Az árverés nem üzlet a végrehajtónak

Elmondta, a végrehajtói kamarához tartozó követelésállomány kilencvenöt százalékát az ötmillió forint alatti ügyek teszik ki. A végrehajtók nem érdekeltek az ingatlanok árverezésében, mert akkor nem térül meg a követelés egésze.
Császti Ferenc
– Annak ellenére, hogy hatályban van a kilakoltatási morató­rium, a múlt hónapban történt egy ingatlankiürítés Sárváron, rendőri felügyelet mellett. Mi erről a kamara álláspontja?

– A kilakoltatási moratórium csak bizonyos ügyekre vonatkozik. Jelenleg olyanokra, amelyekben deviza- vagy devizaalapú kölcsönt vett fel egy magánszemély, a végrehajtó elárverezte a lakóingatlanát, azt a lakást, amelyben az adós életvitelszerűen lakik, oda van bejelentve, és a végrehajtási eljárás előtt fél évvel is oda volt bejelentve. A sárvári eset nem devizahiteles ügy, itt volt egy külön lakásügyi per a végrehajtást kérő és a kötelezett között. A perben egyezség jött létre arról, hogy kiürítik az ingatlant. Ennek a kötelezett nem tett eleget, ezért a bíróság elrendelte a kilakoltatást. Ő egyébként nem lakott az ingatlanban, mivel az a ház lakhatatlan.

– A Fehér Kéményseprők elnöke szerint a végrehajtó intézkedése jogszabálysértő volt. Vannak olyan végrehajtók tudomásuk szerint, akik nem rendeltetésszerűen végzik a munkájukat, történnek atrocitások?

– Ezt leginkább az egyesület terjeszti a közvélemény előtt. Egyébként a Vas Megyei Bíróság a Fehér Kéményseprők Országos Társadalmi Szervezetek Szövetségének bírósági nyilvántartásába vételi kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Így ilyen szervezet nem létezik. Viszont ami ennél fontosabb, hogy ha valakit nem lehet kilakoltatni, azt nem teszik ki a végrehajtók. Ez mese, és az is, hogy törvénytelenül járnak el. Minden eljárásnak az alapja a bírósági határozat. Kivétel az ingatlanok birtokba adása, azt pedig a törvény írja elő. Annak jogerős árverés az alapja.

– Volt arra példa arra, hogy saját tulajdonú ingatlanból lakoltattak ki valakit?

– Ahonnan a végrehajtók valakit kilakoltatnak, az már nem az illető tulajdona. Azt elárverezték, ami jogerőre emelkedett. Egyébként az ilyen ügyek a mi tevékenységünk néhány százalékát teszik ki. A bírósági végrehajtókhoz tartozó ügyek kilencvenöt százaléka ötmillió forint alatti követelés, az árverezés az e feletti kategóriába esik. A közvélemény általában azzal foglalkozik, hogy hány embert lakoltattunk ki. Néhány száz esetről van szó, tízszer ennyinek pedig segítettünk.

– Ezt hogy érti?

– A végrehajtó tájékoztatja az ügyfelet, hogy milyen lehetőségei vannak, megkezdődnek a tárgyalások a végrehajtást kérő és a kötelezett között. Vesztett ügynek számít, amikor már eladunk egy ingatlant. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy ne kelljen árverezni, mert akkor nem térül meg a követelés egésze, és a végrehajtó is ezután kap jutalékot. Nekünk az a legoptimálisabb ügyintézési mód, ha az ügyfelet felszólítjuk, ő pedig kifizeti a tartozását. Egyébként ez jelenti a többséget, még ha részletekben is fizet az ügyfél. Különbözőek az adósok: van, aki már az első felszólításra fizet, de egy részük az árverés időpontjának kitűzésekor kezd el kapkodni. Gyakran adódnak olyan esetek is, amikor már nem lehet megoldást találni, mert bizonyos személyeknek tizenöt-húsz ügyük is van: az ügyfél valamennyi közüzemi szolgáltatónak tartozik, a banknak is, emellett a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak is.

– Tapasztalatuk szerint mi vezetett leggyakrabban ahhoz, hogy a magánszemélyek adósságcsapdába kerültek?

– Az igények – az eddig kedve­zőnek tűnő hitelezési lehetőségek miatt – eltorzultak. Aki megengedhetett magának egy albérletet, úgy gondolta, hogy vehet húszmillió forintért lakást. Utána fordult a kocka. A legutóbb az egyik végrehajtónak volt egy olyan ügyfele, aki háromszázezer svájci frankos fogyasztási célú hitelt vett fel ingatlanfedezetre.

– A gazdasági társaságoknál mennyire jellemző, hogy végrehajtónak kell bekapcsolódnia az ügyintézésbe?

– A követelésállomány nagyobbik részét a gazdasági társaságok képviselik. Nemrég végeztem egy felmérést a 2000 és 2010 közötti ügyekről: nyolcszázezer ügyből nyolcszázmilliárd forint volt a követelés. Ebből levettem huszonöt ügyet, és négyszázmilliárd forint maradt. Az ügyérték nagy részét – esetszámban nem, de összeg szerint mindenképpen – két-három százalék képviseli. A bírósági végrehajtókhoz tartozó követelésállomány körülbelül húsz százalékát teszik ki a magánszemélyek, devizahitellel együtt.