Gazdaság

Ausztria továbbra is kitart az atomellenesség mellett – INTERJÚ

A Magyar Kormány továbbra is azzal tervez, hogy a két blokk 2030-ra elkészül, ennek akadályát pedig csak külső tényezők jelenthetik

Egy idén nyáron elvégzett reprezentatív felmérés azt az eredményt hozta, hogy még a jelenlegi energiaválság ellenére sem változott az osztrák emberek felfogása, ugyanis a megkérdezettek 72 százaléka foglalt állást az atomenergia ellen – mondta a Magyar Hírlapnak Petri Bernadett, jelenlegi politikai tanácsadó az Európai Parlamentben, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem keretében működő EUSTRAT kutatóintézet kutatója.

Ausztria továbbra is kitart az atomellenesség mellett – INTERJÚ
A paksi atomerőmű is hozzájárul a zöldátmenet megvalósításához
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

Mint ismeretes, a luxembourgi székhelyű bíróság elutasította Ausztria 2018-ban benyújtott keresetét, amely szerint semmissé kellene tenni a paksi beruházás európai bizottsági jóváhagyását. Mi volt az ok, ami miatt elindították az eljárást?

– Az egyszerű válasz erre a kérdésre az lenne, hogy Ausztria azért indította ezt az eljárást, mert atomellenes és nem akarja, hogy a szomszédságában két új atomerőmű blokk épüljön. Ennél azonban lényegesen összetettebb a helyzet.

Tény, hogy Európában vannak az atomenergiát támogató és atomellenes országok, Ausztriát például Luxemburg támogatta a perben. Az Európai Bizottság oldalán – tehát Paks II védelmében – pedig nemcsak Magyarország szállt be támogatóként, hanem Csehország, Franciaország, Lengyelország, Szlovákia és az Egyesült Királyság is. Ezeket a tagállamokat mondhatnánk az atomenergiát támogató országoknak, bár ez a felosztás talán kicsit túlzó egyszerűsítés.

– Mit kell elsősorban figyelembe venni?

– Hogy megértsük az ügy a lényegét, hogy miért indult az eljárás, elsődlegesen azt kell figyelembe venni, hogy az osztrák atomellenességnek mélyebb, belpolitikai gyökerei vannak és immáron lassan 45 éves múltra tekint vissza. Amikor az 1960-as években Ausztria atomenergia programot indított és az 1970-es évek elején megkezdődtek az előkészületek, hogy Ausztriában három atomerőmű épüljön, a civil szervezetek és az akkor szárnyait bontogató zöld mozgalom is felemelte a hangját ellene. Az akkori osztrák kormány politikai előnyt akart kovácsolni abból, hogy az ellenzék megosztott az atomenergia kérdésében és mivel az akkori kancellár biztos volt a győzelemben, népszavazásra tűzte az atomenergia kérdést.

Váratlan eredményként azonban fordítva sült el a dolog, a választók szűk többsége az atomenergia ellen foglalt állást. Ezt az eredményt jogszabályba foglalták, a zwentendorfi atomerőművet pedig – amely ekkorra gyakorlatilag már meg is épült – soha nem üzemelték be.

„Ausztria azért indította az eljárást, mert atomellenes és nem akarja, hogy a szomszédságában két új atomerőmű blokk épüljön.”
„Ausztria azért indította az eljárást, mert atomellenes és nem akarja, hogy a szomszédságában két új atomerőmű blokk épüljön.”
Fotó: NKE/Petri Bernadett

– Milyen alapja van ennek az atomellenességnek?

– Az atomellenességnek tehát közvetlen legitimációs alapja van, a népakarat. Egyébként pedig írott jogi háttere is lett, amelyet 1999-ben alkotmányos szintre emeltek: alkotmányos törvény mondja ki, hogy Ausztria atommentes. Az ország pedig onnantól kezdve gyakorlatilag egy kereszteshadjáratba kezdett azért, hogy egész Európát mentesítse az atomenergiától.

A mindenkori osztrák kormány atomügyben való eltökéltségét mutatja, hogy Wolfgang Schlüssel korábbi kancellár annak idején még a cseh uniós csatlakozást is meg akarta vétózni, ha az akkor kormányfő, Milos Zeman nem mond le atomenergetikai projektjéről.

– Ausztria miért gondolja azt, hogy az atomenergia egyrészt nem fenntartható energiaforrás, másrészt nem ad helyes választ a klímaváltozásra?

