A gyerekek szenvedélye a játék

Nincs ez másként a fonyódligeti Erzsébet-táborban sem, ahol többnyire a vízi sportok és a futball szerelmesei tanulhatnak mások mellett Kovács Ágnes olimpiai bajnok úszónőtől, vagy akár Vincze Ottó, korábbi válogatott labdarúgótól.

Példaképükkel úszhatnak a gyerekek
„Bontogatják a szárnyaikat”

Még be sem érünk az üdülőbe,  idegenvezetőnk máris a közeli uszoda felé irányít minket, ahol már korán reggel katonás rendben sorakoznak az Erzsébet-tábor lelkes úszói. A huszonöt méter hosszú medencénél Kiss Miklós mesteredző – aki mások mellett Egerszegi Krisztina és Cseh László úszókat is tanította – várja az apró tehetségeket.

A bemelegítő gyakorlatok közben arról kérdezzük, mivel motiválja az ország különböző pontjairól érkezett gyerekeket. A mesteredző elmeséli, hogy a tábor programját már előre leegyeztette a gyerekek oktatóival, mivel nem kezdő úszókról van szó: a táborozók többsége komoly versenyző.
„Már az előzetes megbeszélések alatt tudtam, hogy mindenkinél akadnak technikai problémák, így a hét során minden nap más úszásnemet gyakorolunk a gyerekekkel, nagyon fontos, hogy tisztában legyenek a szigorú és részletes versenyszabályokkal, tökéletesen elsajátítsák a rajtokat és fordulókat vagy akár megtanuljanak tökéletes fejest ugrani a medencébe” – ecseteli Kiss Miklós. Eközben egy pillanatra sem veszi le a szemét a medencében úszó gyerekekről, akik felé már-már apai türelemmel és gondoskodással fordul. Mint mondja, az emberek sokszor összekeverik a tehetséget az adottsággal. Úgy látja, a jó, úszásra alkalmas fizikum nem elég, ha nem társul mellé némi „intelligens fanatizmus” is, ami belülről ösztönzi a sportolókat a folyamatos fejlődni akarásra. Kiss Miklós szerint, ha valakiben működik ez a motor, akkor az esetleges technikai hiányosságok sem jelenthetnek akadályt, mivel szorgalommal és gyakorlással mindez pótolható.

Közben megérkezik a medencéhez Kovács Ági is kisfiával, aki egy pillanatra sem tágít mellőle. A gyerekeknek rögtön felcsillan a szeme, ugyanis a tábor szakmai vezetője olimpiai-, világ- és Európa-bajnok, világkupa győztes úszó az edzés végén úszóbemutatót tart, amire már mi is nagyon kíváncsiak vagyunk.
Előtte azonban arról kérdezzük Ágit, milyen hangulatban telik a tábor, azonnal rávágja, hogy roppant lelkesek a gyerekek és a hangulat is nagyon jó. Elmeséli, hogy ezen a héten háromszor tíz fő érkezett a táborba, jó úszók, sőt, korosztályos bajnok is akad közöttük és az ittlévőknek már komoly sportcéljai vannak.

„Kiss Miklós több világhírű magyar úszógenerációt nevelt ki, itt is nagy szakértelemmel és tudással segíti a táborozókat. Mellette pedig én vagyok az élő példa arra, hogy honnan hová lehet eljutni, ha valaki kitartóan küzd. Úgy érzem, jó párosítás vagyunk!” – meséli Kovács Ági. Az ittlévő gyerekek még viszonylag fiatal, 2005-2007-es születésűek, nekik még hosszú utat kell megtenniük, ha profi szintre akarnak eljutni, ám öröm látni, hogy bontogatják a szárnyaikat. Emellett az úszónő úgy látja, az Erzsébet-táborban eltöltött idő alatt tudnak olyan tanácsokat adni az ifjú tehetségeknek, ami még hosszú ideig útravaló lehet számukra.
Eközben Kiss Miklós már a levezető gyakorlatokat vezényeli a medencében, Kovács Ági ruhája alól pedig előkerül az úszódressz. A gyerekek mind a lépcső köré tömörülnek izgatottan várva az olimpikon bemutatóját. Ági pedig beugrik a vízbe és csaknem három levegővétellel átússza a hosszt. Az ifjú úszók éljeneznek és ekkor már mi sem jutunk szóhoz.

Erős szélben nehéz a deszkán maradni
„Kell egy kis csibészség”

Az edzés végeztével visszaindulunk a fonyódligeti üdülőtáborba, ahol egyenesen a part felé vesszük az irányt. A nap szikrázóan süt, ám erős a szél, ami a Szörf tábor lakóinak épp kapóra jön. A parton Norman, Anna, Péter és Marci várakozik a sorára, miközben két társuk az egyik oktatóval a habokat szeli.
A gyerekek szemében csillog a csibészség, ami – mint később megtudjuk – elengedhetetlen ahhoz, hogy valakiből vérbeli szörfös váljék. Anna elégedetten állapítja meg, hogy „kiváló a széljárás”, majd elmeséli, hogy tavaly a Vitorlás táborban próbálta ki magát, hozzá az ilyen típusú sportok állnak közel. Hozzáteszi, biztos benne, hogy jövőre is jelentkezik, másképp nem lenne lehetősége kipróbálni egyik sportágat sem. Norman és Marci közben egymás szavába vágva mesélik, hogy már a tábor első napján megtanultak egyensúlyozni a deszkán, így másnap már a vízen is kipróbálhatták magukat, ami hatalmas élmény számukra.

