Gazdaság
„Olyan minőségű terméket tudunk bemutatni, amelyre Magyarország büszke lehet”
A zöldátállás nem csak a világ számára, de hazánk és a régió számára is kiemelkedően fontos feladat, és habár napjainkban a figyelem inkább a személygépjárművek irányába tolódik, a tömegközlekedés és az abban részt vevő járművekre legalább annyi, ha nem több feladat hárul a kibocsátás csökkentése szempontjából, ezt pedig a kormányok és az önkormányzatok is kezdik felismerni.
Az eseményen Magyar József, Magyarország belgrádi nagykövete mondott köszöntőbeszédet, amelyben megköszönte a szervezők munkáját, valamint kiemelte: Magyarország és Szerbia kapcsolatai történelmi csúcson vannak, a gazdasági együttműködések irigylésre méltóak, így más már nincs hátra, mint ezeket a kereteket megtölteni tartalommal. „Európa ezen régiójában a jövő közös, célunk eléréséhez pedig csak a közös gondolkodás vezethet el. A jobb műszaki és technológiai megoldásokhoz szükségünk van tudásra, amely pedig olyan helyeken fejlődik ki, mint amilyen a Belgrádi Egyetem is” – emelte ki Magyar beszédében, majd hozzátette: Magyarország eddig is sokat tett a zöldátállás érdekében, az Ikarus pedig a maga több mint 130 éves történelmével garancia az ehhez megfelelő termékek előállítására.
A panelbeszélgetés résztvevői, köztük Dejan Popovic, a Szerb Köztársaság Energetikai Tanácsának az elnöke is egyetértett abban, hogy a jövőbeni irány már ki van jelölve, hiszen Belgrádban is folyamatosan nő az autós forgalom, ennek pedig csak és kizárólag a közösségi közlekedés fejlesztésével és elektromossá tételével lehet gátat szabni. Ehhez azonban rendkívül fontosak nemcsak az elektromos buszok, de az feltöltésükhöz szükséges infrastruktúra is.
Ennek kapcsán hangsúlyozta, reményei szerint az Ikarus elektromos buszai hamarosan már a Belgrádi Közlekedési Vállalat kötelékében járhatják majd a szerb főváros utcáit.
Fehér Roland, az Ikarus vállalatcsoport vezérigazgatója is háláját fejezte ki a házigazda és a jelenlévők felé az esemény megszervezéséért, és kiemelte: kevesen tudják, de a 70-es és 80-as években volt egy időszak, amikor az Ikarus volt a világ egyik legnagyobb autóbuszgyártója. A vállalatról szólva elmondta: egy olyan nagy múltú cégről beszélhetünk, amelynek járművei Szibéria, San Francisco, de még Afrika útjain is megtalálhatóak voltak, és szerencsére mindig volt valaki, aki a rendszerváltozás után is fent akarta a céget tartani.
A vezérigazagató egyúttal leszögezte: Széles Gábor, az Ikarus tulajdonosa nagy fába vágta a fejszéjét, amikor hat-nyolc évvel ezelőtt elektromos buszok gyártását tűzte ki célul, azonban az első buszok gyorsan elkészültek, és gazdára is találtak az európai országokban. Ez pedig Fehér szerint hatalmas lökést adott a vállalatnak, hiszen a Romániába, Németországba és Lengyelországba közlekedő járművekből számos tapasztalatot tudtak leszűrni, így sikerült ezeket a tapasztalatokat a későbbi modelleknél hasznosítani.
A vezérigazgató ennek kapcsán elárulta: a jelenleg futó Ikarus-buszokat üzemeltető cégek több más, gyakran drágább modellt (Mercedes-Benz, BYD) is használnak, azonban a belső felmérések alapján ezek a cégek leginkább az Ikarusokkal voltak megelégedve. Ezt támasztja alá az is, hogy a vállalatcsoport októberben bemutatott 80E modellje olyan fogadtatást kapott a nemzetközi színtéren, amely mellett nem is volt kérdés, hogy folytatják a hosszabb busz, azaz a 120E fejlesztését is. „Olyan minőségű terméket tudunk bemutatni, amelyre Magyarország büszke lehet, valamint arra is büszkék vagyunk, hogy ma itt, Belgrádban, városi környezetben is be tudjuk mutatni” – hangsúlyozta Fehér Roland. Azonban azzal ő is egyetértett, hogy a buszoknál talán csak egy fontosabb dolog van a siker tekintetében, ez pedig a megfelelő töltő-infrastruktúra kialakítása.
A rendezvény színhelye a Gépészmérnöki Kar volt, természetes hát, hogy szakmai kérdések is előkerültek a beszélgetés során, hiszen bár manapság már az akkumulátoros technológiát tekintjük mérvadónak, vannak azért még más típusú, kibocsátást csökkentő megoldások is, mint például a hidrogénmeghajtás vagy az úgynevezett szuperkondezátoros megoldás is. A közönség soraiból érkező egyik kérdés éppen az volt, hogy miért döntött az Ikarus az akkumulátortechnológia mellett, esetleg gondolkozik-e hidrogén-meghajtásban – mondjuk – távolsági buszok tekintetében.
Válaszában Somorai Krisztián, az Ikarus műszaki igazgatója elmondta: természetesen foglalkoztak a hidrogénmeghajtás gondolatával is, azonban ezzel az a legnagyobb probléma, hogy az ehhez szükséges infrastruktúra a régióban tulajdonképpen nem is létezik. A másik, ennél hangsúlyosabb ok a vevőkör igényeire vezethető vissza, hiszen a vállalathoz érkező visszajelzések mindegyike azt mutatja, a szolgáltatók a hatótávot határozták meg legfontosabb szempontként.
Az akkumulátorok kapcsán Somorai a közönség kérdésére válaszolva elmondta, ezek a kínai CATL-től érkeznek, az élettartamuk pedig minimum 8–10 év, ami azonban a megfelelő használattal akár elérheti a 10–12 évet is. Fontos tudni ugyanakkor – emelte ki –, hogy az akkumulátorok a garanciális élettartamuk végén még mindig csaknem hetvenszázalékos teljesítményre képesek, ezért ahogy azt az elhasznált akkumulátorok megsemmisítését firtató kérdésre válaszolva kiemelte: a hangsúly ilyenkor inkább az újrahasznosításon van, amelyben pedig a CATL partner is.
Abban az esemény összes jelenlévője egyetértett, hogy az elektromos közösségi közlekedés sikeréhez elengedhetetlen a szemléletváltás úgy a törvényhozás, mint a lakosság hozzáállásának a megváltozása, hiszen még mindig sokan tekintenek státusszimbólumként a saját autóra még akkor is, ha fenntartása költséges, a vele való közlekedés pedig több időt vesz igénybe, mint a tömegközlekedés.
Ez azonban a jövőben remélhetőleg egyre inkább változni fog, erre a változásra pedig az Ikarus szaktudásával, gyártási kapacitásával és elhivatottságával készen is áll.
