Gazdaság
Az élelmezési stratégiát a fogyasztók készítik az Európai Bizottság szerint
Nincs egységes közösségi válasz az elszabadult élelmiszerárakra
Az Európai Bizottság szakértői megvizsgálták az élelmezésbiztonságot befolyásoló főbb tényezőket, köztük az olyan tényezők élelmiszerbiztonságra gyakorolt hatásait, mint az éghajlatváltozás, a környezet romlása, a COVID-19 gazdasági következményei és Oroszország ukrajnai inváziója. Mint kiderült, ma Európában ne, kell élelmiszerhiánytól tartani, a rendelkezésre állás, a megfizethetőség, a kihasználtság és a stabilitás ugyanakkor nem tekinthető magától értetődőnek. Egyes tényezők ráadásul - ha nem kezelik ezeket megfelelően - kifejezetten kockázatot jelenthetnek az élelmezésbiztonságra, illetve az élelmiszer-rendszerre nézve. Pedig az EU számos kezdeményezést indított annak érdekében, hogy fenntartható, inkluzív és ellenálló élelmiszerrendszert biztosítson reális ütemtervvel és szükséges támogató eszközökkel.
Mi a tét?
A mezőgazdasági és fogyasztói élelmiszerárak kontextusát tekintve az élelmiszerárak növekedésének az élelmezésbiztonságra gyakorolt hatása az ellátási lánc szakaszaitól függően eltérő lehet - vélekedtek a szakértők. Kérdés, hogy milyen mértékben gyűrűznek be az áremelkedések a fogyasztókhoz. Az inputanyagok, például a műtrágyák és a fosszilis energia árának az emelkedése okozhat termelési kihívásokat a teljes élelmiszerlánc számára - állapították meg. Hozzátették: ha a lényegesen magasabb termelési költségeket, azaz az üzemi szintet nem kompenzálják a magasabb mezőgazdasági termelői árak, ez hatással lesz a jövedelmezőségre a termelő gazdaságok tekintetében, ami végső soron befolyásolhatja a kínálatot és így az élelmiszerek elérhetőségét is. Másrészt a mezőgazdasági termelői árak emelése növelheti az élelmiszerek mennyiségét - hiszen nem ráfizetéssel dolgoznak - és ezáltal javíthatja elérhetőségüket is.
A fogyasztói élelmiszerárak kulcsfontosságú mozgatórugói az élelmezésbiztonságnak - szögezték le a bizottsági szakértők - hiszen meghatározzák a háztartások és az egyének által beszerezhető élelmiszerek mennyiségét és minőségét, illetve a kínálatot. Ezzel együtt az élelmiszer-infláció növelheti az általános inflációt és csökkentheti a rendelkezésre álló jövedelmek vásárlóerejét, ezáltal tovább rontja az élelmiszerekhez való hozzáférést. Azt Brüsszelben sem tagadják, hogy amikor a fogyasztók szembesülnek a magasabb fogyasztói élelmiszerárakkal - különösen a szegényebb háztartások, akik a családi költségvetésükhöz képest sokat költenek élelmiszerre -, erre a helyzetre stratégiát kell alkossanak a maguk számára. Ezekkel pedig együtt járhat a kalóriadúsabb, de mikrotápanyag-szegényebb és a kevésbé változatos étrendre való áttérés. Ezzel romlik a táplálkozás minősége, súlyosbodhatnak a túlsúly és a mikrotápanyag problémái okozta következmények, ezáltal növekedhetnek a különféle betegségek.
Mi történt és történik?
Az aktuális élelmiszerhelyzet, illetve a 2022-2024 közötti időszak értékelésébe bocsátkozva már elöljáróban szembesülünk azzal, hogy a COVID-19 világjárványból való kilábalás során a szállítással és logisztikával kapcsolatos ellátási zavarok szűkítették a kínálatot, miközben a globális kereslet megnőtt. Ezt tetézte Oroszország Ukrajna elleni háborúja, ami a mezőgazdasági nyersanyagok árának további megugrását váltotta ki. Zavarok keletkeztek bizonyos árucikkek kereskedelmében és előállításában, amelyekhez Oroszország és Ukrajna fontos globális beszállítók (gabona, olajos magvak, növényi olajok) és az energia és a műtrágya drágulása is felfelé irányuló nyomást gyakoroltak az amúgy is magas élelmiszerárakra. A FAO nemzetközi élelmiszerár-indexe történelmi csúcsára kúszott 2022. május közepén. A búza ára például 32 százalékkal emelkedett a háború eleji szinthez képest Ukrajnában. A legtöbb élelmiszer nyersanyagárai ugyanakkor a háború előtti szintre estek vissza, ennek ellenére a történelmi árszinthez képest az élelmiszerárak továbbra is magasak voltak tavaly októberben a FAO árindexe szerint.
