„Egy atomerőműben alapvetően nincs helye improvizációnak”

Döntéseink során mindig gondolunk B és C tervre is, mondta Pekárik Géza (Fotó: Paks Press)

– Augusztus tizenötödikén nevezték ki a Paksi Atomerőmű vezérigazgatójának. Több mint harminc éve dolgozik a létesítményben többféle beosztásban. Mely szakterületeken egészen pontosan?

– A pályafutásom 1987 szeptemberében indult a Paksi Atomerőműben mint primer köri gépész, majd később reaktoroperátorként és blokkügyeletesként is dolgoztam. Ezt követően technológiavezető, rendszertechnikai osztályvezető és műszaki főosztályvezető voltam, 2005-től pedig műszaki igazgató. Tavaly kaptam megbízást a műszaki vezérigazgató-helyettesi feladatok ellátására, a többi pedig már ismert.

– Az olcsó áram és a tiszta levegő fenntartásán túl milyen célkitűzései vannak?

– Ahogyan az elmúlt harminc évben is, úgy ezután is a biztonságot mindig szem előtt tartó, hosszú távon eredményes és versenyképes gazdálkodás mellett megvalósuló megbízható, olcsó és környezettudatos villamosenergia-termelést tekintjük az atomerőmű legfontosabb feladatának. Nekem az a dolgom, hogy az ehhez szükséges feltételek lehetőség szerint maradéktalanul és optimálisan rendelkezésre álljanak, ez pedig nem sikerülhet az itt dolgozók szakértelme és elkötelezettsége nélkül. Így ha a legfontosabb célkitűzésemet kell nevesíteni, akkor mindenképpen a profi, nagy nukleáris tapasztalattal rendelkező, az atomerőmű iránt lojális csapat megtartását – és természetesen új csapatjátékosok kinevelését – teszem az első helyre.

– Hányan dolgoznak jelenleg az erőműben? Milyen kapcsolatot ápol a kollégáival? Hány ember munkájáért felel? 

– Az atomerőmű lényegében ötezer családnak biztosít megélhetést: ebből a saját alkalmazottaink száma körülbelül kétezer-ötszáz fő, míg szállítóink alkalmazásában további kétezer-ötszáz kolléga végez munkát számunkra. Mivel az atomerőmű vezérigazgatóját terheli a nukleáris engedélyesi felelősség, én mindannyiuk munkájáért felelek. Az atomerőmű dolgozóival igyekszem a lehető legközvetlenebb, formalitásoktól mentes kapcsolatban lenni – de ezt nem is tudom másként elképzelni, hiszen három évtizede alkotunk egy csapatot. Végigjártam a szakmai ranglétra minden fokát, rengeteg emberrel dolgoztam együtt, és hát a városon belül is meglehetősen jól ismerjük egymást: furcsa lenne, ha most kezdenék megközelíthetetlen vagy merev lenni. A közvetlenség egyébként is része a vezetői és a vállalati kultúránknak – holott közben lényegében félkatonai szervezetben és szabályok mentén dolgozunk.

– Beszélne az erőműben kialakult munkahelyi kultúráról?

– Külső szemlélő számára első látásra valószínűleg nagyon „retró” az, ahogyan mi élünk és dolgozunk – holott több évtizedes hagyományaink megőrzése az egyik legfontosabb eleme a kultúránknak. Amit első helyen kell említeni az atomerőműben folyó munkavégzést illetően, az a konzervatív döntéshozatal, a többszörös biztosítottság és az előre tervezés hármassága. Mi a legkisebb kérdés vonatkozásában is azt a megoldást választjuk, amelyik a legbiztonságosabb. A döntések során mindig gondolunk B és C tervre is – és az ezekre való felkészülést is idejekorán megkezdjük. A másik fontos dolog a szabálykövetés, ami nálunk olyannyira elemi, mint a lélegzetvétel: egy atomerőműben alapvetően nincs helye improvizációnak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincsenek ötleteink: vannak, mégpedig szép számmal. De ezekből „csak” azután lesz gyakorlat, ha minden ésszerű módon teszteltük, majd az előírásoknak megfelelően engedélyeztettük a hatóságokkal az adott elképzelést. Az egyik legfontosabb jellemzőnk talán pont ez, a folyamatos innováció igénye és képessége: mi már akkor is „innováltunk”, amikor ez a fogalom idehaza még nem volt divatos. Azt, hogy mennyire jók az ötleteink, mi sem példázza jobban, mint legutóbbi sikerünk, a hazai Fejlesztési Innovációs Díjjal és a Minőség-Innováció Nemzetközi Díjjal is elismert, általunk C15-nek nevezett projektünk. Az elnevezés a tizenöt hónapos üzemeltetési ciklust jelenti, amelynek bevezetését megelőzte egy új típusú üzemanyag kifejlesztése, ami a nálunk dolgozó fizikusok munkáján alapult. Az atomerőmű munkahelyi kultúrája kapcsán nagyon fontos megemlíteni a csapatszellemet, az összetartást is, ami nálunk szintén hagyomány. Mi nem trénerektől és tanácsadóktól tanuljuk meg, mit jelent a csapatmunka: nálunk az egymásrautaltság és az együttműködés életforma, amit egymástól sajátítunk el. Munkafolyamataink legnagyobb részét csapatban végezzük, ebben a csapatban pedig mindig mindenkinek pontosan kell tudnia a maga dolgát: mert ezen múlhat a saját és a többiek biztonsága. Ahogyan azt korábban is említettem, itt lényegében mindenki ismer mindenkit, a másik életét, családját: ez pedig fontos tényezője annak, hogy az egymás iránt érzett felelősségünk még erősebb lehessen.

