Gazdaság
„Az EU hátul maradt az USA és Kína között kibontakozó élharcban”
– Idén márciusban három amerikai és egy európai bank ment csődbe 11 nap alatt, hasonlóra 2008 óta nem volt példa. Ezek szerint nem tanultunk a 15 évvel ezelőtti krízisből? Milyen válaszok születtek akkor a válságra, és miért nem működnek?
– A 2008-as krízis kirobbanásában óriási szerepe volt a pénzpiacok alulszabályozottságának, a jelzálog-hitelezés szabályozása fellazult, valamint megnőtt a kereslet a bonyolult és átláthatatlan, ám mégis biztonságosnak címkézett pénzügyi termékek iránt. A laza szabályozási keretrendszer felelőtlen magatartásra ösztönzött, és drámaian növelte a pénzügyi instabilitást. A krízist követően a pénzügyi stabilitás szerepe tehát felértékelődött, s ehhez kapcsolódóan számos törvény és intézkedés is született, köztük a Dodd–Frank-törvény és a Volcker-szabály, melyek elsősorban a spekulatív tevékenységek visszaszorítását és a fogyasztóvédelmet hivatottak erősíteni. A leckét tehát megtanultuk, és megszülettek a szükséges válaszreakciók is. Hasonlóan, Európában is új intézményi struktúra jött létre 2011-től, mely az európai pénzügyi felügyeletért lett felelős. Nem állíthatjuk tehát, hogy ezek a szabályok ne működnének, hiszen ma a bankszektor sokkal tőkeerősebb, és ma már nem a 2008 környékén fennálló kockázatok játsszák a meghatározó szerepet – ezek ellen ugyanis már felvértezték magukat a pénzpiacok.
Sokáig volt érvényben az a felfogás, hogy az infláció akár kiterjesztett időtávon is alacsony marad, s ugyanígy a kamatok is a nulla közeli szinteken rekednek meg. A gazdasági szereplők, bankok is ehhez kezdtek el alkalmazkodni, ez azonban újabb kockázatok felfutásához vezetett.
A bankok a túlzott kötvénykitettségük okán különösen sérülékennyé váltak a jegybank kamatemelésére, ami a banki ügyfelek és befektetők bizalomvesztésével párosulva bankcsődök sorozatához vezetett. Nincs új a nap alatt azonban abban a tekintetben, hogy a felelősen, prudens módon tevékenykedő bankok mindenkor ellenállóbbak és rezilensebbek tudnak lenni. Továbbá, bár a történelem sohasem ismétli magát teljesen, de láthattuk már példáját annak is, hogy a Fed túlzott kamatemelése recessziót, esetleg pénzügyi válságot eredményez, a túlzott eszközár-növekedés szintén több esetben vezetett már turbulenciákhoz, és rejtett sérülékenységek is jelen voltak. Felelőtlenség (lett) volna tehát azt feltételezni, hogy most más a helyzet.
– Az elmúlt három hónap alapján a történteket tekintsük inkább pillanatnyi „üzemzavarnak”, vagy egy lavina kezdetének?
– Az ilyen és ehhez hasonló jelenségek általában mindig soktényezős egyenletként írhatóak fel. Sok minden függ most az inflációs pálya és az általános gazdasági környezet alakulásától. Ha további kamatemelések történnének a globálisan meghatározó jegybankok, köztük a Fed oldaláról, akkor az újabb nyomást helyez az ottani bankokra, hiszen a magasabb kamatok mellett egyre nehézkesebbé válik számukra a hitelezés.
Hasonlóan, a magas kamatok a nem teljesítő hitelek arányát is növelhetik, ami mind banki, mint fogyasztói oldalról fájdalmas következményekkel jár. A kamatkockázat a háztartások megnövekedett adósságszintje okán továbbra is jelen van. A nem teljesítő hitelek számát a recessziós folyamatok is erősíthetik.
Természetesen e trendeket nagymértékben meghatározza az egyes bankok hitelezési struktúrája, eszköz-forrás szerkezete, és a vállalati ügyfelek szempontjából szektorális tényezők is. Itt lehet megemlíteni a kereskedelmi ingatlanszektor területén tapasztalható fejleményeket.
Az ingatlanfejlesztések legfőbb hitelezői bankok, ám e téren nem túl kedvezők a kilátások jelenleg: a kereskedelmi ingatlanok értéke csökkenést mutat, amint továbbra is számos irodaház üres, a home office, a távmunka megnövekedett szerepe okán a keresletük csökken, de a bevásárlóközpontok esetén is hasonló folyamatok játszódnak le. A szektorban tapasztalt gyengeségek szintén jelentős kockázati tényezőként tarthatók számon a bankok számára.
A lavina elkerülésében továbbá meghatározó szerepe van a bizalomnak.
– A négy bank csődjéhez van-e köze a covidjárványnak és az ukrajnai háborúnak?
– Abban a tekintetben igen, hogy ez a két exogén sokkhatás vetett véget a 2008-as krízist követő alacsony inflációval jellemezhető időszaknak. Az USA-ban ezek közül inkább az elsőnek volt nagyobb szerepe.
A megugró inflációs ráták kényszerítették ki a jegybankok oldaláról a kamatemeléseket, ami a 2023-as bankcsődök egyik fő okaként tartható számon.