Rejt-e veszélyeket magában a szörfözés, kérdezzük. Megnyugtatnak minket: az oktatók mindenkit megtanítanak esni, szigorú biztonsági szabályok vannak és kötelező a mentőmellény használata is.
Péter később arról is felvilágosít, hogy a szörfözés nemcsak annyiból áll, hogy „állunk a deszkán és vitetjük magunkat a széllel”, hanem komoly izommunka is, hiszen „derékból tartják magukat egyensúlyban”. A rögtönzött „szakmai beszámoló” után a gyerekek mellé csatlakozik Stringovics Márton edző is, aki nem győzi hangsúlyozni, hogy a szörfös lét életforma, akik pedig ezt a sportot űzik, kifejezetten közvetlen, laza emberek – ezt a szemléletet pedig igyekeznek az Erzsébet-táborba érkezőknek is átadni.
Elmeséli, hogy az alap technikai elemeket egy-két nap alatt el lehet sajátítani, a gyerekek pedig nagyon ügyesek és lelkesek, ám a vidámság mellett abszolút fegyelmezettek is, így kifejezetten jó hangulatban telik a hét. Eközben a Balatonban két másik táborlakó szeli a habokat, akik – oktatójuk szerint – a legtehetségesebbek a mostani turnusban.

Stringovics Márton elmondja, hogy a szörf drága sportnak számít, az Erzsébet-tábor viszont nagyon jó lehetőség a gyerekeknek, mivel akinek érzéke van a hullámlovagláshoz, később segítséget kap tőlük a továbblépéshez is.

„A leérkezők első nap egyensúlyi gyakorlatokat csinálnak, majd elsajátítják a szörfözés alapjait, a harmadik napon pedig már megtanulnak a vízen fordulni és megállni is. Emelett ismerniük kell a deszka és a vitorla kezelésének és összerakásának mikéntjét is” – ecseteli az oktató.
Ő is megerősíti, hogy a sport űzéséhez kell egy kis csibészség – ami a táborlakók egyikéből sem hiányzik –, ám úgy látja, a legfontosabb, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, új dolgokat tanuljanak, megismerjék az őket körülvevő környezetet és szeressenek benne élni.

Így tökéletes a passzolás (Fotók: Kövesdi Andrea)
„Mi a gyerekekért vagyunk”

A hullámlovasokat elhagyva a közeli focipályákon egy mazsorett csoport kelti fel a figyelmünket. A lányok, Bogi, Zsanett, Csenge, Janka és Emma épp egy részletesen kidolgozott „szurkoló-koreográfiát” ad elő a focizó fiúk mellett. Kérdésünkre elmesélik, hogy az életük nem csak mazsorettkedésből áll, mivel focizni is szoktak. Felmerül bennünk, hogy vajon mi vonz egy tizenéves lányt az egyébként meglehetősen fiús sportban, amire ők rögtön rávágják: maguk a fiúk. A rögtönzött táncbemutató után a pálya közepén a tábor vezetőjét, Vincze Ottót pillantjuk meg, aki a csaknem száz, éppen pályán lévő ifjú focista között elvegyülve passzolgatja a labdát.

A korábbi válogatott labdarúgó büszkén meséli, hogy a foci az egyik legnépszerűbb a tematikus Erzsébet-táborok között, amit alátámaszt, hogy idén pár nap alatt beteltek a helyek egész nyárra. Sok a visszatérő gyerek, ami számára visszacsatolás arról, hogy élvezetes és jó, amit csinálnak.

„A mostani táborozók az ország különböző pontjairól érkeztek, két hét alatt nagyjából négyszáz kis focistával találkoztam. A gyerekek más-más felkészültségi szinten vannak, így az első napok azzal telnek, hogy felmérjük a tudásukat és annak alapján állítjuk össze a hét tervét. A feladatok kitalálásakor viszont mindig megállapítjuk: lényegében fölösleges komoly edzés-programot szervezni, mert a táborlakóknak egyetlen szenvedélye van: a játék” – ecseteli Vincze Ottó. Hozzáteszi, a foci az, ami igazán leköti őket, a szakmai vezetők pedig a gyerekekért vannak, a legfontosabb tehát, hogy mindenki jól érezze magát.

A beszélgetésünket eközben meg-megszakítja néhány arra száguldó labda kivédése: ekkor örömmel nyugtázzuk, hogy Vincze Ottó áll mellettünk. Rengeteg tehetséges fiatallal találkozom itt Fonyódligeten – folytatja - nekik az Erzsébet-tábor esély arra, hogy kitűnjenek a tömegből. A győri futballakadémia vezetője kijelenti, ebben a pillanatban is legalább húsz tehetséges kis focistát tudna nyugodt szívvel magával vinni, és figyelemmel kísérné futball-karrierjüket. A  szülőknek mindig visszajelzi az észrevételét, így a fejlődés esélyét valóban minden tehetséges táborlakó megkapja. Mint mondja, bármikor érdemes elkezdeni a focit és mindegy, hogy a kertben, a téren vagy a réten rúgja a bőrt – a lényeg, hogy csinálja. A nap lassan véget ér, ám mielőtt befejeződne a délutáni edzés, Vincze Ottó még beáll a kapuba+ és együtt fejelget az elhivatott ifjú focistákkal. Elmenőben a táborvezető utolsó mondatai járnak a fejünkben: „Mi a gyerekekért vagyunk, ezért a legfontosabb, hogy ők érezzék jól magukat és nap mint nap lássuk az arcukon a megelégedettséget. Úgy érzem, ezt idén is sikerült elérni.” A fonyódligeti tábor aznapi élményeit összegezve, ezzel mi sem akarunk vitába szállni.