Pénzügyi kultúra: aki tudja, jobban tanítja

A Nemzeti alaptanterv – a matematika, a földrajz, a történelem és az állampolgári ismeretek tantárgyakban – integráltan teszi lehetővé a tanulók számára a pénzügyi ismeretekkel való foglalkozást. Az ismeretek sikeres átadásához egyre több, magas színvonalú tanárképzés áll már a pedagógusok rendelkezésére.

Többségében azonban legfeljebb egy záróteszt kitöltésével értékelik a tanárok előrehaladását. Egy-egy képzés eredményességének, hosszú távú hatásainak vizsgálata nélkül ugyanakkor nem lehetséges a képzések módszertanának, tematikájának fejlesztése. Az Eruditio Educatio szaklapban nemrég megjelent hazai kutatás eredményei arra hívják fel a figyelmet, hogy a továbbképzéseken részt vett tanárok számos szempontból jobban teljesítenek azoknál, akik ilyen képzéseken nem vettek részt.

A pénzügyi továbbképzések eredményességét kutató hazai vizsgálat több mint 700 pedagógus bevonásával készült. A tanárok közül a legnagyobb arányban (62,3 százalék) a Pénziránytű Alapítvány által szervezett továbbképzéseken fejlesztették szakmai és módszertani tudásukat, de többen jelölték az ELTE, az Econventio Alapítvány és egyéb szervezetek tanfolyamait is. A továbbképzéseken résztvevők 79 százaléka nő és 21 százaléka férfi, amely arány megfelel a tanárok nemek szerinti megoszlásának. Az átlagéletkort tekintve (50 év) nincs jelentős különbség a két csoport között, emellett hasonló arányban találhatunk a résztvevők között reál (30 százalék), humán (27 százalék) és pénzügyi-gazdasági (28 százalék) tárgyat oktatókat.

A kutatás komplex módon vizsgálta a pénzügyi-gazdasági továbbképzések hatását, összehasonlítva a továbbképzésen részt vett és ilyen képzésen részt nem vett tanárokat a pénzügyi tájékozottság, a pénzügyi célok és stratégiák, az attitűdök, a motiváció, a pénzügyi tudásuk szubjektív megítélése, a magabiztosság, a kockázatkerülés, az intézményi bizalom és a pénzügyi magatartás tekintetében.

A pénzügyi képzésen részt vett pedagógusok pénzügyi tájékozottsága, tudása, kalkulációs készsége nem meglepő módon magasabb szintű, mint az ilyen képzésen részt nem vett tanároké.

Az eredményt ugyan részben magyarázhatja az, hogy a továbbképzésre jelentkezők eredetileg is magasabb tudásszinttel, a téma iránti mélyebb érdeklődéssel rendelkeztek, esetleg többen vannak közöttük, akik pénzügyi-gazdasági tantárgyakat, vagy reál tantárgyakat tanítanak.

A tanárok pénzügyi tájékozottságát vizsgáló kutatás azt mutatta, hogy a pénzügyi-gazdasági vagy reál szakos tanárok Pénzügyi Tájékozottság Mutató (PTM)-értéke magasabb, mint a humán vagy egyéb szakon oktatóké. Ezek a különbségek azonban elsimultak a továbbképzésen részt vettek körében, azaz szaktól függetlenül hasonlóan jól teljesítettek a képzésen részt vevő tanárok.

Így azt kell feltételeznünk, hogy a továbbképzésen részt vettek magasabb pénzügyi tudása legalább részben a továbbképzésnek köszönhető. A továbbképzések eredményességére utal továbbá az is, hogy minél több képzésen vett részt valaki, annál jobb eredményeket ért el a tesztek során. Amennyiben a továbbképzésben nem részesült tanárok PTM-értékét száz százaléknak vesszük, úgy, akik egy továbbképzésen vettek részt, azok 118 százalékot, akik kettőn, azok 126 százalékot,akik három továbbképzést végeztek el, azok már 131, míg akik négy pénzügyi-gazdasági továbbképzést teljesítettek, azok 140 százalékos eredményt értek el.

A képzések hatása azonban nem korlátozódik pusztán szakmai ismeretszerzésére. A magasabb pénzügyi tudás és tudatosság egyrészt a tanárok személyes életére is kedvező hatást gyakorol, ugyanakkor felismerve a mindennapi pénzügyi döntések jelentőségéta képzésen kapott szakmai és módszertani ismeretekkel felvértezve hatékonyabban tudják tantárgyaikba integrálni a gyakorlatias pénzügyeket.

Érdekes eredmény, hogy a magasabb szintű tudás és magabiztosság ellenére vagy inkább pont emiatt a továbbképzésen résztvevők még a többi pedagógusnál is kockázatkerülőbbek és óvatosabbak.

A számok azt mutatják, hogy azok a pedagógusok, akik részt vettek továbbképzésen saját pénzügyi tudásukat 5,2-re, míg akik nem, 4,5-re értékelték egy hétfokú skálán. Egyértelműen kiderült, hogy mind a képzési tematikák, mind a tanárok attitűdjei szerint a legfontosabb téma a pénzügyi edukációban a családi költségvetés készítése és a takarékoskodás megtanítása.