– Milyen feltételeknek kell megfelelni, hogy valaki ott dolgozhasson? Milyen munkakörökben alkalmaznak embereket?

– Az atomerőműben rengeteg – legalább félezer – munkakörben dolgoznak a kollégáink, ezek legnagyobb része műszaki jellegű feladat, amelyek egy jelentős részét felsőfokú műszaki végzettséggel lehet ellátni, büszkék is vagyunk rá, hogy a nálunk dolgozók csaknem negyven százaléka diplomás. A szakképesítés megléte mellett – minden munkakörben - szükséges ugyanakkor az egészségügyi alkalmasság is, amelynek része többek között a pszichológiai vizsgálat is. Teljes jogú munkavállaló azonban csak az lehet, aki a belépést követően eleget tesz a számára előírt képzési követelményeknek, és leteszi a szükséges vizsgákat. A folyamatos tanulás egyébként is része az életünknek, hiszen nemcsak a fizikai alkalmasságunkat ellenőrzik évről évre, de az előírt ismereteink meglétét is. Ennél is különlegesebbek azon munkakörök, amelyekbe csak és kizárólag „házon belül” lehet beletanulni – ezt saját oktatási rendszerünk biztosítja. Ilyen feladatkör például a blokkügyeleteseké, akik a műszaki diploma megszerzése után még majd’ egy évtizedig kell tanuljanak – és vizsgázzanak – ahhoz, hogy elkezdhessenek ebben a munkakörben önállóan dolgozni. Nincsenek is sokan, alig két tucat ember van ma az országban, aki ezt a munkát végezheti. Mivel a nálunk megszerzett tudás és tapasztalat meglehetősen egyedi és másutt nem megtanulható, minden időben kiemelt feladatnak tekintettük – és az egyre növekvő számú nyugdíjazások okán a jövőben még inkább annak tekintjük – az utánpótlás biztosítását. A paksi Energetikai Szakközépiskola (ESZI) fenntartása és a műszaki felsőoktatási intézményekkel hosszú ideje fennálló együttműködések fontos tényezői ennek a folyamatnak – érezzük ugyanakkor az elmúlt évtizedekben megjelent „konkurencia” hatását is. Ma már számos olyan nagyvállalat működik hazánkban, amely szintén a mérnökökre „vadászik”, így ahhoz, hogy versenyképesek lehessünk a legjobbakért való küzdelemben, meg kell mutatnunk, hogy mennyire jó munkahely a miénk. Ezzel együtt azt is tudnunk kell mutatni, hogy hosszú távú életpályaként is lehet velünk számolni – ehhez viszont fontos lenne annak kommunikálása is, hogy a tervezett új blokkok a már működő atomerőmű természetes folytatásai.

– A jelenlegi blokkok milyen állapotban vannak? A magyar energiaellátás hány százalékát termeli meg a Paksi Atomerőmű? Meddig működhetnek a jelenlegi blokkok? A kivezetés után mi történik ezekkel a létesítményekkel?

– A Paksi Atomerőmű immáron harminc éve működő négy blokkja – az elmúlt évtizedek folyamatos fejlesztéseinek köszönhetően – nem csupán „korának megfelelő” műszaki állapotban van, de lényegében mára egy generációval „fiatalabb”, egészen pontosan fejlettebb tervezéskori önmagánál. Annak, hogy a kezdetek óta a jó gazda gondosságával üzemeltetjük a létesítményt, megvan az eredménye: évek óta újra és újra megdöntjük saját biztonsági és termelési rekordjainkat, de csúcsokat érünk el a teljesítmény-kihasználásban is, amelynek 91,9 százalékos tavalyi átlagával a nemzetközi mezőnyben is előkelő helyet foglalunk el. Ennek köszönhető az is, hogy képesek vagyunk biztosítani a Magyarországon megtermelt villamos energia felét, csökkentve ezzel az importáram mennyiségét. Reményeink szerint így lesz ez a jövőben is, hiszen az elmúlt másfél évtized alatt sikeresen megalapoztuk és befejeztük a blokkok húsz évvel való továbbüzemelésének engedélyeztetését, újabb évtizedekre garantálva ezzel az olcsó, tiszta energiát hazánk számára. Mivel az elkövetkező években még számítani kell néhány olyan áramtermelő egység leállítására, amely felett eljárt az idő – az energiatárolási módozatok fejlettsége viszont még nem tart ott, hogy minden problémára megoldást nyújthasson –, felértékelődik azon erőművek szerepe, amelyek az időjárástól függetlenül is képesek a nap huszonnégy órájában termelni, mégpedig nagy mennyiségben, olcsón – és ami szintén nem elhanyagolható – a környezet terhelése nélkül. Ezért is kezdődött meg már hosszú évekkel ezelőtt a magyarországi nukleáris termelés kapacitásfenntartásának előkészítése, amely a 2032–2037 (amikor a jelenleg üzemelő négy blokk leáll) utáni időszakra fogja garantálni az energiaellátás biztonságát.

A blokkok leállítását a leszerelés fogja követni, amely – a jelenlegi működésünkhöz hasonlóan – szigorúan szabályozott, előre eltervezett folyamat lesz; hamarosan meg is fogjuk kezdeni az erre a feladatra való felkészülést.