folyékony állapotú földgázt exportált, 2012-től pedig el kellett kezdenie földgázt importálni, hogy kielégítse a lakossági igényeket.

– Miért gondolják, hogy 2020-ra ismét gázexportálóvá válik az ország? A politikai helyzet miatt csökkent a gáztermelés, mi okozna változást? Tavaly viszont emelkedett Egyiptomban a gáztermelés.

– Egyiptomnak megvannak hozzá az erőforrásai, hogy kielégítse saját fogyasztói igényeit és exportáljon is, ehhez azonban még fejlesztésekre van szükség. A 2013 óta eltelt időszakban, amióta Egyiptomot ismét egy viszonylag stabil, a hadsereg által támogatott rezsim irányítja, előtérbe került a gazdasági helyzet stabilizálásának igénye és lehetősége. Emiatt a korábbi tervek alapján a kitermelést és a vállalatokkal való tárgyalásokat felgyorsították. A cél az volt, hogy 2018–tól már ismét kitermelhető legyen akkora földgázmennyiség, hogy ne kelljen földgázt importálni külföldről, az évtized végére pedig vissza akarták szerezni a nettó exportőrszerepet. Az, hogy ezek sikerülnek-e, még nem látható, viszont ha a jelenlegi politikai stabilitás fennmarad, az megágyazhat ennek a folyamatnak.

– Mik a legnagyobb problémák Egyiptom közelében? Mennyire korlátozza a geopolitikai helyzet a gázexportőri szerepet?

– Egyiptom környezetében, a Földközi-tenger térségében a legnagyobb kihívás a hatékony állami uralmon kívül eső területek megszaporodása (Líbia vagy Szíria). Ez természetesen hátráltatja a megfelelő nemzetközi infrastruktúra kiépítését, különösen a kelet-mediterráneumban található, a közelmúltban felfedezett földgázkészletek vonatkozásában. Itt politikai vitákat is láthatunk az érdekelt felek között, ami nem meglepő, hiszen Izrael, Palesztina, Törökország, Egyiptom és Ciprus is verseng egyes lelőhelyekért. A gazdátlan területek problémája Egyiptomot közvetlenül is érinti, ugyanis a Sínai-félszigeten a biztonsági helyzet 2013 óta kifejezetten rossz, az állami védelmi erők nem tudják stabilizálni ezt a területet, és visszaszorítani a dzsihadista csoportokat. Ezen túl Egyiptomban a gyors ütemű népességnövekedés és az alacsonyabb társadalmi rétegek szociális-gazdasági helyzete jelenti a legnagyobb kihívást.

– Milyen kapcsolata van az országnak hazánkkal?

– Magyarország alapvetően jó kapcsolatot ápol az egyiptomi kormánnyal. Hazánk érdekelt Egyiptom stabilitásában, ráadásul Kairó partner a terrorizmus elleni küzdelemben, valamint Jordánia mellett az egyetlen olyan arab állam, amely Izraelt hivatalosan is elismeri. Ugyanakkor a Szíszí-kormány egyes lépései aggodalmat is szülnek az európai fővárosokban, például az ellenzék elleni brutális fellépések terén. Ez nem (csak) a demokratikus értékek szempontjából aggályos, hanem az európai és magyar érdekek érvényesülése miatt: kimutatható például, hogy minél agresszívabban lép fel egy állam a saját ellenzékével szemben, annál nagyobb társadalmi támogatottságuk lehet a terrorcsoportoknak, ez pedig hosszú távon negatív kilátást jelent.

– Magyarország számára kedvező lehet, ha az álmuk beteljesül?

– Magyarországnak alapvető érdeke az energiaforrások diverzifikálása (a kockázatok csökkentése), és az orosz készletektől való függés csökkentése, az egyiptomi célok azonban közvetlenül nem hatnak hazánk energiaellátottságára. Ehhez elsősorban az európai infrastruktúra fejlesztésére van szükség, különös tekintettel a horvátországi Krk-szigetnél tervezett LNG-terminál felépítésére.