Van bőven ebből a húsból Magyarországon, de alig esszük: miért nem kell senkinek?

A nyúltenyésztésben több évtizede már, hogy a vállalkozói méretű telepek váltak a termelés meghatározó szereplőivé, a háztáji termelés és felvásárlás, amikor még sokan vitték a vidéki településeken az átvevőpontokra a nyulakat, mára már csak emlék. Gyakorlatilag 55-60 nagyüzemi telep termel modern, automatizált rendszerben országos szinten százezer anyanyúllal.

A Nyúl Terméktanács és Szakmaközi Szervezet elnöke, Juráskó Róbert a Kossuth rádió Hajnal-Táj című műsorában elmondta, hogy az ágazatot is keményen megtépázta az energiaárak emelkedése és a takarmányárak növekedése.

Többen csökkentették vagy abbahagyták a termelést, és ez már a statisztikai adatokban is meglátszik. 2022-ben, illetve 2023 első negyedévében mintegy 20 százalékkal csökkent az ágazat termelése. Országos szinten a két hazai nyúlvágóhídon 3,6-3,8 millió darab nyulat vágnak le. Több nagyüzemi telep mellett Somogy vármegyében vannak még 80-100 közötti anyalétszámot tartó gazdaságok. A megyében a Kaposvári Egyetemen a pannon fehér fajtával zajlik a termelés, és itt számos kutatást is végeznek. Azonban a nyúltenyésztők jelenleg veszteségesen kénytelenek termelnim és nem tudni, hogyan alakul az ágazati szereplők sorsa, kérdéses, hogy a következő időszak mit tartogat a takarmány vagy az energiaárak vonatkozásában. Ebben az időszakban nagyon fontos, hogy a tenyésztők igénybe vegyék azokat a támogatási lehetőségeket, amelyek adottak az ágazat számára.

A tenyésztők az elmúlt években a minisztériumtól több jogcímen és területen is támogatásokhoz juthattak. Ezek között például segítséget ad az ágazatban a tenyésznövendéknyúl-támogatás, amely minden tenyésznyúl után 2000 forint vissza nem térítendő támogatást jelent, és ezt egy kistermelő is igényelheti, hiszen tíz anyanyúl felett már jogosult a támogatásra. Emellett igénybe vehető az állatjóléti és vakcinatámogatás, valamint az állattartó telepek korszerűsítését célzó pályázati kiírással a nyúltenyésztők is élhettek, amelyből 2,4 milliárd forintot fel is használtak új telepek létrehozására vagy a meglévők korszerűsítésére – mondta Juráskó Róbert.

A hazai nyúlhúsfogyasztás még mindig rendkívül alacsony. Az európai átlag két kilogramm körül alakul fejenként, a magyar fogyasztás pedig ennek mindössze a tizede. A szakértők szerint az alacsony fogyasztás hátterében egyrészt az áll, hogy az emberek nagy része a nyulat jobban sajnálja elfogyasztani, mint a baromfit, másrészt a nyúltermékeknek meglehetősen magas az áruk. Magyarországon a nyúlhús fogyasztását először 2017-ben népszerűsítették önálló kampánnyal. Az azóta eltelt években az egyik legnagyobb sikernek számít, hogy ma már a legtöbb kiskereskedelmi áruházlánc polcán folyamatosan elérhető a nyúlhús előre csomagolt, konyhakész formában.

A belföldi fogyasztásösztönző kampányuknak köszönhetően a nagy áruházláncok többségében ma már napi termék a nyúlhús, ebben a szegmensben tavaly csaknem 750 tonnát sikerült értékesíteni fél és egy kilogrammos kiszerelésben. Azonban az idehaza megtermelt nyúlhús csaknem 96 százaléka külföldre megy. A célpiacaink közé tartoznak a Benelux államok, Franciaország, Németország, Svájc és Olaszország, emellett fontos piacnak számít a bébiételgyártás. Számos bébiételben nyúlhús van nyolc-tízszázalékos arányban. Tehát a csecsemő mondhatni a nyúlhússal találkozik először a húsfélék közül. A további fogyasztásnövekedésben az is segíthetne, ha a nyúlhús is bekerülne az ötszázalékos áfakörbe. A felmérések azt mutatják, hogy az első kampány indulása óta eddig minden évben megduplázódott a fogyasztás – említette meg a Kossuth rádióban Juráskó Róbert.

A nyúltenyésztők közül sokan éltek az állattartó telepek korszerűsítésére kiírt pályázattal, hiszen hatékonyan termelni csak modern telepi körülmények között lehet. Így látta Farkas Zoltán berettyóújfalui tenyésztő is, aki az Agrárszektor érdeklődésére elmondta, hogyan indította el a telepét, és a jelenlegi időszakot hogyan éli meg.

„A tanulmányaim során környezetgazdálkodási agrármérnök diplomát szereztem, és ezen a területen dolgoztam Budapesten. Mindennap ingáztam a munkahelyemre, nem éreztem jól magam abban az irodai munkakörben, akkor fogalmazódott meg bennem újra a vidékre költözés gondolata, és végül úgy döntöttem kalandvágyból, hogy kimegyek Dániába dolgozni. Itt egy sertéstelepre kerültem, ahol családias közegben ismerhettem meg a helyi szokásokat és állattartási technológiákat. Megtetszett a gyakorlatban a gazdálkodási életforma, és úgy döntöttem, ha hazajövök, belevágok egy saját gazdaság kialakításába. Úgy ítéltem meg, hogy a nyúltartás a sertés- és szarvasmarhatartáshoz képest kevesebb fizikai munkát igényel. Megannyi nyúltenyésztéshez kapcsolódó szakirodalmat elolvasva, láttam perspektívát a tevékenységben, így itthon belevágtam. Kezdésnek száz anyával indultam egy bérelt istállóban, ahol a körülmények nem voltak éppen ideálisak. Egy régi juhhodályt alakítottam át a nyulak számára. Pannon fehér fajtát választottam egyrészt a kezdeti magas költségek miatt, hiszen az induláshoz ez a fajta jóval olcsóbb volt, mint a kapható hibridek, másrészt tetszett a magyar fajta, amely egész jó mutatókat hozott a kezdetleges körülmények ellenére is” – idézi fel a kezdeti időszakot Farkas Zoltán.

