Lévai Ferenc: A hazai piacot mindennél fontosabbnak tartjuk

– Hogyan tekint vissza az évre?

– Ha visszatekintünk a 2022-es évre és feltesszük azt a kérdést, hogy volt-e valami jó idén a magyar mezőgazdaságban, akkor rá fogunk jönni, hogy nem. Ötvenkét éve dolgozom és még nem volt ilyen év, hogy az ágazat egyetlenegy szereplője sem lehet elégedett, mindegy, hogy gyümölcsöse, szőlője, kukoricája vagy hala volt, mert semmi nem volt jó. Mondhatjuk, hogy Magyarország mezőgazdaságának „Mohácsát” éltük át az idén, mert mindenki vereséget szenvedett.

– Hogyan érintette ez közelebbről a halászatot?

– A halászat halmozottan hátrányos helyzetű. Amíg ugyanis mindenki más kibírja egy darabig víz nélkül, a hal még egy óráig se, pláne nem nyáron és óriási melegben. Tehát a halászat a vízhiányt többszörösen megszenvedte. Nemcsak a Velencei-tó került bajba és a Balaton vízszintje süllyedt meg, hanem az összes természetes vízfolyás megsínylette az idei rendkívül aszályos nyarat. Ráadásul a kiszáradó halastavak, halas életterek összes létező halfogyasztó állománya – madarak, vidrák – mind odavándoroltak, ahol még volt víz és halak. Ebből következően a maradék halállomány is nagy bajba került, hiszen kétszer annyi ragadozót kapott a nyakába, mint amennyit átlagosabb években szokott. Ehhez nyilvánvalóan már csak „adalék” volt, hogy a takarmányárak a duplájukra emelkedtek és az összes többi költség is drágult. Utóbbiakról azért nem beszélek, mert a gázolajárat, a munkabérköltséget meg az inflációt mindenki más is megszenvedte. Mindent összevetve tehát elmondhatjuk, hogy ilyen „fekete éve” régen volt a magyar halászatnak, én speciel nem is emlékszem még ilyenre.

– Az országos képet mennyire árnyalják a területi tapasztalatok?

– A Tiszántúl egy kicsit jobb helyzetben volt, hiszen az öntözőcsatorna-rendszerek, amelyek a Tiszából táplálkoznak, a Nyugati-főcsatorna és a Keleti-főcsatorna azért jobban biztosították a vízellátást. A Dunántúl azonban, ahogyan már mondtam, végletesen veszélybe került. A Dunántúlon a leeső kevés és rapszodikus csapadék mintegy 30 százalékát üresen hagyta a halastavaknak. Víz sem volt feltölteni ezeket, aki fel tudott tölteni, az is csak ideig-óráig, hiszen az az óriási aszály, amit az idei nyáron mindannyian megtapasztaltunk, elvitte még azt a kevés vizet is, ami volt.

– Mennyire érintette ez a horgászatot?

– Természetesen a horgászvizek jó része is szenvedett a vízhiánytól. Halpusztulások voltak országosan, nemcsak a halastavakban, hanem a horgásztavakban is. Az alacsony vízszint miatt sok helyen nem bírták ki a halak és az oxigénhiány, gázfelszabadulások miatt nagyon sok hal elpusztult a nyáron, minden szektorban, tehát nemcsak a halászatban, a horgászszektorban is.

– Ha tehát valaki idén nem fogott halat, az ráfoghatja erre?

– Hála Istennek el lehet mondani, hogy a horgásztábor folyamatosan nő, mostanra elérte már majdnem a 800 ezres létszámot. A horgászok pedig azért „válogathatnak”, mert míg egy halastó nem tudja magát odébb tenni oda, ahol víz van, a horgász fogta magát és elmehetett a Dunára, a Tiszára vagy más olyan helyekre, ahol kevésbé volt érzékelhető a víz hiánya, mint mondjuk a dunántúli kis horgásztavakban.

– Ezek után hogy néz ki a halászat jelenleg?

– A Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet résztvevőiként a többiekkel együtt abban maradtunk, hogy addig nem adunk el exportra halat, amíg a hazai piacon el tudjuk adni. Hiszen nemcsak mi jártunk olyan siralmasan, ahogy elmondtam, hanem egész Közép-Kelet-Európa. A lengyeleknek éppen úgy nincs haluk, mint a németeknek, a szlovákoknak vagy akár a románoknak. Arról van szó, hogy egy általános tógazdasági halhiány lépett fel az Európai Unióban is, legalábbis a mi környezetünkben az aszály miatt. Ebből aztán nem tudunk csak úgy kijönni. És ez azt is magával hozta, hogy azért nem adunk el halat exportra, mert a hazai piacot mindennél fontosabbnak tartjuk. Mi, akik évekig reklámoztuk azt, hogy több halat fogyasszunk itthon, hogy egészségesebben éljenek az emberek, most nem mondhatjuk azt: bocsánat, de most meg kevés halunk van. Tehát a karácsony és a tavaszi halellátás teljes mértékben biztosított és igaz ez a horgászhalakra is.

– Hogy néz ki karácsonykor a halpiac?

– A karácsony kapcsán azt is el kell mondanom, hogy a piacra kerülő halféleségek két édesvízi ágból származnak Magyarországon. Az egyik a tógazdasági haltermelés, a másik pedig az úgynevezett intenzív meleg vizes rendszerekből származó akvakultúrás haltermék. A tógazdaságokból a ponty kerül ki, ami a magyar haltermelés 80 százalékát teszi ki. Az afrikai harcsa, a szürkeharcsa, a tokfélék és egy kevés ragadozó pedig az intenzív meleg vizes akvakultúrából. Utóbbiak kevésbé kitettek az időjárásnak, ezért ezeknek a termelése nem is esett vissza. Éves szinten körülbelül ötezer tonnányi hal származik az intenzív rendszerből és mintegy négy és fél ezer tonna lehet a tógazdasági, egyébként a kereskedőkhöz vagy a piacra kerülő ponty. Nos, ennek a 40 százaléka fogy el karácsonykor. Amikor mindenki jobban ki is nyitja a pénztárcáját, arra gondolva, hogy karácsony csak egyszer van egy évben. Ezért aztán igyekszik egy kicsit jobban kedvezni magának és a családjának, így a drágább, piacképes és konyhakész halak is jobban fogynak ilyenkor, mint az év más részében.

– Karácsony táján megszokott a halvásárlási kampány, tart ilyet a Aranyponty is?

– Ilyenkor – ellentétben az év egyéb időszakával – december 23-ig tartó vásárlási kampányt tartunk, amikor a telepeinken – Rétimajorban és Gödöllőn – lehet megvenni az általunk termelt halat, és ennek egy részét mi fel is dolgozzuk. Tehát akinek éppen tisztított harcsára, pontyra van például szüksége, azt ilyenkor meg tudja vásárolni tisztítva is. Van mindenből választékunk, a hal minden nap frissen kerül ki a polcokra. Aki pedig távolabb lakik, annak javaslom, hogy keresse föl a környékén lévő termelőt, egyrészt mert garantált a frissessége, másrészt árban is kedvezőbb, mint mondjuk egy nagyáruházban. Egy ilyen elárusítóhely térképet a halpentek.hu honlapon mindenki megtalál.

Karácsonyi receptek és halbolt kereső: http://halpentek.hu/