Gazdaság
Soha ekkora szükség még nem volt a Magyar Nemzeti Bank és a kormány együttműködésére
Magyarország túl van a válság nehezén
– Ön a 2010 után alkalmazott aktív állami beavatkozásra épülő kormányzati és jegybanki eszközök egyik fő ideológusa. Miben látja az előző évtized sikerét?
– A 2010-ig kormányzó, balliberális erők romlásba vitték az országot. Az egekbe szökött az államadósság, tíz százalék fölött volt a munkanélküliség, devizahiteles családok és önkormányzatok ezrei vergődtek adósságcsapdába, s az ország a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank lélegeztetőgépén élt.
Önálló pénzügypolitikáról 2010-ig nem is beszélhetünk, hiszen a tetemes állam- és önkormányzatiadósság-tömeg következtében a kormányzást elvégezték a hitelező bankok. Jóváhagyásuk, a velük történt egyeztetések nélkül a költségvetési törvényjavaslat még az Országgyűlés elé sem kerülhetett. Az IMF-alapokmány 4. cikkelye ugyanis eleve rögzítette az úgynevezett gazdaságpolitikai konzultációt, amelynek alá kellett vetnünk magunkat. Ez pedig a gyakorlatban diktátum volt, a hitelezők diktátuma, így a Magyar Országgyűlés költségvetési joga sem érvényesült.
– Jól értem a szavait? Az Országgyűlés költségvetéselfogadási eljárása csak névleges volt?
– Igen! A költségvetési törvény megalkotása csak egy, az IMF és más hitelezők által jóváhagyott költségvetési keretre vonatkozhatott. Görögországgal s más eladósodott, államcsődből államcsődbe bukdácsoló latin-amerikai országokkal egy szinten voltunk. S a következmények: gyenge nemzeti érdekérvényesítés, tengődő magyar államélet, folyamatos megszorítások, adóemelések történtek.
– Mi változott 2010 után?
– A magyar állam állampénzügyi és közigazgatási gyakorlata új alapokra helyeződött. Ebben az újjászervezett állampénzügyi térben az adórendszer átalakult, a közteherviselés kiszélesedett, így a nemzetközi vállalatok is a valóságos adóerő-képességükhöz képest erősebb adóztatás alá kerültek, miközben a kormány csökkentette a munkára nehezedő személyi jövedelemadót. Több százezer munkanélküli került újra a munka világába. Visszaállt a munka becsülete. A gyerekeket nevelő családok pedig széles körben kapnak adókedvezményeket, a család- és otthonteremtési támogatásból pedig a lakhatási feltételeik javulnak.
A nemzetközi vállalatok Magyarországra áramlása 2010 után új lendületet vett, és a háború ellenére is újabb és újabb rekordokat dönt. A nemzetközi tőke nagyra értékeli a magyar munkaerő szakképzettségét, szorgalmát, a technikusi és egyetemi képzés magas színvonalát és főleg a kiszámítható makrogazdasági- és adókörnyezetet. Már 2013-ban kikerültünk az Európai Unió túlzottdeficit-eljárásából, és kezdetét vette a növekedés és a pénzügyi egyensúly korszaka.
– Szokták mondani, hogy egy gazdasági rendszer akkor életképes, ha hosszabb távon is fenntartható. Nem kezdték ki túlságosan a Covid–19 és a háború okozta nehézségek a 2010 után formálódó, új állampénzügyi rendszert?
– A magyar gazdaság erős alapokra épül, jó a logikai rendszere, erős a kormány társadalmi felhatalmazása. A 2020 utáni, nehezebb évek külső tényezők hatására következtek be, és szó sincs arról, hogy a kormány vagy a Nemzeti Bank elhibázott gazdaságpolitikája okozta volna a problémákat. Súlyos sebeket kaptunk, de a rendszerünk működik. Annak ellenére, hogy az Európai Unió Újjáépítési és Rezilienciaalapjától máig nem kaptuk meg a nekünk járó forrásokat. Ennek ellenére a gazdasági növekedési adataink a legjobbak az EU-ban, s a magas beruházási rátánkra is büszkék lehetünk. Az átmeneti nehézségek ellenére folyamatos a bérek emelkedése, 2022-ben is csaknem húszszázalékos volt.