Ezen felbuzdulva végül úgy döntött a fiatal tenyésztő, hogy a saját telken létrehoz egy modern istállót önerőből, hitelből és pályázati segítséggel. A beruházással létrejött egy 1700 négyzetméteres nyúlistálló, amely az előzetes tervek szerint 180 millió forintot igényelt, végül 200 millió forintba került. Ebben ma már 1500 anyanyulat tartanak, és két alkalmazott segít a mindennapi munkákban. Azt szokták mondani, 500 anyára kell egy dolgozó, az itteni tapasztalatok is ezt mutatják.

„Én legalább heti 90–100 órát dolgozom, és így is van, amikor mínuszos egy hónapunk, elég rossz érzés, amikor nincs megbecsülve az ember munkája, sőt a hónap végén osztani szorozni kell, hogyan húzzuk ki a következő hónapig” – mondja a tenyésztő.

A takarmány átlagára a tavalyi évben több lépcsőben változott, de legalább 45 százalékos emelkedés történt, így 2023 tavaszára felment nettó 180 forintra a nagyüzemi nyúltáp kilónkénti ára. Akár még ezt is meghaladta attól függően, hogy melyik takarmánykeverő milyen receptúra alapján gyártotta, és milyen gyógyszerezett takarmányról van szó. Mostanra csökkentek a tápárak körülbelül 15 százalékkal, de a tavalyi, aszályos év kihatott az idei év eredményeire, hiszen nem volt megfelelő minőségű, mennyiségű és megfizethető takarmány-alapanyag, a nyúl pedig érzékenyen reagál a takarmány beltartalmi változásaira. Így az elhullási mutatók is magasabbak lettek, amely állítólag szinte minden európai nyúltelepen érzékelhető probléma lett – említi meg Farkas Zoltán.

A pannon fehér fajta tenyésztőszervezete a Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar Kisállat-tenyésztési Tanszéke. A fajta szaporasága jó, a fialáskori alomszám 8,5–9,0 közötti. Ebben a tulajdonságban azonban nem versenyképes a hibridekkel, hiszen azoknál a szaporaságban 10–15 százalék heterózis jelentkezik. A fajta növekedési erélye kiváló, 12 hetes korra 2,7–3,0 kg súlyt érnek el a hízónyulak. A vágási kitermelése a hibridekhez hasonló vagy azoknál jobb, eléri a 60–62 százalékot.

A húsnyúlfajták nemesítésében számos ország büszkélkedhet kiváló eredményekkel, de ezek közül a franciák azok, akiktől a legnépszerűbb fajták és hibridek származnak. Világviszonylatban a legtöbb tenyésznyulat eladó vállalkozás a Grimaud Fréres, míg a második helyezett a Hycole, amely egy ideje már magyar tulajdonban és hazai nemesítő háttérrel működik. Ez a genetika a második legkeresettebb világ nyúltenyésztésében, és ma már teljes Európa, Kína, Oroszország és Kanada le van fedve a tenyészállat-előállítással.

Egy pannon fehér anyanyúl körülbelül évente átlagosan 8,5 alkalommal fial, és 8–8,5 átlagban neveli fel a növendékeket. A berettyóújfalui telepen ez idén 8-as átlag alatti maradt, amely a nyúltenyésztő szerint a takarmány problémájára vezethető vissza.

„Voltak olyan éveink is, amikor 2,8 kilogrammos átlagsúllyal kerültek a nyulak a vágóhídra, idén egyértelműen kevesebb nyúl került ki a vágóhídra, és jellemzően kisebb 2,4-2,5 kilogrammos átlagsúllyal. Tehát 100–200 gramm hiányzik, amely jelentős kiesés az éves szinten értékesített mennyiségnél. A költségek 70–80 százalékát a takarmány teszi ki, ezért ez a meghatározó a termelésünk során. Amikor elkezdtem 2014-ben, talán nettó 80–85 forint körül volt a táp ára, és 450 forint volt a nyúl felvásárlási ára, ha a további költségnövekményeket is számításba vesszük, ehhez képest legalább 1100 forintnak kéne lennie a felvásárlási árnak, de ez most 900 forintnál jár.

Az idei takarmányt etetve más a helyzet. Amikor már bekerültek az idei lucerna-alapanyagok szeptemberben, rögtön javultak a mutatók. A termelési eredmények, úgy látom, már hozni fogják azokat a számokat, amelyeket elvárunk. Szükségünk is van erre, hiszen a beruházott összeg egyik része a támogatásból, a másik része hitelből állt össze, amelyet törleszteni kell. Ugyan lenne bővülési lehetőségünk mivel az ingatlan megengedné, hogy még 700 négyzetmétert hozzáépítsünk, de amíg a gazdasági helyzet nem úgy alakul, hogy megérje, és nem látunk fényesebb jövőképet, addig nem fejlesztünk” – jegyzi meg Farkas Zoltán.