Gazdaság
A gyorsvasút európai úttörői
A szomszéd országok nagy sebességű szerelvényei kizárólag kölcsönösségi alapon mehetnek az állami cég pályáira
A francia állami vasúttársaság (SNCF) a német mellett a legjelentősebb vasúti vállalat Európában. A hatalmas kiterjedésű nyugat-európai országban harminckétezer kilométer hosszú vasútvonalat üzemeltet, ebből 14 500 kilométer villamosított. Európában itt található a legtöbb nagy sebességű vasútvonal, ezek hossza együttesen jelenleg mintegy 1850 kilométer, és a személyszállító szerelvények óránként 300–320 kilométeres sebeséggel közlekedhetnek. Az SNCF országon belül száznegyvenezer, míg a világ 120 országában összesen száznyolcvanezer embert foglalkoztat. A MÁV-hoz hasonlóan a főváros környéki vonalakon bonyolítja a legnagyobb forgalmat. Franciaországban az utasok mintegy nyolcvan százaléka Párizsból veszi igénybe a vasutat, ebből adódóan a sztrájk kezdetekor a hónap elején reggel elsősorban a főváros körüli körgyűrűn alakult ki jelentős dugó a vonat helyett gépkocsiba szálló utazók miatt. A nagy sebességű vasút, a TGV viszont világhírű, elsősorban a gyorsasága miatt. Európában először Franciaországban kezdett üzemelni japán mintára – teljesen önálló pályán közlekedő – nagy sebességű vonal, sőt a hivatalos sebességrekordot is ők állították fel.
A TGV 1981 szeptemberében 380 kilométeres sebességgel száguldott, majd nem sokkal később megindult a menetrend szerinti közlekedés Párizs és Lyon között. Kezdetben a két város közötti menetidő 2 óra 40 perc volt, majd a vonal teljes elkészültekor 270 kilométeres utazósebesség mellet 1 óra 51 percre csökkent a 420 kilométeres távolságon. Jelenleg egyébként 574,8 kilométer a hivatalos vasúti sebességrekord, ezt szintén egy TGV-szerelvénnyel érte el az SNCF. Érdekes, hogy a két város közötti forgalom hetven százalékát a TGV bonyolította, és a sikereken felbuzdulva tovább épültek a nagy sebességű vonalak, amelyek hossza mára eléri az 1850 kilométert. Európában a TGV legnagyobb vetélytársa a német InterCity Expressz (ICE). A versengés leginkább a nyolcvanas évek végén kezdődött, amikor a németek üzembe helyezték az első ICE szerelvényt, majd 1991-ben megnyitották az első nagy sebességű vonalukat Würzburg és Hannover, illetve Stuttgart és Mannheim között. Bár a mai napig mind a két vasútvállalat elsősorban saját országában szolgáltat, a versengés főképp a járművek és a korszerű technológia exportjában merül ki. Amikor a németek elkezdték építeni saját gyorsvasútjukat, a franciák ezt nehezményezték, mivel azt szerették volna, ha közösen fejlesztenék a TGV-ket. Azóta mindkét ország sikeres exportőr, bár a németek jelenleg egy kicsit a franciák előtt járnak. A TGV-szerelvényeket gyártó vállalat legnagyobb megrendelője továbbra is az SNCF, ebből adódóan számukra is fontos, hogy a vállalat megtartsa a jelenlegi pozícióit, hiszen a vasúti liberalizáció esetén versenypiac alakulna ki Franciaországban ezen a területen.
Az SNCF-nek monopolhelyzete van a francia vasútvonalakon, talán a nagy sebességű közlekedés az egyetlen, ahol – kizárólag kölcsönösségi alapon – más szolgáltatóknak is teret adnak. Az ICE-szerelvények közösen közlekednek a Párizs–Strasbourg-vonalon a TGV-kkel: az ICE-k Frankfurt és a francia főváros között szállítják az utasokat, a TGV-k viszont egészen Münchenig eljutnak. A Párizs és Brüsszel, továbbá Amszterdam között közlekedő Thalys-vonatokat a francia, német, belga és holland vasúttársaságok közlekedtetik, és ez különösen jól példázza a sikeres európai együttműködést a nagy sebességű vasúti közlekedés területén. A Csatorna-alagúton keresztül közlekedő Eurostar vonatok működtetése szintén közös vállalkozás, ám ennek többségi tulajdonosa az SNCF. Dél-Franciaország bizonyos városaiba pedig a spanyol AVE vonatai közlekedhetnek, viszont TGV-szerelvények járnak Párizs és Barcelona között.