Gazdaság
Janus-arcú a brüsszeli agrárpolitika - INTERJÚ
- A napokban újabb baromfiinfluenza-kitörés volt Magyarországon, egy nógrádi lúdtelepen igazolta a madárinfluenza vírusának jelenlétét a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih). Korábban is időről-időre érkeztek járványkitörésekről hírek. Jó definíció, ha úgy fogalmazok, hogy a madárinfluenza szinte már állandósulni látszik?
- Sajnos ez így van. Európa szerte, sőt világszinten is komoly problémát jelent ez a fertőző betegség. A járványhullámok szinte összeérnek, a ritka, mentes időszakok egyre rövidebbek. Nagyon fertőzésmentes időszak igazából nem is volt az elmúlt időszakban, ezek a járványkitörések ugyanis gyakorlatilag összeérnek.
- Korábbi nagy járványhullámok esetében az volt a feltételezés, hogy a vándormadarak hurcolják be hozzánk a betegséget, így elsősorban vándorlási időszakban alakulhattak ki komoly járványok. Ez már akkor csak a múlt, ha jól értem?
- Sajnos nagyon úgy tűnik, hogy a járvány egész Európa-szerte szinte folyamatosan jelen van, és nem akar „elmúlni”. Ebből arra lehet következtetni, hogy már nem kizárólag a vándormadarak hordozhatják a madárinfluenza vírusát, hanem az áttelelő, honos vadmadárfajok is. Úgy tudom, több mint 60 vadmadárfajban mutatták már ki a vírus jelenlétét. Ugyanakkor nyilván még mindig a vándormadarakhoz kötjük a vírus megjelenésének nagyobb kockázatát. Sajnos azonban egyre erősebb a gyanú hogy a vírus – ahogyan szaknyelven mondjuk – endémiássá vált, tehát az év minden időszakában jelen van vagy jelen lehet. Ennek megfelelően kell tehát védekezni is, azaz a védekezést folyamatossá, állandóvá, mindennapos rutinná kell tenni a baromfitartásban. Bár százszázalékos védelem nincs, mégis megfelelő szakmaisággal, gondosan üzemeltetett járványvédelemmel és a járványvédelmi előírások napi szintű, szigorú betartásával és betartatásával sokat tehetünk azért, hogy állományainkat megóvjuk a kórokozótól.
- Hogyan néz ki a piac ebben a helyzetben?
- A piacot illetően nehéz a kérdés, hiszen különböző fajokról és hasznosítási típusokról beszélhetünk, eltérő piaci lehetőségekkel. A járványban leginkább érintett víziszárnyas fajcsoportra koncentrálva elmondható, hogy ez a termékpálya a betegség miatt a korábbinál jóval kevesebb terméket tudott és tud előállítani. Ebből adódóan keresleti piac van ezen termékek iránt. Viccesen azt is mondhatnám, hogy ezeket a termékeket most nem is eladni kell, hanem szinte szétosztani – ha van belőlük egyáltalán. Hozzáteszem, hogy a víziszárnyas termékek nagy részét exportpiacokon értékesíti a magyar víziszárnyas ágazat. A legjelentősebb hízott májat vásárló országok közé sorolhatjuk Franciaországot, Belgiumot, Svájcot, Japánt.
- A baromfiágazat korábban az agrárexport húzóerejének számított. Mennyire befolyásolta a betegség az ágazatot?
- Az ágazati teljesítményt nagyon erősen visszavetették az elmúlt évek sorozatos járványügyi kitörései, valamint az azzal párhuzamos telepítési és értékesítési korlátozások. A teljes baromfiágazatra nézve összességében, átlagosan körülbelül 10-–2 százalékos baromfihúskibocsátás-csökkenés történt a 2022-es év egészét tekintve az előző évhez képest. A víziszárnyas-termékpályák visszaesése ennél drasztikusabb mértékű, míg a csirkehús tekintetében nagyjából 5 százalék, ám ez utóbbi az előállított volumen miatt szintén nem elhanyagolható mennyiség. Minden termékpályán komoly gondot okozott a rendkívül hektikus, kiszámíthatatlan költségnövekedés, valamint az egyes inputtényezők (energia, takarmány-alapanyagok) rendelkezésre állása. Emlékezetes, hogy az őszi időszakban drasztikus takarmány- és energiaár robbanással találkozhattunk. A madárinfluenza-járvány nemcsak közvetlenül, de közvetve is károkat okozott, hiszen a megbetegedés miatti járványügyi (szállítási, betelepítési, újratelepítési) korlátozások miatt sok esetben meghiúsult az állományok telepítése egyes térségekbe, régiókba, s amit nem telepítettek be, azt nyilván feldolgozni sem lehetett. Amikor ugyanis egy madárinfluenzával érintett baromfitelep felbukkan – függetlenül attól, hogy milyen fajban, illetve víziszárnyasban vagy csirkében jelenik-e meg a vírus –, akkor területi korlátozást vezet be a hatóság a betelepítésre. A korlátozások ugyanis nemcsak a járvánnyal érintett telepet, hanem körülötte a védő- vagy megfigyelési zónában működő telepeket is érintették vagy érinthették.