– A makrogazdasági adatok között a legsúlyosabb az infláció kérdése. Lesz év végére egy számjegyű infláció?
– Az alacsony, kezelhető infláció a kormány és a Nemzeti Bank eredményes együttműködésén fog múlni. Mindenképpen új lendületet jelent Matolcsy György bankelnök és Varga Mihály pénzügyminiszter napokban kötött stratégiai megállapodása, amelyben eszközeik folyamatos összehangolása, egyeztetése mellett döntöttek.
– Mennyire van kihatása a jegybanknak és a pénzügyminiszternek az infláció alakítására?
– Az államháztartás rendjéért felelős miniszter a fegyelmezett költségvetéssel, míg a jegybank a kamatpolitika és más monetáris eszközök alakításával az inflációt egy bizonyos szintig le tudja szorítani. Ez a folyamat elkezdődött. A fő problémát az élelmiszer-inflációban látom. Magyarország a kiváló termőhelyi adottságai ellenére alapvető élelmiszerekből sajnos nem önellátó. Jelentős behozatal történik tejtermékekből, sertés- és baromfihúsból, tojásból, burgonyából és még hosszan sorolhatnám. A mezőgazdaság alapanyag-termelésének és az élelmiszer-vertikumnak a megerősítése nélkül az élelmi infláció fennmarad. Főleg ha a forint–euró árfolyam újabb romlásnak indul, bizony újra magasabb árak jelennek meg a magyar élelmiszerboltok árcéduláin.
– Nem tartja eredményesnek a hatósági árszabályozást, élelmiszerár-figyelőt, vagy az ukrán gabonaimport korlátozását?
– A hatósági árszabályozás betöltötte a történelmi szerepét. A kormány szociális érzékenységét messzemenőleg igazolja. Sajnos az agrárpiaci szabályozás azonban megtűrte, hogy a hatósági árszabályozás alá vont termékekre rá nem tehető hasznot úgynevezett helyettesítő termékekre tegyék át a kereskedők. Így lett drágább a sertéslapocka, mint a sertéscomb. Így emelkedett a 2,8 százalékos tejet „helyettesítő”, 1,5 százalék zsírtartalmú tej ára 80 százalékkal, magasabb más tejtermékekkel egyetemben.
A Gazdasági Versenyhivatal folyamatba helyezett ellenőrzései máris áremelés-visszatartó hatást gyakorolnak, s számos anomáliára rámutatnak, így például a GVH javasolja a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács által alkalmazott alapárprognózis felülvizsgálatát. Az élelmiszerár-figyelő rendszer felállításával pedig a fogyasztói-vásárlói döntések optimalizálhatók.
– Ne felejtsük az ukrán gabonabehozatal elleni agrárminisztériumi fellépést sem a pozitív példák sorában!
– A magyar gazdák védelme érdekében sokat tesz a minisztérium, ám sajnos az intézkedései sok esetben késeik vagy nem kellően hatékonyak. Az orosz blokád feloldását követően mintegy 1,5 millió tonna gabona áramlott be Magyarországra, sok esetben génmódosított, szennyezett formában. Az agrárügyi minisztérium nyolc hónapot késlekedett a beavatkozással, az ellenőrzések és az importtilalom hatályba léptetésével. Ennek következtében túlkínálat lett a magyar piacon, és a búza–kukorica felvásárlási átlagárak minegy harmincezer forinttal csökkentek, kritikus helyzet állt elő a termelőknél.
Kukoricából hektáronként kilenctonnás, búzából pedig héttonnás termésátlagokra lenne szükség ahhoz, hogy egy optimális fedezeti pont előálljon, amelyre a gazdák zöme képtelen, az elégtelen adottságai révén. Elrendelte a minisztérium a közúti árufuvarozási ellenőrzési rendszer kiterjesztését az ukrán gabonaszállítmányokra, ám annak zöme vasúti forgalom útján kerül be az országba. Van még teendő bőven, hogy a helyzet normalizálódjon.
– Lát arra esélyt, hogy a magyar gazdaság visszatérjen a válság előtti szintre?
– Nemzeti érdekünk, hogy egy újabb sikeres évtizedet valósítsuk meg! Végül is jó esélyt ad, hogy a koronavírus és az elhibázott brüsszeli szankciók ellenére is a magyar gazdaság a gyógyulás útjára lépett.
