A vámháború alakíthatja át a világgazdaságot

Reális esély van rá, hogy idén a külső környezet romlása folytatódik. A fejlett országok növekedési üteme várhatóan lassul, de jelentősek a negatív kockázatok, így nem lehet kizárni a lehetőségét egy nagyobb részvénypiaci korrekciónak sem a fejlett piacokon, sem a hazai parketten, ugyanakkor a mindennapokat ez különösen nem változtatja meg – mutatott rá Barlai Róbert, az OTP Treasury regionális igazgatója.
Mindenesetre arra számítani lehet, hogy megtorpan a növekedés. Ráadásul több olyan jelentős világgazdasági kockázat is jelen van, melyek realizálódása teljesen felülírhatja a korábbi elképzeléseket.
A regionális igazgató szólt arról is, hogy a tavalyi évet a gazdasági fundamentumokat tekintve viszonylag nyugodt, kiegyensúlyozott időszaknak könyvelhetjük el. Ugyanakkor több olyan régóta velünk levő tényező is változóban van, aminek köszönhetően jól teljesített a világgazdaság az elmúlt években. Tavaly jelentősen lassult az eurózóna gazdasága, a bruttó hazai termék (GDP) éves bővülése 2,5–2,7 százalékról 1,5–2 százalékra, ha pedig a negyedéves ütemek évesített bővülését nézzük, akkor egy százalék környékére esett.

Idén leginkább hét tényező befolyásolja érdemben a devizapiacokat. Elsőként az, hogy fékezőben az amerikai és az európai gazdasági növekedés. Az amerikai gazdaság esetleges recessziója mindenképpen az év fő kockázati tényezőjét jelenti – noha 2019 második felénél előbb nem várható a realizálódása, még valószínűbb, hogy csak 2020-ban következik be. A kiváló 2017-es év után 2018-ban az első fél évben kissé, a másodikban erősen befékezett az európai és a német növekedés, ami mögött több egyszeri tényező (új emissziós szabványok autóipari hatása, francia sztrájkok) mellett meghúzódik egy váratlan és széles bázisú lassulás és elbizonytalanodás. Emiatt az eurózóna 2019. évi gazdasági növekedésére vonatkozó előrejelzések két százalékról 1,5 százalékra mérséklődtek, de az alig egyszázalékos növekedés sem zárható ki. Másodsorban az olasz gazdasági helyzet még mindig hordoz kockázatokat. Ezt alátámasztják a kedvezőtlen demográfiai folyamatok, a GDP 132 százalékára rúgó államadósság és a tetemes költségvetési hiány. Komoly kockázatot jelent a gazdaság fenntarthatatlan működése, a lassú növekedés és a meglehetősen törékeny bankrendszer.

Törökországban a tavalyi év recessziója és devizaválsága után egyfajta stabilizálás látszik a pénzpiacokon. A reálgazdaságban azonban csak most indul a recesszió, aminek az első jele a kiskereskedelmi forgalom (–7,5 százalék), az építési engedélyek (–75 százalék) és az autóeladások (–60–80 százalék) gyors és jelentős zuhanása. Negyedik tényező, hogy a kínai gazdasági modell fenntarthatósága az elemzők szerint régóta kérdéses. Az ország gazdaságát egyre nagyobb tartozások terhelik, ezen belül különösen súlyos az eladósodottság az ingatlanszektorban és az önkormányzati cégek esetében. Elemzői vélemény szerint a pénzügyi összeomlás kockázata mind nagyobb, ennek realizálódása és egy kínai gazdasági válság kitörése a nemzetközi kereskedelemre is súlyos hatást gyakorolna. Egy ilyen krízis kockázatát az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi vámháború érdemben növeli, mivel lassítja a kínai gazdaságot, így egyben komoly veszélyforrást is jelent a globális gazdasági folyamatokra is.

Továbbra sem látható tisztán, hogy milyen formában megy végbe az Egyesült Királyság távozása az EU-ból (Brexit). Mindenesetre az elemzők globális szinten nem tartják végzetesnek a piaci következményeket, tehát idén ez nem tartozik a legjelentősebb globális kockázatok körébe. Hatodszorra a májusban esedékes európai parlamenti választások is meghatározóak, ugyanis ez jelöli ki az európai politika jövőbeli irányát. Itt a legfontosabb kérdés, hogy az integrációszkeptikus, unióellenes szárny erősödik-e meg, vagy megmarad a mélyebb integráció híveinek ideológiai túlsúlya.

Hetedszerre, de nem utolsó sorban az európai döntéshozóknak idén kell határozniuk a 2020-szal kezdődő újabb hétéves uniós költségvetésről. Az uniós források számos tagországban, köztük Magyarországon is fontos szerepet játszanak a gazdasági növekedés alakulásában. Hazánk két okból is az eddiginél kevesebb forrásra számíthat – mutatnak rá elemzők. Egyrészt a magyar GDP szintje közelít az európai átlaghoz, ami automatikusan a támogatások mértékének csökkenését vonja maga után. Másrészt, amennyiben a brit kilépés bekövetkezik, a teljes uniós költségvetés összege ennek megfelelően csökken. Az is sokat számít, hogy a magyar kormány és az unió jelenlegi viszonya is a korábbinál rosszabb alkupozíciót feltételez.