- A napokban tért haza Brüsszelből. Felvetődik a kérdés, hogy mennyire tudnak összefogni, mondjuk, a környékbeli országok vagy szűkebben a visegrádi országok, a V4-ek baromfitermelői azzal a céllal, hogy ezt a termeléskiesésből adódó veszteséget esetleg valamelyest megpróbálják kompenzáltatni az EU-val?
- Nem jó híreket hallunk e témakörben. Nagyon úgy tűnik, hogy több állategészségügyi kérdéskörben – benne a kártalanításra fordítható források tekintetében is – komoly, drasztikus megszorításokat kívánnak megvalósítani. Ez azért is probléma, mert ez részben közvetlenül veszélyezteti a termékpályák megmaradását, az uniós szintű élelmezésbiztonságot és az élelmiszerbiztonság színvonalát. Sajnos az elmúlt időszakban nem ez az első olyan arra utaló jel, hogy a brüsszeli agrárpolitika kifejezetten felelőtlen, állati termékelőállítás-ellenes terveket készít és intézkedéseket hoz. Az egyik példa erre az Európai Bizottság tudományos tanácsadó testületének számító Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (European Food Safety Authority – EFSA) nagyjából egy hónapja megjelent állatjóléti tanulmánya, amely rendkívül drasztikus módon csökkentené a baromfihús-kibocsátást. Ez a csirkére és tojótyúkra vonatkozó vízió ugyanis olyan feltételrendszert fogalmaz meg, ami a termelés drasztikus csökkenéséhez és ezzel együtt horrorisztikus áremelkedéshez vezetne. Mindezt úgy képzelik el egyébként, hogy a fajlagos környezeti terhelés közben növekedne, hiszen az említett vízió kizárólag állatjóléti szempontokat vesz figyelembe. Az EFSA elképzelése megjelent már más ágazatnál is, például a sertésnél, és napnál világosabb, hogy azt az ágazatot is hasonló irányba igyekeznek terelni. Azt kell mondjam, úgy látom, hogy a jelenlegi európai politika lényegében minden állattartási tevékenységet úgy próbál korlátozni, hogy minél kevesebb legyen az állatitermék-előállítás Európa-szerte.
- Ahogy mondani szokták, azért csak kilóg a lóláb, ami ez esetben nem más, mint az Európán kívüli érdekek, termelői és kereskedelmi értelemben egyaránt. Nem nehéz következtetni erre, hiszen az európai termelés csökkenésével vélhetőleg az importnak bővülnie kell – hacsak nem esik vissza az EU belső fogyasztása annyira, hogy ez ne következzen be.
- Sajnos ezt sem tudjuk kizárni. Az európai baromfihús-fogyasztás tekintetében az elkövetkező négy-öt évben még szolid emelkedés is prognosztizálható. A konkurens országok pedig nagyon örülnek annak, hogy az Európai Bizottság mégis inkább a termelés leépítése és korlátozása irányában tervezi a jövőt. Semmiképpen nem gondolom jó iránynak, ha ideológiai és politikai vagy jogi döntések születnek szakmai kérdésekben, mert annak beláthatatlan következményei lehetnek. Ide kívánkozik, mert nagyon ide illik, Jakab Istvánnak, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) elnökeként tett egyik fontos mondása: „Rólunk, nélkülünk döntést ne hozzanak”. Félreértés ne essék, de nem zárhatjuk ki azt, hogy uniós szinten olyanok döntenek az ágazati szabályozásról és szakmai kérdésekről, akik soha nem jártak állattartó telepen, és nem fogyasztanak állati terméket, vagy ilyen lobbiérdekek mentén döntenek…
- Az uniós állati termelés csökkentése környezetvédelmi szempontokra hivatkozva sem érthető, mert az előre borítékolható hiány miatt a közösségbe zúduló import nagy része minden bizonnyal hajóval érkezhet majd az európai partokhoz, olyan hatalmas óceánjárókkal, amelyeknek a környezeti terhelése egy városéval vetekszik. Szóval zöldszempontból afféle cseberből vederbe szituáció ez…
- Az említett tanulmányok a javasolt ajánlások gazdasági, társadalmi, szociális következményeivel nem számolnak, pedig egy felelős döntéshez úgy gondolom ezekre szükség van. Az élelmiszer-előállításban kifejezetten fontos a felelős gondolkodás, hiszen olyan mindennapos szükségletet kielégítő termékkörről van szó, amelynek a biztonságos elérhetősége mindannyiunk életét befolyásolhatja. Egy felelősség nélküli, esetlegesen meghozott döntés súlyos következményei három, öt vagy akár tíz év múlva fognak majd megjelenni. Akkor, amikor ugyanez a politikai elit nem lesz már ott, ahol most van. Vagyis, mire a most eldöntött, teljesíthetetlen elvárások miatt leépül a termelés, akkor a felelősök már nem lesznek számonkérhetőek. Mi pedig, akik a termelést kedvezőtlenül befolyásoló döntések következményeit elszenvedjük, azzal fogunk majd szembenézni, hogy nem vagyunk képesek még önellátási szinten sem termelni, s ki leszünk szolgáltatva más országoknak élelmezésbiztonsági szempontból, és ezért senki nem vállalja majd a felelősséget.
