Gazdaság
„Az innováció az építőipar minden szegmensében megjelenik”
Vágó László: Fő célkitűzésünk továbbra is változatlan, de rendre kiegészül azokkal az új területekkel, amelyeket az új kihívások jelentenek
– Februári tisztújító közgyűlésén új elnökséget választott a LEO. A szövetségnek mik a jövőbeli célkitűzései?
Vágó László (a LEO elnöke): A LEO-t anno a létesítménygazdálkodási szakma ismertségének és elismertségének növelése céljából, a piaci versenyen túlmutató érdekekre épülő együttműködés szellemében alapítottuk. Az alapítás óta eltelt tíz évet ebből a szempontból is sikertörténetnek tekinthetjük. A LEO 50 tagjának tevékenységéhez ma már több ezer létesítmény és megközelítőleg 15 millió négyzetméternyi ingatlanvagyon kapcsolódik, a beszállítói lánc figyelembevételével több mint 50 ezer munkavállalót képvisel.
Fő célkitűzésünk továbbra is változatlan, de rendre kiegészül azokkal az új területekkel, amelyeket az új kihívások jelentenek. Ahogy egyetlen szakterület, a létesítménygazdálkodás sem maradhat ki a digitalizációból, ezen belül kiemelten a PROPTECH-re és a BIM-re fókuszálunk. Mint a magyar népgazdaság jelentős szegmensét képviselő szakmai szervezet, szeretnénk erősíteni kormányzati kapcsolatainkat. Minden gazdasági társaságot érint a fenntarthatósági szempontok felértékelődése, az ESG. A jelentéskészítéshez szükséges ismeretek megszerzésében mi is támogatjuk tagvállalatainkat. Kiemelt figyelmet érdemel az utánpótlásnevelés. Szeretnénk elérni, hogy a fiatalok ne pályamódosítással kerüljenek hozzánk, hanem már az iskolai képzésük során, céltudatosan készüljenek a szakmára.
– Miért fontos, hogy a kormány figyelembe vegye a LEO javaslatait?
Vágó László (a LEO elnöke): Az nyilvánvaló, hogy az épített környezet urbanizált életmódunk meghatározó eleme. Egy épület megtervezése és megépítése néhány évig tart, míg életpályája (vagyis az az időszak, ameddig üzemeltetni kell) jónéhány évtizedre terjed. Ez jól mutatja az FM, a létesítménygazdálkodási tevékenység kiemelt fontosságát.
Jövőnket alapvetően befolyásolják azok a törvények és rendeletek, amelyek a közeljövőben kerülnek kiadásra, gondolok itt például a BIM-re vagy az ESG-re vonatkozó hazai szabályozásokra. Ahhoz, hogy előremutató, a gyakorlatban is jól alkalmazható szabályozások születhessenek, elengedhetetlen a jogalkotók és az ingatlanos szakmai szervezetek rendszeres konzultációja, szakmai együttműködése. Üdvözöljük, hogy az Építési és Közlekedési Minisztérium megalapításával az ingatlan szakma ismét saját minisztert és minisztériumot kapott.
– A koronavírus-járványnak köszönhető, hogy a korábbinál nagyobb szükség van a létesítménygazdálkodók és az épülettulajdonosok közötti szorosabb együttműködésre?
Vágó László (a LEO elnöke): Az elmúlt 15 év három jelentős válsága (a 2008-as pénzügyi, a 2019-ben kezdődött egészségügyi, valamint a 2022-es háború és a hozzá kapcsolódó energia-válság – a szerk.) összehozta az iparág szereplőit: a tulajdonost, a létesítménygazdálkodót/üzemeltetőt és az épülethasználót/bérlőt. A három szereplő közül az üzemeltető a középső láncszem, nekünk tudni kell a két másik fél fejével is gondolkodni.
