Gazdaság
Az acélipar fejlődése számos más üzleti területre is hatással van
Az energiafelhasználás elmúlt évtizedekben mérhető negyvenszázalékos csökkenése figyelemre méltó egy olyan ágazatban, amelyet kevésbé tart környezettudatosnak a közgondolkodás
– Az elmúlt negyven év alatt negyven százalékkal csökkent az acélipar energiafelhasználása. Mely tényezők vezettek ehhez az eredményhez?
– Az acél modern világunk talán legfontosabb alapanyaga, éppen ezért az ebben az iparágban létrejövő innovációknak hatalmas jelentőségük van az egész világgazdaság és a globális fenntarthatósági célok szempontjából is. A jó hír az, hogy ha nem is vagyunk még az út végén, de az új technológiai megoldások, a környezettudatos üzleti gondolkodás és a szigorodó szabályozások oda vezettek, hogy az acélipar negyven százalékkal csökkentette az energiafelhasználását és ennek köszönhetően a szén-dioxid-kibocsátását az elmúlt negyven évben. Ilyen eredményekkel szinte egyetlen másik iparág sem dicsekedhet. Sőt nem csupán a gyártás során keletkező károsanyag-kibocsátásban mérhető mindez, hiszen az acélipar fejlődése számos másik üzleti, ipari területre is kihat a fenntarthatóság vonatkozásában.
– A modern acél miben más, mint amelyet korábban gyártottak?
– Az egyik legjelentősebb változás, hogy a modern acéllemezekből, acéltermékekből kevesebb és a korábbiaknál könnyebb szerkezetekkel is képesek vagyunk biztosítani ugyanazokat az elvárásokat – például teherbírás, szilárdság vagy épp rugalmasság terén – mint a régebbi technológiával készült acélokból.
– Mondana pár konkrét példát valamelyik iparágból, ahol acéllal dolgoznak, és érzékelhető a pozitív változás?
– A két leginkább acéligényes iparág az építőipar és a járműgyártás, melyek a világ acélfelhasználásának nagyjából hetven százalékát teszik ki. Az innováció erejét szemléletesen példázza, hogy a szakemberek által végzett számítások szerint ha az Eiffel-tornyot ma újra felépítenénk, akkor a modern acélból már csupán harmadannyira lenne szükség. Ugyanezen a logikán haladva az autógyártók kevesebb acélt használva vékonyabb, de nagyobb szilárdságú és szívósságú lemezekből képesek könnyebb autókat gyártani, teljesítve ezzel a szigorodó biztonsági előírásokat. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az autók anyagukat tekintve mintegy ötven százalékban acélból készülnek, talán még érthetőbbé válik, hogy az acélipari fejlesztéseknek köszönhetően kevesebb súlyt kell cipelniük életciklusuk során hozzájárulva ezzel az alacsonyabb széndioxid-kibocsátáshoz. Megint másfajta megközelítést használ a világ legnagyobb globális szakmai szervezete, a World Steel Association tanulmánya, mely szerint egy tonna acél előállítása ma annyival kevesebb energiafelhasználással jár, amennyivel egy átlagos személyautó kétszer, parttól partig keresztülhajthatnánk az Amerikai Egyesült Államokon, csaknem húszezer kilométert megtéve.
– Mekkora költségcsökkenést eredményez akár egyszázalékos energiamegtakarítás?
– Mivel az acélgyártás rendkívül energiaigényes folyamat, ezért már egyszázalékos energiamegtakarítás is akár százmillió forintos költségcsökkenést eredményezhet. Ilyen tekintetben a gazdasági és fenntarthatósági érdekek egyáltalán nem ellentétesek, sőt bizonyos szempontból egymást segítő folyamatokat generálnak. Nincs ez másként a hazai acéliparban sem: a Dunaferr és az ÓAM Ózdi Acélmű is jelentős erőfeszítéseket tett az energiatudatos fejlesztésekkel a fenntarthatóbb, környezettudatosabb működés érdekében. A két hazai gyár csaknem kétmillió tonna acélt termel évente. A Dunaferrnél főként lapos termékeket és acéllemezeket gyártanak, elsősorban az járműipar számára, miközben Ózdon a betonacélgyártásra helyezik a hangsúlyt az építőipar számára.
– Említene konkrét példát az energiatudatos fejlesztésekre?
– Ami a konkrét fejlesztéseket illeti, a Dunaferr esetén például egy új technológiának köszönhetően az úgynevezett léptető gerendás hevítő kemencék energiafelhasználása húsz százalékkal alacsonyabb, mint a korábban használtaké, de a kohók modernizálása is alacsonyabb energiafelhasználásra ad módot. A termelési folyamatok átszervezésével pedig javítottak a működési hatékonyságon, és most is vannak folyamatban hasonló célokat szolgáló, például GINOP-fejlesztések. Az ózdi termelést is hatékonyabbá tették például jobb hatásfokkal működő villamos gépek alkalmazásával.