- A közelmúltban nemcsak Brüsszelben járt, hanem Thaiföldön is, ahol a világ baromfivágó, -feldolgozó üzemeinek világtalálkozóján vett részt. Ott milyen tapasztalatokat szerzett?
- Az európai buborékon túl teljesen más nézőpontok uralkodnak. A világszintű konferencia előadásainak nagy része ugyanis olyan élelmezésbiztonsági stratégiai kérdésekkel foglalkozott, mint például az, hogy a Föld népességét öt–tíz év múlva hogyan fogjuk tudni majd ellátni megfelelő minőségű és mennyiségű baromfitermékkel. Mindezt ráadásul úgy, hogy lehetőség szerint erőforrás-takarékosan, környezetbarát módon és nyilván szociálisan érzékenyen – tehát a fogyasztó számára megfizethető árakkal – termeljünk. Tehát „világszinten” minden fenntarthatósági szempontot górcső alá helyeztek ebben a kérdésben. Eközben Brüsszel inkább abba az irányba tolná az ágazatokat, hogy ne legyen állati termék, vagy jóval kevesebb legyen belőle Európában.
- Mi lehet ennek az oka?
- Az említett tanulmány alapján azt gondolom, hogy jelenleg az EFSA nem egy objektív tudományos tanácsadó testület e témakörben, hanem egy ideológiailag és politikailag motivált szervezet, amely az Európai Bizottság döntéseit kívánja segíteni, amíg ez a mandátuma szerint lehetséges. A döntéseket pedig kőbe akarja vésni, mégpedig azért, hogy a döntésekben meghatározott kötelezettségeket akkor is végre kelljen hajtani, ha Brüsszelben nem ez a típusú politika lesz. Azt gondolom, most van itt az idő a cselekvésre, mivel később nem lehet már a folyamatokat más irányba fordítani. Kicsit ismételve önmagam: óriási veszéllyel jár, hogy olyan döntéseket hozhat meg rövid távon az Európai Bizottság, amelynek a következményeivel a mostani döntéshozóknak már nem kell számolniuk, legyen az bármilyen típusú, gazdasági, szociális, társadalmi vagy környezetvédelmi következmény. Ezekkel a testület nem is akar foglalkozni. Még egy megalapozott, összegző hatástanulmány sem készült, ami az említett következményeket valóban reálisan tudná bemutatni.
- Most milyen az uniós baromfihús import?
- Az egyes agrárkereskedelmi megállapodásokban a Janus-arcú Európai Unió nem ellenőrzi az importtermékek esetében a jelenleg hatályos EU-elvárásokat sem. Tehát ma úgy hozza be Brazíliából – vagy újabban politikai kedvezményként Ukrajnából – a baromfitermékeket, hogy nem ellenőrzi, megfelelnek-e a jelenleg hatályos uniós feltételeknek. Igaz ez a termékelőállítás és -feldolgozás több szegmensére: állategészségügyi, állatjóléti, de akár humánegészségügyi szempontból is fontos elemekre. Pedig ennek a nemtörődömségnek – vagy kivételezésnek – nemcsak élelmiszer-biztonsági kockázata van, hanem olyan komoly gazdasági következményekkel is jár, amely valóban tönkre tudja tenni egyik vagy másik szektornak az életét. Néhány tényadat az állításomhoz: amióta az EU megkötötte Ukrajnával a kereskedelmi egyezményt, a hivatalos statisztikák szerint 80 százalékkal nőtt, vagyis csaknem megduplázódott az Ukrajnából bejövő csirkehús mennyisége Európába. Héjas tojásból pedig ötször akkora mennyiséget szállított Ukrajna az EU-ba, mint korábban. Megjegyzem, ez csak a „hivatalos” statisztika, lengyel kollégáim szerint ennél az értéknél lényegesen nagyobb mennyiség érkezik. Becslésük szerint az említett statisztikához képest körülbelül 30 százalékkal több baromfihús és ki tudja mennyivel több étkezési tojás jön be Európába Ukrajnából úgy, hogy ezek szabályoknak való megfelelősége és ellenőrzése, finoman szólva is – hiányos.