A pénzügyi válság idején a költségek radikális leszorítása, a pandémia esetében a fokozott higiéniai követelmények (munkahelyek fertőtlenítése, elkülönítése), jelenleg pedig az energiaköltségek csökkentése a legfontosabb közös témánk. Az energiaköltségek visszafogására az alábbi lehetőségeink vannak: az energiafelhasználás csökkentése – fenntarthatósági szempontból nyilván ez a legkívánatosabb (berendezésállomány korszerűsítése, működés optimalizálása). Az alternatív energiaforrások alkalmazása (napelem, napkollektor, szélenergia stb.). Az energiabeszerzés során a kedvezőbb ár elérése.
Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy jelenleg egy olyan, stabilabb időszakot élünk, amikor érdemes hosszabb távú energiabeszerzési szerződést kötni. Elképzelhető ugyan, hogy az árak továbbra is stagnálnak vagy akár kis mértékben csökkennek, ellenben, ha újra beüt egy váratlan esemény – ahogy tavaly a háború –, a drágulás ismét jelentős lesz.
– Mivel járulnak hozzá a létesítménygazdálkodók a megbízók gazdasági sikereihez?
Pálfalvi Zsuzsa (a LEO alelnöke): Mindenekelőtt azzal, ha minél jobban tesszük a dolgunkat, vagyis magas színvonalú szolgáltatást nyújtunk. Folyamatban van egy LEO által jegyzett épületminősítés kidolgozása, ennek célja, hogy a korábban megfogalmazott szakmai és etikai irányelveket ellenőrizhető, mérhető módon átültessük a napi gyakorlatba. Tehát egy egészséges, korszerű és kényelmes munkakörnyezetet biztosítunk az épületeinkben dolgozók számára.
Az energiabeszerzés során tanácsadással, közreműködéssel támogatjuk a legjobb feltételek elérését. Innovációval (automatizáció, robotizáció, digitalizáció) növeljük a szolgáltatások hatékonyságát, átláthatóságát. Továbbá tanácsadással, adatszolgáltatással, környezetkímélő üzemeltetési megoldásokkal támogatjuk fenntarthatósági céljaik elérését.
– Mi a LEO Benchmarking munkacsoport feladata?
Décsi Gábor (a LEO alelnöke): A Benchmarking munkacsoport a professzionális létesítménygazdálkodók által üzemeltetett létesítményekről gyűjt, elemez és publikál ellenőrzött műszaki és gazdasági adatokat. Tehát elemzéseket készít – egyebek mellett – a létesítmények műszaki állapotáról, energiafogyasztásáról, energetikai tulajdonságairól és az üzemeltetési szolgáltatásokról.
A 2021-ben megjelent negyedik könyvben már több mint ezer létesítmény adata szerepel, amelyek irodaházi, kereskedelmi létesítmény, ipari létesítmény és vállalati saját tulajdonú létesítmény főkategóriákban kerültek elemzésre. 2023-ban készül el az ötödik könyv, amelyben az aktuális statisztikák mellett olyan fontos és aktuális témák is szerepelnek, mint az ESG, a PROPTECH, a munkaerőpiac vagy a hazai szakképzés helyzete. A LEO átlagosan kétévente kiadásra kerülő Benchmarking Kézikönyve nem csak a tagság számára készül, az egyesület honlapján keresztül bárki megvásárolhatja.
– Milyen innovációkkal tudja támogatni a létesítménygazdálkodási szakterület az építési beruházásokat?
Kuczogi László (építőmérnök, a LEO tiszteletbeli tagja): Az innováció az építőipar minden szegmensében megjelenik. Ma már okosépületeket építünk. A működésükről folyamatosan képet kaphatunk, vagy abba akár be is avatkozhatunk a távfelügyeleti rendszereken keresztül. Az okosépületekben okosotthonok és okos munkaállomások kerülnek kialakításra. A munkahelyek képe viszont nem csak emiatt változik, egyes vállalatok és egyes irodai tevékenységek esetében kezd elmosódni a határ az otthon és a munkahely között. Erre a folyamatra a 2019-es pandémia is ráerősített. Ezzel felértékelődik a mobilitás, új igények merülnek fel, ilyen például az irattárolási szolgáltatás vagy az ételkiszállítás.
