Magyarország is csatlakozott a kínai devizaswap-megállapodásokhoz

Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatási igazgatója a megállapodás jelentőségét hangsúlyozva kiemelte: „a swap tulajdonképpen egyszerűen azt jelenti, hogy ilyenkor a jegybankok egymás között cserélgetik a különböző fizetőeszközöket. Definíció szerint egy fizetőeszközt eladnak úgy, hogy azt majd később visszavásárolják”. Mint mondta, az MNB tekintélyes, mintegy 40 ezer milliárd jüanos keretösszegű megállapodást írt alá, amely komoly mozgásteret ad a magyar jegybanknak.

A szakértő szerint a swap-megállapodások lényege, hogy növelik a pénzügyi rendszer biztonságát, „a pénzügyi rendszerbe stabilitást is visz, bizalmat is tud építeni, és összességében azt mondhatjuk, hogy minél több ilyen megállapodás van, annál jobb”. Az ilyen egyezmények válsághelyzetben „pufferként” szolgálnak, vagyis lehetőséget teremtenek arra, hogy a résztvevő jegybankok ideiglenesen más fizetőeszközhöz jussanak.

Pásztor arra is felhívta a figyelmet, hogy Kína számára a megállapodások a jüan nemzetközi szerepének erősítését szolgálják: „nyilván Kína számára fontos, hogy egy meghatározó fizetőeszközzé váljon a jüan, és ez az egyik lehetőség arra, hogy az elismertségét, a stabilitását mutassa, növelje”. Az egyezmények ugyanakkor politikai üzenetet is hordoznak: baráti kapcsolatok esetén gördülékenyebb a megkötésük, míg feszült viszonyban „jóval időigényesebb, ha bizalmatlanság terheli a két felet”.

A swap-keretek nem feltétlenül kerülnek teljes mértékben kihasználásra, de válság idején kulcsfontosságú lehetőségként szolgálnak. A szakértő szerint a kockázatok csekélyek, inkább arról van szó, hogy a jegybankok számára plusz biztonságot és kiszámíthatóbb környezetet teremtenek a globálisan egyre nagyobb volumenű pénzmozgások közepette