Hasonlóan a Silicon Valley Bank csődjéhez kapcsolódóan elmondható, hogy mivel a betétesi állomány jelentős része a techszektorból került ki, a problémák eszkalálódásában jelentős szereppel bírt a technológiai cégek helyzetének változása is. A covid utáni felfutásukat követően egy viszonylag gyengébb időszakkal kényszerültek szembesülni.
– Milyen állapotban van egyébként a világgazdaság és a nemzetközi pénzpiacok? Európát és az Egyesült Államokat komoly inflációs válság sújtja, a jegybankok kamatot emelnek, az energiaárak magasak, akárcsak az aranyé. Mik a kilátások?
– Amit a fentieken kívül még meg kell említeni, hogy a covid után továbbra is velünk maradtak a megemelkedett adósságráták, ám most már nem a korábbihoz hasonló olcsó kamatok melletti finanszírozással, hanem jelentős többletterhekkel.
Bár közvetlenül fizetőképtelenségi problémáról egyelőre nem beszélhetünk a fejlett világ kapcsán, ez szintén egy olyan sebezhetősége az országoknak, amit érdemes szem előtt tartani. Mindezt a továbbra is gyenge növekedési ráták sem segítik. Az OECD becslése alapján 2023-ra 2,7 százalékos globális GDP növekedési rátát vetítenek előre, ami – leszámítva a pandémia évét – a 2008-as válság óta a legalacsonyabb éves növekedési ütemet jelentené. A reáljövedelmek szintén csökkennek, pozitív hír viszont, hogy a legutolsó inflációs adatok alapján már láthatóak pozitív jelek. Uniós szinten az élelmiszer-infláció még mindig megemelkedett szinteket mutat, de már megfordult a trend. Az elektromosság, a gáz, és más üzemanyagok ára kapcsán szintén elmondható, hogy a tavalyi év második felében tapasztalt csúcsokhoz képest jelentős csökkenés látható már.
– És a versenytársaihoz, az USA-hoz, Kínához, Indiához képest hogy áll az EU? Erre azért is kíváncsi lennék, mert Brüsszel éppen módosítani akarja a 2027-ig tartó költségvetést, nem kis mértékben az ukránok finanszírozása miatt – konkrétan pénzt, többletbefizetést kér a tagállamoktól, miközben például Olaszország csődközeli állapotban van.
– Az tisztán látszik, hogy az EU hátul maradt az USA és Kína között kibontakozó élharcban. Jó példa erre a digitalizációban és technológiai fejlesztésekben való lemaradása, aminek a világhatalmi pozíció csökkenése mellett nyilvánvaló gazdasági következményei is vannak. Az európai országokat egyébként is jobban sújtották a háborús fejlemények az energiaválságon keresztül.
Részben a fenti okok miatt is, Európa némiképp máshogy viszonyul Kína növekvő térnyeréséhez, s mind ez idáig kevésbé agresszív megközelítést alkalmazott az országgal szemben. Ezt magyarázza, hogy Európa gazdaságilag sokkal kitettebb Kínával szemben, mint Amerika. Bár a két ország Kínába irányuló termékexportja nagyjából hasonló, Európa sokkal inkább kereskedelemintenzívebb, így érzékenyebb az ehhez köthető változásokra is. 2021-ben például Kína volt az európai termékek harmadik legnagyobb vásárlója.
A GDP növekedési rátát tekintve az EU-ban 2023-ban egyszázalékos növekedést prognosztizál az Európai Bizottság, ami jócskán elmarad a kínai 5,2 százalékos, de az amerikai 1,6 százalékos értéktől is.
Ami a fiskális pozíciókat illeti, a kormányzati deficit az IMF 2023-ra vonatkozó adatai alapján Kínában 6,9 százalék, az USA-ban 6,3 százalék, míg az Európai Unióban 3,5 százalék, vagyis e tekintetben Európa valamivel kedvezőbb kilátásokkal rendelkezik.
– A BRICS augusztusban tartja a soron következő csúcstalálkozóját Johannesburgban. Mire számít? Nagy bejelentések? Világgazdasági átalakulás?
– A BRICS-országok jelentősége ma elsősorban geopolitikai szempontokban rejlik, mi sem mutatja ezt jobban annál, mint hogy az orosz szankciók kapcsán Brazília, India, Kína is tartózkodó álláspontot képviselt.
A napjainkban egyre erőteljesebben kibontakozó kétpólusú világ kapcsán a fórum mindenképp lehetőséget teremt Kína számára, hogy politikai ambícióit kifejezze.
Jól példázza ezt, hogy a dollár hegemóniájának háttérbe szorítására vonatkozó törekvések már egy ideje a levegőben vannak, s a csúcstalálkozón is várható, hogy napirendre kerül a téma. Jelentőségét az orosz–ukrán háború erősítette fel, amikor világossá vált, hogy a dollár – a pénzügyi szankciókon keresztül – „fegyverként” használható, de a kínai vezetés is érdekelt a dolláruralom megtörésében.
Az összefogás mindenképp figyelmet érdemel, mivel a BRICS-országok a világ lakosságának 40 százalékát teszik ki, de Szaúd-Arábia, Irán, szintén kifejezte már az érdeklődését a tömbhöz való csatlakozás terén. Hozzá kell tenni ugyanakkor azt is, hogy a kulcsvaluta státusz megváltozása a történelmi példák alapján hosszú folyamat, semmiképp sem egyik napról a másikra megy végbe, így jelentős változásokra egyelőre nem számíthatunk.
