Gazdaság
Az Elektroncsőtől a Patriotig
Gigaüzem, aki nem képes eleget gyártani
Sorra iktatják ki az oroszok az amerikai Patriot ütegeket. Persze nem mindig kapják telibe az érzékeny szerkezeteket, de elég, ha megrongálják, s máris lyuk keletkezett a védelmen. Ha a hírek igazak, akkor Moszkva erői rövid idő leforgása alatt kettőt vertek tönkre - ami azért is baj, mert eleve nem volt öt bevethető készletnél többje Kijevnek.
A Patriotból amúgy alsó hangon huszonöt, de sokkal inkább huszonhét egység kellene Ukrajna lefedéséhez. Jellemző a helyzet képtelenségére, hogy ez nagyjából kétszer annyi, mint amit a gyártó Raytheon képes elkészíteni egy esztendő leforgása alatt. Az üzem amúgy rengeteget szerepel a hírekben, s nem csak azért, mert a részvényei szárnyalnak, hanem azért is, mert a világ egyik legnagyobb hadiipari konglomerátumáról beszélünk.
A firmát 1922-ben alapították, s kezdetben főleg rádiótechnikai alkatrészek, így a kor slágercikkének számító elektroncsövek készítésével foglalkozott. A Raytheon mindig is ezer szállal kötődött a katonai vonalhoz, így nem csoda, ha mára bevételeinek több mint kilencven százalékát innét szerezi. A felfutást mutatja, hogy 2012-ben a világ ötödik legnagyobb katonai vállalkozója lett, rá három évre pedig bevételei alapján az Egyesült Államok harmadik legnagyobb hadiipari társaságává küzdötte föl magát.
A sorban következő mérföldkőnek 2019 tekinthető, amikor a Raytheon és a United Technologies egyesült, s így a világ egyik legnagyobb hadiipari vállalata jött létre. Előbbi tudását dicsérik mások mellett a Patriot típusú rakétaelhárító rendszerek és a Tomahawk robotrepülőgépek, míg a másik elsősorban a Pratt és Whitney hajtóművek révén gyűjtött magának tekintélyt. Utóbbi eszközöket a polgári és harci repülőgépekben egyként sikerrel és elégedetten alkalmazzák a vásárlók.
A Raytheon csaknem hetvenezer embert foglalkoztat világszerte, bevétele pedig mára bőven meghaladja a harminc milliárd dollárt. Ugyanakkor ez a cég sem mentes az ágazatot sújtó gondoktól. Egyrészt a jelenlegi kapacitása messze nem fedezi az egyre bővülő igényeket, másrészt ő is épp oly nehezen talál megfelelő szakembereket, mint bármelyik versenytársa. Bár beszállítói hálózta hatalmas, ennek ellenére a világszerte tapasztalható alkatrész- és alapanyaghiányt ő sem tudja megkerülni.
A hírekben oly sokat emlegetett slágertermék, azaz a Patriot nem éppen nevezhető filléres szórakozásnak: egyetlen rakéta négy millió dollárba, azaz napi árfolyamon 1,360 milliárd forintba kerül. Egy egységbe nyolc megy - továbbá az még kevés, hogy valaki megnyom egy gombot, és az elhárító önállóan célba talál. Nem árt ugyanis a kezelők kiképzése sem, továbbá kell pár pótalkatrész és némi elektronikai és információs kiszolgálás is. Nem csoda, ha az adófizetőknek mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk, ha országukat föl akarják szerelni efféle csudákkal'; egy komplett üteg ára ugyanis csöppet meghaladhatja az egymilliárd dollárt (azaz a 370 milliárd forintot) - melyből 400 millió dollár magára a berendezésre, és 680 millió a rakétákra jut.
Nyomatékkal érdemes megismételni: a Raytheon e fenti termékből nem tud eleget kitolni a gyárkapun. Pedig nem csak Ukrajna, de az USA, a közel-keleti olajmonarchiák, Izrael és számos NATO tagállam is venne belőle feszt.
Nem ragozva túl a dolgot, a fentiek talán elégségesek annak megvilágítására, hogy miért szárnyalnak manapság a vállalat részvényei...
