Gazdaság
Az éghajlatváltozás miatt eltűnhetnek bizonyos almafajták
A Gála fajta mindenütt jelen van a szupermarketekben
Klasszikus brit almafajták tűnhetnek el vagy cserélődhetnek le új-zélandi és japán fajtákra, mivel az éghajlati változások miatt a hagyományos almafajták már nem életképesek – írja a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara a honlapján. Az olyan fajták, mint a Pippin vagy az ősi Nonpareil, amelyeket az 1500-as évek óta termesztenek Nagy-Britanniában a megváltozott éghajlat miatt küszködnek, mivel nem elég a jelenlegi hideghatás, hogy a fák télen nyugalmi állapotban maradjanak és energiát raktározzanak.
A Kew-i Királyi Botanikus Kert tudósai 40 almafát ültettek, amelyek egyharmada olyan örökölt fajta, amely egykor a György-kori konyhakertekben termett. A másik harmaduk új, kevésbé hideg telet igénylő fajták, harmadik harmaduk pedig melegebb országokból, többek között Dél-Afrikából származik. A fajtákat majd összehasonlítják, hogy kiderüljön, melyek lesznek a legjobbak a felmelegedő hőmérsékleti viszonyok között.
Januárban az Egyesült Királyság időjárás-előrejelző szolgáltatója, a Met Office bejelentette, hogy 2022 volt a hatodik legmelegebb év a feljegyzések szerint, továbbá úgy tűnik, hogy 2023 is rekordot fog dönteni. Bár a nyári nagy hőség és aszály sok terményt érint, az almafák küszködnek, mert a tél folyamán hideg időre van szükségük. Ősszel elegendő energiát tárolnak ahhoz, hogy átvészeljék a nyugalmi időszakot, majd tavasszal kihajtanak. Az alma számára télen a 6 Celsius-fok alatti, de fagypont feletti hőmérséklet a megfelelő, a legtöbb hagyományos almafajtának körülbelül 1000 hideg órára van szüksége. Ha a hőmérséklet 6 Celsius-fok felett marad, akkor a fák kilépnek a nyugalmi állapotukból, és a tél alatt felhasználják energiatartalékaikat, ezzel korlátozva a tavasszal rendelkezésre álló raktárakat, ami azt eredményezi, hogy kevesebb alma fog teremni.
A Gala alma Új-Zélandon népszerű fajta, ellenben Helena Dove kertészmérnök, a Kew konyhakertjének vezetője szerint a fajta megelőzheti a hagyományos fajtákat Nagy-Britanniában. „A Gala fajtát Új-Zélandon nemesítették, ami azt jelenti, hogy csak körülbelül 600 hideg órára van szüksége, ami inkább megfelel annak, ami jelenleg az Egyesült Királyságban tapasztalható" – magyarázta. „Meglátjuk, hogy a Gala jobb termést hoz-e, mint a Nonpareil, amelyet 1696-ban nemesítettek. Kipróbáljuk a Fujit, amely Japánból származik, és csak 400 hideg órára van szüksége, ami talán jobban fog teljesíteni ezeken az enyhébb teleken."
Amikor a legkedveltebb brit almafajták közül néhányat nemesítettek „akkor szép hideg teleink voltak, amilyenek ma már nincsenek." A hölgy reméli, hogy három év múlva lesz termés, akkor már megoszthatja az előzetes eredményeket az ágazattal. A gazdák az éghajlati problémák és a munkaerőhiány miatt kivágják a gyümölcsösöket, reméli, hogy ez a kutatás megerősítheti az ágazatot. „A hideg órák számáról való beszélgetés azért zajlik, mert nemcsak az almának, a körtének és a feketeribizlinek van ez a tulajdonsága, hogy nyugalmi állapotra van szüksége." Dove nem biztos azonban, hogy ezek az új fajták jelentik majd a megoldást: „kiderülhet, hogy nem elég száraz a tél ezekhez a fajtákhoz. Ezért ez egy kísérlet, mert Dél-Afrikában nincs olyan csapadékos időjárás, mint nálunk. Az lesz a kérdés, hogy mennyi hideg órát igényelnek, és megbirkóznak-e az eső mennyiségével."
Almafajták, amelyek elvesztik jelentőségüket
Az Egremont russet egy klasszikus angol vöröses, rozsdás színű fajta a viktoriánus korszakból. Az alma kedvelői imádják ízét és megjelenését.
A Nonpareil alma Franciaországból származik, ellenben több száz éve termesztik az Egyesült Királyságban. Körtére hasonlító íze miatt népszerű.
A Cox’s orange Pippin fajta jut eszünkbe, ha brit almára gondolunk; narancssárga és vörös héja van, zöld foltokkal.
A Gála fajta mindenütt jelen van a szupermarketekben. Ropogósak, lédúsak és rózsaszínes-vörösek, de a kritikusok szerint nem rendelkeznek a fent felsorolt klasszikus angol almafajták összetett, virágos ízével.
A Fuji alma egy modern fajta, amely az 1930-as évek végén a japán Aomoriban található Fujisaki Tohoku kutatóállomásról származik, 1962-ben került piacra. Két amerikai almafajta keresztezéséből származik: a Red delicious és a régi virginiai Ralls Janet. Íze cukrosan édes, mint az almalé.