Gazdaság
Mire készül Kína a dollár hegemóniájával?
A dollár a második világháború befejezése óta a világgazdaság alapegysége. Minden fontos terméket dollárban áraznak, és az országok jellemzően dollárban képeznek deviza tartalékot. Az elmúlt évtizedben azonban egyre több állam kezdett azon dolgozni, hogy valamilyen alternatívát teremtsen vagy legalább diverzifikáljon. Nem feltétlenül geopolitikai megfontolásból: a dollárhoz való hozzáférés nehézségei vagy a szankciós kitettség is erre ösztönzi őket. Ezt a trendet nevezi a szakirodalom dedollarizációnak.
Mit akar Kína? Trón helyett mozgásteret
Ugyanakkor a nyugati elemzők, szakértők gyakran felemlegetik, hogy a renminbi „sehol sincs a dollárhoz képest”. Valóban, a globális tartalékvaluták mezőnyében az RMB mindössze 2,3 százalékos eredményt tudott felmutatni 2023-ban, míg a dollár 58 százalékot, az euró pedig 20-at. Csakhogy ez a nézőpont azon a tévhiten alapul, miszerint Kína a dollár trónfosztására törekszik.
De ez nincs így. A cél nem a globális hegemónia, hanem a kereskedelmi szuverenitás elérése. Kína nem akar minden nemzetközi tranzakciót RMB-ben látni, de szeretné, ha a vele kereskedő partnerek legalább a kétoldalú elszámolásban hajlandók lennének azt használni. Ez különösen vonzó azon államok számára, amelyeket az USA szankciókkal sújtott (például Oroszország és Irán), vagy más okból nehezen jutnak kellő mennyiségű dollárhoz.
IMF: Már 2012-ben látszott a lehetőség
A Nemzetközi Valutaalap már egy 2012-es tanulmánykötetében megállapította, hogy az RMB potenciálisan alkalmas arra, hogy tartalékvalutává váljon, ha Kína liberalizálja pénzügyi piacait. Ez a folyamat lassan, beindult: a renminbit 2016-ban bevették az IMF SDR-kosarába, és 2024-re a kínai külkereskedelem 53 százaléka már RMB-ben zajlott.
A Federal Reserve 2023-as jelentése is elismerte, hogy a globális fizetésekben az RMB része 4,3 százalékra nőtt, megelőzve a jent. Ez önmaga nem forradalom, de irányt mutat. A kínai valuta szerepének felértékelődése ráadásul a következő években felgyorsulhat, egyfelől a BRICS hálózatának bővülése, másfelől az amerikai kurzusváltás miatt.
A dollár, mint geopolitikai eszköz
A dolláralapú rendszer akkor stabil, ha a működése kiszámítható. A Trump-adminisztráció 2025-ös visszatérésével egyik napról a másikra bevezette a „viszonossági vámok” rendszerét: minél nagyobb az USA deficite valakivel szemben, annál nagyobb vám vár rá. Ez nemcsak az ellenséges államokat érinti: Japán és az EU is szenved tőle.
A Bank of China volt vezető közgazdásza, Cao Yuanzheng szerint ez a politika aláássa annak a világrendnek az alapjait, amelyet épp az USA állított be, a saját érdekei szerint. Nagyon leegyszerűsítve: a dollár ugyanis csak akkor tud „világpénzként” működni, ha az USA hajlandó tartós deficiten futni. Ha ezt megtagadja, akkor a dollár szerepe is bizonytalanná válik.
A renminbi előretörése három szinten
1. Regionálisan
Például 2025 tavaszán mérföldkőhöz ért a kelet-ázsiai válságkezelő mechanizmus. Az ASEAN+3 országok (Kína, Japán, Dél-Korea és a 10 ASEAN-tag) elfogadták, hogy az addig dolláralapú tartalékfinanszírozás immár RMB-ben is történhet. Ez az első multilaterális mechanizmus, amely a renminbit intézményesített formában ismeri el.
2. Bilaterálisan
Kína egyre több országgal kétoldalú megállapodást köt, amelyekben RMB-ben történik az energiahordozók és nyersanyagok fizetése. Oroszország a SWIFT kizárása óta szinte kizárólag RMB-elszámolással kereskedik Kínával, de születtek ilyen megállapodások többek között Iránnal és Brazíliával is.
3. Projektfinanszírozás
Kína az Övezet és Út keretében megvalósuló projektfinanszírozási programjai, mint a Laoszba vezető vasút, vagy a pakisztáni energiabefektetések RMB-alapú hitelekkel valósulnak meg. A kötvénypiac is fejlődik: a „dim sum bond” Hongkongban már nem egzotikum.
Ami még hiányzik: Konvertibilitás és mélység
A renminbi akkor válhatna teljes jogú világvalutává, ha szabadon átváltható lenne. Ma még nem az, különösen a tőkeműveletek terén. Emellett a kínai pénzügyi piac még nem elég mély és nyitott ahhoz, hogy valaki hosszú távra RMB-ben tartsa megtakarításait. De még egyszer: valószínűleg nem is ez Peking elsőszámú célja.
A kérdés tehát helyesen nem az, hogy leváltja-e az RMB a dollárt, hanem az, hogy el lehet-e kerülni a dollár használatát. Egyre többen értik ez, mindenekelőtt a globális Dél országaiban, de a veszélyt a Trump-adminisztráció is felismerte – nem véletlenül fenyegette meg a vámokon túlmenően is szankciókkal mindazokat, akik elhagyják a dollárt.
Így érdemes a szemünk előtt zajló átalakulást szemlélni: nem a trónok harcát nézzük, ezért csalódni fog, aki a dollár és az egypólusú világrend drámai összeomlására számít. A renminbi csendesen, de biztosan halad előre. Nem új dollár akar lenni. Csak a maga módján keresi a helyét a világban, amely lassan megunja, hogy mindenre csak egyetlen szabály van, amit ráadásul Washington nem tart magára nézve kötelezőnek.