A meglévő jövedelem tudatos, óvatos kezelését, valamint a takarékosságot tekintik a tanárok a legfontosabbnak a pénzügyek sikeres kezelése tekintetében.Mind a diákoknál, mind a tanároknál tehát az első lépcsőfok a praktikus pénzügyi ismeretek átadása, erre építkezhet később minden további, akár vállalkozási tematika.

A tanárok mintegy háromnegyedét saját érdeklődése motiválta, hogy részt vegyen pénzügyi-gazdasági témájú továbbképzésen.Nem meglepő, hogy ők azok, akik fontosabbnak tartják a pénzügyi és gazdasági ismeretek átadását, és elégedettebbek is munkájuk, azaz a pénzügyi nevelés hatékonyságával.

Az igényelt oktatási módszereket illetően is körvonalazódik néhány sarkalatos különbség. Azzal kapcsolatban, hogy mit gondolnak, miként ragad meg jobban a pénzügyi-gazdasági ismeret a tanulóknál, mindkét csoport fontosnak tartotta a célzott pénzügyi tárgyú órák tartását.

A siker zálogának a továbbképzésen részt vett tanárok az új módszerek bevezetését, és saját maguk fejlődését, továbbképzését látják. A továbbképzésen részt nem vett tanárok számára az életszerű példák, esettanulmányok jelentenék az igazi segítséget.

Fontos eredmény, hogy azokra, akik részt vettek a pénzügyi-gazdasági képzéseken, inkább jellemző a belső kontrollos attitűd, mint azokra, akik ilyen képzésen nem vettek részt.A belső kontrollos attitűd a pénzügyi tudatosság fontos eleme, amely összefügg a pénzügyi sikerességgel is.

Ez azt jelenti, hogy a képzésen résztvevőkre inkább jellemző, hogy nem másoktól (család, állam, jó kapcsolatok stb.) várják a pénzügyi boldogulásukat, hanem leginkább magukra, pénzügyi tudatosságukra, rátermettségükre számítanak.

A kontroll helyének jelentőségére hívja fel a figyelmet Luksander és munkatársai (2017) kutatása, amelyben a kutatók az egyének eladósodását befolyásoló személyiségjegyek és viselkedésminták azonosítását végezték el. Eredményeik szerint az eladósodottság elkerülése szempontjából a leginkább veszélyeztető tényező a szerencsére való hagyatkozás, a külső kontrollos attitűd.

A tanárképzések tehát nemcsak az ismeretek átadására, a megfelelő pedagógiai módszertan elsajátítására, hanem a viselkedés formálására is kimutatható hatást gyakorolnak.

Az ismeretek, készségek és attitűdök mellett a pénzügyi kultúra fontos területe, hogy az egyének tudása átalakítható-e azonnal megfelelő pénzügyi magatartássá. A kutatás e tekintetben is biztató eredményekről számolt be.

Azok, akik részt vettek a továbbképzéseken, nemcsak nagyobb mértékben rendelkeznek megtakarítással, illetve bátrabban vesznek fel indokolt esetben hitelt, de több pénzügyi terméket, technológiát ismernek és használnak.

Jobban bíznak a pénzügyi intézményekben, szélesebb körben tájékozódnak. Mindez magasabb pénzügyi tudatosságot jelent.

Bár a tanárok többsége, mintegy 53 százaléka a továbbképzésen való részvételtől függetlenül a pénzét lekötés nélkül, folyószámlán tartotta, a képzéseken részt vett tanárok gondosabban megválogatott portfólióval rendelkeztek: az állampapírt, a megtakarítási tartalommal is rendelkező biztosítási termékeket, a befektetési alapokat nagyobb arányban jelölték meg, mint ismert és használt befektetési lehetőségeket.

Összefoglalóan elmondható, hogy a továbbképzésen részt vett tanárok több, a pénzügyi edukáció tekintetében fontos szempontból jelentősen jobb eredményt értek el azoknál, aki nem vettek részt ilyen képzésen.Magasabb szintű a pénzügyi tájékozottságuk és tudásuk, magabiztosak, tudatosabbak a pénzügyek területén, jobban bíznak pénzügyi intézményekben, pénzügyi nevelő, pedagógiai munkájukat sikeresebbnek és fontosabbnak tartják.

A magasabb tudás és magabiztosság ellenére a pénzügyi-gazdasági továbbképzésen részt vett tanárok még a többi pedagógusnál is kockázatkerülőbbek és óvatosabbak a pénzügyek területén. A pénzügyi-gazdasági ismeretek oktatása és a tanári továbbképzések kialakítása során tehát érdemes törekedni arra is, hogy a felnövekvő nemzedék és az őket oktatók a meglévő tudásuk alapján képesek legyenek az előttük álló pénzügyi műveletek kockázatainak, előnyeinek és hátrányainak felmérésére, ez alapján megalapozott pénzügyi-gazdasági döntések meghozatalára, illetve a kockázatok optimális kezelésére.

A pedagógusok pénzügyi kultúrájára vonatkozó felmérés eredményei azt mutatták, hogy sem a pedagógusok tudása, sem a téma iránti elkötelezettsége nem lehet akadály a tanulók pénzügyi kultúrájának eredményes fejlesztése szempontjából.