– Az uniós szén-dioxid-kibocsátási szabályozás hatalmas nyomást helyez az acéliparra. A tör- vény 2020-ig a szén-dioxid-kibocsátás húszszázalékos csökkentését irányozza elő, miközben húsz- százalékos energiahatékonyság-javulást vár el a cégektől. Milyen feltételeket szab az Európai Unió?
– Miközben a hazai acéliparban fellendülést látunk az utóbbi években, addig az is igaz, hogy az uniós szén-dioxid-kibocsátási szabályozás hatalmas nyomást helyez a termelő vállalatokra. Sőt az unió a 2030-ig terjedő kereskedési időszakra még szigorúbb feltételeket szab a gyártóknak, az előírás a szén-dioxid-kibocsátás negyvenszázalékos csökkentését és további huszonhét százalékos energiahatékonysági javulást irányoz elő. Természetesen az unió célja előremutató és támogatandó, mi azonban azt szeretnénk, hogy ne a szén-dioxid-kvóta kereskedelme erősödjön, hanem a vállalatok fejlesztésekkel érjék el a szén-dioxid-kibocsátás csökkenését. Úgy látjuk azonban, hogy az unió által meghatározott elvárások nem reálisak, mert jelenleg még nincs olyan, ipari méretekben is gazdaságosan üzemeltethető technológia, amellyel biztosítható lenne ezen célok elérése. Másrészt mindezen intézkedések versenyhátrányba kényszerítik az uniós acélipari vállalatokat, hiszen a világ más részein enyhébbek a környezetvédelmi előírások. A cél egy egészséges egyensúlyi helyzet megteremtése kell legyen, hiszen ha a célok teljesülésében a szereplők nem érdekeltek egyöntetűen, akkor mindez hosszú távon nem működhet. Ezért az MVAE is jelentős erőfeszítéseket tesz. Szeretnénk még hatékonyabbá tenni a szakmai, iparági érdekérvényesítést a hazai acélgyártás érdekében. Az uniós döntések kapcsán elsősorban az EU-tagországok acéliparának és acélipari vállalatainak szakmai érdekképviseleti szervezetével az Euroferrel és a hazai kormányzattal együttműködve kívánunk eredményeket elérni.
– Milyen technológiával tudunk megfelelni az elvárásoknak?
– Hosszú távon a cél az úgynevezett karbonmentes termelési eljárások alkalmazása lehet, most azonban még nem tart ott az iparág, hogy ezen kísérleti, laboratóriumi környezetben működő technológiákat tömegesen, nagyipari szinten is képes legyen bevezetni.
– A szakemberhiány milyen mértékben érinti az ágazatot?
– Ahogy az egyéb iparágakban, úgy az acéliparban is nagy gondot okoz a szakemberhiány és ez kedvezőtlen hatást gyakorol a fejlesztési, fejlődési lehetőségekre is. Éppen ezért az MVAE és a kormányzati acélstratégia kiemelt céljai közé tartozik, hogy javítsanak a hazai szakemberképzés feltételein, és a jövőben egyre több fiatal tanuljon az iparágban hasznosítható szakmákat. Az acélipar biztos karrierutat kínál akár a szakmunkás, akár a mérnöki területen tanuló fiatalok számára, elsősorban az ózdi és a dunaújvárosi régiókban. Ezért célunk az is, hogy minél több fiatalt tudjunk bevonzani az anyagmérnökök közül az acélipar felé. Sok intézkedés szolgálja ezt a törekvést. Ilyenek például a tanulás mellett fizetést biztosító gyakornoki programok, a duális képzési rendszer vagy az acélgyárak által biztosított ösztöndíjak és a szakmai, tanulmányi munkához forrást biztosító programok is.
– Miként látja az Egyesült Államok által meghozott védővámok lehetséges hatását az acéliparra?
A kedvező gazdasági körülményeknek, valamint a folyamatosan növekvő európai uniós keresletnek köszönhetően az európai és hazai acélipar is sikeres időszakot tudhat maga mögött. A válság után magához tért a szektor, és érezhetően nőtt a kereslet az acéltermékek iránt, miközben az Európai Unió meghozta a régóta várt piacvédelmi intézkedéseket, hatékonyabb szabályozást vezetett be az unió piacaira érkező importacélra. Ez a lépés mind a hazai, mind az uniós acélipar számára nagyon fontos volt, hiszen így felgyorsulhat a dömpinggyanús ügyek kivizsgálása is. A szakmai szervezetek 2018-ra a globális piac folyamatos növekedését jósolják, amely Európában akár két százalék felett is lehet. Jó hírt jelent mindez a csaknem hatezer ember számára munkát biztosító hazai acélipar számára is. Az Egyesült Államokban foganatosított védővámok kapcsán a legfontosabb az egység és az összehangolt fellépés. Éppen ezért a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés minden tekintetben támogatja az Európai Acélipari Szövetség, az Eurofer törekvéseit, hogy a szövetség hatékonyan és összehangoltan léphessen fel az uniós piac védelmének érdekében.