A létesítménygazdálkodási folyamatok is változnak, mind az irányításban, mind a végrehajtásban megjelenik a digitalizáció és a robotika. A BIM elterjedésével naprakész háromdimenziós modelleken követhetjük a létesítmények működését, a felügyeleti rendszerek – egyebek mellett – támogatják a hibák behatárolását, az eseménykezelő rendszerek pedig a karbantartások és hibaelhárítások szervezését, a kapcsolódó minőségi mutatók és SLA-k kiszámítását. Emellett – bár a hétköznapokban ma még ritkán találkozunk velük –, a létesítménygazdálkodásban is megjelentek a drónok vagy az ipari kapacitású takarító robotok. Mind ehhez természetesen a szolgáltatóknak is változniuk kell. Ma egy épületkarbantartó szerszámkészletének épp úgy része a mobileszköz és a laptop, mint a csavarhúzó és a villáskulcs.
– Milyen hibákat szoktak elkövetni, amikor nem kérik ki az üzemeltetők véleményét egy-egy beruházás során?
Kuczogi László (építőmérnök, a LEO tiszteletbeli tagja): Az építés során elkövetett hibák mibenléte attól függ, hogy melyik érdekcsoport véleménye maradt ki a tervekből. Ha az épülethasználók szempontjait nem veszik figyelembe, akkor funkcionálisan alkalmatlan létesítmény születik.
Ha a leendő üzemeltetők érdekei maradnak ki a képből, akkor kerülnek beépítésre a takaríthatatlan felületek, a sérülékeny és nehezen pótolható burkolatok, így kerülnek az épületek eldugott sarkába a takarítószertárak és kiszolgáló helyiségek.
Ha a későbbi tulajdonos nézőpontja nem érvényesül, akkor a megvalósítási költségek leszorítása felülírhatja a későbbi gazdaságos működtetés szempontjait. Például egy olyan kazánt építenek be, amelynek – lehet, hogy éppen azért, mert kifutó, elavult termék – alacsony a beszerzési ára, viszont magas a fogyasztása, nehézkes és drága a karbantartása, javítása.
– Mi a helyzet az utánpótlás-neveléssel?
Istiván Rita (a LEO főtitkára): Az oktatás kiemelt ügy szövetségünk számára. Állandó kihívást és feladatot jelent tagjainknak a megfelelő fiatalok megtalálása, leigazolása és folyamatos oktatása.
Tagvállalataiknál bevált gyakorlat a folyamatos létesítménygazdálkodási szakmai oktatás. Ennek a képzésnek fontos része a fiatal munkavállalók beosztása idősebb, nagy tapasztalattal rendelkező vezető szakemberek mellé, akiktől rengeteget tudnak tanulni.
Szövetségünk megalakulása óta évente „Szeretem a szakmám” elnevezésű kampányt szervez a szakképzési rendszerben tanuló fiatalok számára. A pályázat célja, hogy információkat juttasson el a szaktanárok és a 140 szakképző intézményben tanuló diákok számára a létesítménygazdálkodási szakmáról és az abban rejlő lehetőségekről. Nagyköveteink szakmájukban példát mutató, a szervezeti ranglétrát megjárt, inspiratív vezetők, akik előadásukkal képesek példát mutatni az elérhető szakmai karrierre.
A kettő-öt fős diákcsapatoktól azt várjuk, hogy mutassák meg digitális képsorozat, gif, videó vagy mém formájában, miért fontos számukra szakmájuk és hogyan illik a létesítménygazdálkodás iparágába.
Ezt egészíti ki iparági image kampányunk, ami a létesítménygazdálkodást népszerűsíti a társadalom szélesebb körében. Az emberek általában nem vesznek tudomást az üzemeltetőkről, ha egy létesítmény zavartalanul működik, pedig nekik köszönhető a zavartalan üzemmód. Ők azok, akik a háttérben folyamatosan problémákat oldanak meg, közben befolyásolni képesek egy létesítmény energiafogyasztását, sőt a benne lévők közérzetét és aktivitási szintjét is.
A kampányokkal megmutatjuk, hogy a létesítményüzemeltetésben többféle interdiszciplináris, szakmaközi tudásra van szükség, egyszerre kell gyorsan felismerni a problémákat, orvosolni azokat minél kevesebb energia felhasználásával és modern technológiák segítségével.