Miközben a nyersanyagárak csökkentek, a fogyasztói árak tovább emelkednek. Az Eurostat adatai szerint 2022 októberére az élelmiszer-infláció az EU-ban 18 százalékot tett ki, szemben a teljes infláció 11,5 százalékával, ami azt jelenti, hogy az élelmiszerárak húzták az inflációt. A legtöbb tagállamban több évtizedes csúcson kétszámjegyű infláció tapasztalható. A legnagyobb, 32,5 százalékos növekedés az olajok és zsírok esetében tapasztalható, az árakat a kínálat hiánya hajtotta felfelé. Ukrajnából származó napraforgóolajból, és más közvetlen helyettesítőkből helyenként hiány volt. Azonban fontos drágulás tapasztalható az olyan élelmiszerek esetében is, mint a kenyér (19,8 százalék), a tej, a sajt és a tojás (23,8 százalék), és a zöldségfélék (20,2 százalék). Ezeknek az élelmiszerár-emelkedéseknek az élelmiszerekhez való hozzáférésre gyakorolt hatása részben függ a háztartások költségvetésének, illetve rendelkezésre álló jövedelmének élelmiszerre fordított arányától. Az uniós háztartások fogyasztási kiadásaik átlagosan 13 százalékát fordították élelmiszerekre és italokra 2019-ben. Az Eurostat 2020-as adatai szerint azonban az országok között és azokon belül jelentős heterogenitás volt tapasztalható, ami veszélyezteti az élelmezésbiztonságot a bevételük jelentős részét élelmiszerre fordító, alacsony jövedelmű háztartások esetében.
Előretekintés 2030-ig
A szociális védelmi intézkedések és a biztonsági hálók kulcsfontosságúak a veszélyeztetett lakosság számára, akik költségvetésük nagy részét élelmiszerre költik, az élelmiszerinfláció legrosszabb hatásai miatt - hívták fel a figyelmet az Európai Bizottság szakértői. Kifejtették: míg sok ország a magas árakra válaszként szociális védelmi rendszereket vezetett be, úgy tűnik, hogy a legtöbb rövid távú támogatási programokat valósít meg. Nem általánosak a biztonsági hálók, amelyek készek lennének reagálni a jövőbeli élelmiszerár-sokkokra. Pedig nemzetközi dimenzióban 2022 júliusára a magas és alacsony jövedelmű országok többségében a fogyasztók 10-30 százalékos vagy még magasabb élelmiszerár növekedéssel szembesültek. Míg a magas élelmiszerárakat gyakran a globális élelmezésbiztonságra vonatkozó egyértelmű fenyegetésnek tekintik, fontos rámutatni, hogy a valóság összetettebb. Az élelmiszertermelés általában fontos bevételi forrás is. A „nettó élelmiszer értékesítők” esetében az élelmiszerár növekedésnek pozitív hatása van, a termelői árak és a bevételek emelkedése náluk meghaladhatja a megnövekedett negatív hatást, amit a mögöttük lévő háztartások éreznek az általuk megvásárolt élelmiszer költségek növekedéséből adódóan.
Éppen ellenkezőleg, az élelmiszer-infláció negatív hatása a „nettó fogyasztókra”. Ez az élelmiszer-ellátásra, különösen a városi szegény lakosság esetében, valószínűleg különösen nagy lesz. Ezzel együtt Afrikában például javult az élelmezésbiztonság a nettó élelmiszertermelők saját bevallása szerint a 2005-2008 közötti időszakban, amikor pedig a globális élelmiszerárak drámaian emelkedtek. Ez mind mikroszinten, a vidéki háztartások körében, mind makroszinten megfigyelhető volt a nettó élelmiszer-exportőr országok esetében. A legtöbb fejlődő ország azonban nettó élelmiszerimportőr. A fejlődő országokban élő emberek pedig nettó élelmiszervásárlók, akik viszonylag sokat költenek élelmiszerre és meglehetősen rugalmatlan az élelmiszerkeresletük, különösen a szegények nagy része esetében. Ők különösen érzékenyek az élelmiszerárak inflációjára és annak a tápláló élelmiszerekhez való hozzáférésre gyakorolt kedvezőtlen hatására. A szegények nagy része él városi területeken Európa mellett például Latin-Amerikában és a Karib-térségben, valamint Közép-Ázsiában is. Tavaly a Világbank is foglalkozott azzal, hogy számukra valószínűleg kedvezőtlenebb hatása lesz az élelmiszerárak emelkedésének.
