Gazdaság
Befuccsolt az alapjövedelem-teszt
A finnek programjával az egyik gond, hogy az alacsonyabb keresetűeket nem ösztönözné kellőképpen a munkára
Nem hosszabbítja meg Finnország az alapjövedelemmel kapcsolatos felmérést. A kísérlet tavaly januárban kezdődött, elsejétől havi ötszázhatvan eurót – körülbelül százhetvenháromezer forintot – kapott kétezer finn munkanélküli. A csoportot véletlenszerűen választották ki, és két évre tervezték a tesztidőszakot. A kapott juttatásról a részesülteknek nem kellett elszámolniuk, viszont feltétele volt a támogatásnak, hogy más típusú juttatásért – ilyen a szociális segély is – nem folyamodhattak. Finnország kormánya a szegénység csökkentését kívánta elérni Európában elsőként ilyen intézkedéssel. Az AP hírügynökség korábbi adatai szerint az 5,5 millió lakosú Finnországban több mint nyolc százalékon állt a munkanélküliség 2016 novembe-rében, ami stagnálás az egy évvel korábbihoz képest. A skandináv országban háromezer-ötszáz eurót – 1,08 millió forintot – tett ki az átlagjövedelem a versenyszférában.
A skandináv ország társadalombiztosítási intézete (KELA) azzal a kéréssel fordult a kormányhoz, hogy továbbra is kapjanak erre támogatást, de a kormány nemet mondott. Olli Kangas, a tárgyaláson részt vevő szakértő elmondta a finn közszolgálati műsorszolgáltatónak: „Két év túl rövid időszak ahhoz, hogy kiterjedt következtetéseket vonhassunk le egy ilyen nagy kísérletből. Több időre és több pénzre lenne szükségünk ahhoz, hogy megbízható eredményeket érjünk el.” Úgy tűnik, a finn pénzügyminiszternél nem talált nyitott fülekre, azonban elmondta, továbbra is vizsgálja még az alternatív jóléti rendszereket. A rendszer elsősorban azt vizsgálta, hogy a garantált jövedelem ösztönözheti-e az embereket a fizetett munka megkezdésére a jóléti rendszer hiányosságainak kiküszöbölésével. A hírek szerint a programba idén az aktív dolgozókat is be akarták vonni, de erre már nem került sor. A megoldás a problémákra egy tavaly decemberben megszavazott jogszabály lehet, amely a finn jóléti rendszert más irányba viszi.
Az új modell kötelezi az álláskeresőt, hogy legalább tizennyolc órát dolgozzon három hónapon át, különben a szociális juttatás egy részét elveszíti. Lapunk megkérdezte a Századvég Gazdaságkutató Zrt.-t, hogy mi vezetett a skandináv ország kormányának döntéséhez. Regős Gábor, a cég tudományos munkatársa elmondta, hogy a finn alapjövedelem gyakorlatilag már a bevezetése előtt megbukott. A kétéves tesztprogramban az „alapjövedelmet” csupán kétezer munkanélküli kapta. Ez annyiban különbözött a munkanélküli-segélytől, hogy ha munkát találtak (volna), akkor is kapták volna tovább. Felhívta a figyelmet, hogy a tervek szerint az alapjövedelmet ezt követően terjesztették volna ki a társadalom egészére. Véleménye szerint a program alapvetően azért bukott meg, mert a társadalom szembesült azzal, hogy nincs ingyenpénz, az alapjövedelemnek is van költsége, amelyhez viszont adóemelés szükséges.
Az alapjövedelem legnagyobb problémája az, hogy egyrészt megszünteti a kormányzatok azon lehetőségét, hogy egyes célcsoportokat külön támogasson – hiszen például a családtámogatások is megszűnnének így –, másrészt pedig hogy az alacsonyabb keresetűeket nem ösztönözné a munkára, így csökkenti a foglalkoztatást és ezáltal mérsékli a gazdaság teljesítményét, vagyis az alapjövedelemhez szükséges forrásokat még kevesebb munkavállalónak kell előteremtenie, akiknek így viszont még magasabb adókat kell fizetniük.
A skandináv ország társadalombiztosítási intézete (KELA) azzal a kéréssel fordult a kormányhoz, hogy továbbra is kapjanak erre támogatást, de a kormány nemet mondott. Olli Kangas, a tárgyaláson részt vevő szakértő elmondta a finn közszolgálati műsorszolgáltatónak: „Két év túl rövid időszak ahhoz, hogy kiterjedt következtetéseket vonhassunk le egy ilyen nagy kísérletből. Több időre és több pénzre lenne szükségünk ahhoz, hogy megbízható eredményeket érjünk el.” Úgy tűnik, a finn pénzügyminiszternél nem talált nyitott fülekre, azonban elmondta, továbbra is vizsgálja még az alternatív jóléti rendszereket. A rendszer elsősorban azt vizsgálta, hogy a garantált jövedelem ösztönözheti-e az embereket a fizetett munka megkezdésére a jóléti rendszer hiányosságainak kiküszöbölésével. A hírek szerint a programba idén az aktív dolgozókat is be akarták vonni, de erre már nem került sor. A megoldás a problémákra egy tavaly decemberben megszavazott jogszabály lehet, amely a finn jóléti rendszert más irányba viszi.
Az új modell kötelezi az álláskeresőt, hogy legalább tizennyolc órát dolgozzon három hónapon át, különben a szociális juttatás egy részét elveszíti. Lapunk megkérdezte a Századvég Gazdaságkutató Zrt.-t, hogy mi vezetett a skandináv ország kormányának döntéséhez. Regős Gábor, a cég tudományos munkatársa elmondta, hogy a finn alapjövedelem gyakorlatilag már a bevezetése előtt megbukott. A kétéves tesztprogramban az „alapjövedelmet” csupán kétezer munkanélküli kapta. Ez annyiban különbözött a munkanélküli-segélytől, hogy ha munkát találtak (volna), akkor is kapták volna tovább. Felhívta a figyelmet, hogy a tervek szerint az alapjövedelmet ezt követően terjesztették volna ki a társadalom egészére. Véleménye szerint a program alapvetően azért bukott meg, mert a társadalom szembesült azzal, hogy nincs ingyenpénz, az alapjövedelemnek is van költsége, amelyhez viszont adóemelés szükséges.
Az alapjövedelem legnagyobb problémája az, hogy egyrészt megszünteti a kormányzatok azon lehetőségét, hogy egyes célcsoportokat külön támogasson – hiszen például a családtámogatások is megszűnnének így –, másrészt pedig hogy az alacsonyabb keresetűeket nem ösztönözné a munkára, így csökkenti a foglalkoztatást és ezáltal mérsékli a gazdaság teljesítményét, vagyis az alapjövedelemhez szükséges forrásokat még kevesebb munkavállalónak kell előteremtenie, akiknek így viszont még magasabb adókat kell fizetniük.