– Ebből a szempontból a zöldpárti osztrák környezetvédelmi miniszter néhány hónappal ezelőtti kijelentéseit érdemes szemügyre venni, amelyeket a klímabarát energiabefektetésekről szóló, úgynevezett taxonómia ügyben tett. Ausztria itt is pert indított, méghozzá azért, mert az Európai Bizottság – a Parlament által is jóváhagyva – fenntarthatónak minősítette az atomenergiát és a földgázt.

– Mindezt mivel indokolta?

– A politikus úgy érvelt, hogy a nukleáris energia kiszámíthatatlan kockázatokkal jár, beleértve a radioaktív hulladék végleges elhelyezése megoldatlan és azokat a kockázatokat sorolta, amelyeket az ukrajnai orosz invázió jelent a háború sújtotta ország atomerőművei számára, az urándúsítás és a fűtőelemek legyártása pedig fosszilis energiát igényel.

Azzal is érvelt, hogy az atomenergia túl drága és túl lassú ahhoz, hogy hozzájáruljon a klímavédelemhez. A jelenlegi miniszter annak az osztrák zöld pártnak a politikusa, amely éppen a zwentendorfi atomerőmű kapcsán, mint zöld mozgalom alakult meg. Az atomenergiával szembeni küzdelem az osztrák zöld párt politikai narratívájának egyik alappillére.

– Egy négy évvel ezelőtti eljárás zárult le ezzel még november végén. Ha Ausztria nem lép közbe, és kezd pereskedésbe, akkor most előrébb tartanánk a projekttel?

– Ez a per egész pontosan arról szólt, hogy 2015-ben a Bizottság elindított egy eljárást annak megállapítására, hogy a paksi erőmű bővítésére állami támogatás felhasználásával kerül-e sor, versenypolitikai szempontból ugyanis ezeket az uniós intézmény vizsgálhatja.

Megállapította, hogy valóban állami támogatást tartalmaz a beruházáshoz nyújtott segítség, és annak arányosságára tekintettel azt jóvá is hagyta. Ezt a jóváhagyást támadta meg Ausztria. Éppen ezért a Paks II. projekt előrehaladását érdemben nem befolyásolta ez az eljárás, legfeljebb informális értelemben jelenthetett egyfajta bizonytalansági tényezőt.

– Elméleti szinten lehetett volna bármilyen hatása?

– Elméleti szinten akkor lett volna tényleges hatása, ha mondjuk az osztrák fél kérésére egy ideiglenes intézkedést rendel el a Törvényszék a beruházással kapcsolatban, amely felfüggesztette volna a projektet. Erre azonban nyilván nem került sor. Főként, miután egy korábbi, szintén Ausztria által indított perben, az angliai Hinkley Point C atomerőművi beruházás megtámadásával kapcsolatban, az Európai Bíróság már kimondta, hogy minden ország szuverén joga meghatározni saját energiaforrásainak az összetételét.

Van tehát rendelkezésre álló európai uniós precedens, amely azt támasztotta alá, hogy az atomenergia használata, az atomerőmű beruházás egy nemzeti szuverenitási kérdés. Ezért sem jelent egy akkora meglepetést a Paks II ügyben hozott ítélet, fontossága mégis abban rejlik, hogy megerősíti ezt az energia szuverenitási elvet.

– Ausztria számára volna bármi haszon, ha Paks II nem valósulna meg?

– Ez egy komplex kérdés. Szerepet játszik benne, hogy az atomellenes választók azt a lépést követelték az osztrák kormánytól, hogy indítsa meg ezt a pert. Alkotmányos szintű felhatalmazástól vezérelve Ausztria évek óta minden lehetséges eszközzel fellép az európai atomerőmű beruházások ellen.

De annak érdekében, hogy teljes legyen a kép, azt is hozzá kell tenni, hogy saját megújuló energiaforrásainak versenyképességét is félti Ausztria, hiszen a Magyarországról érkező áram lenyomhatja az osztrák tőzsdei árakat.

– Miért ekkora szívfájdalom ez nekik?

– Az osztrák atomellenesség elsősorban a népakaraton alapul. Felmerülhet persze a kérdés, hogy sok idő eltelt az atomenergiáról szóló népszavazás óta, akár meg is változhatott ez az álláspont, azonban egy idén nyáron elvégzett reprezentatív felmérés azt az eredményt hozta, hogy még a jelenlegi energiaválság ellenére sem változott az osztrák emberek felfogása, a megkérdezettek 72 százaléka foglalt állást az atomenergia ellen.

– Várható még fellebbezés, további eljárás ez ügyben, vagy már biztonságosan megkezdődhet a megvalósítás?

– Ha abból indulunk ki, hogy a brit atomerőmű, a Hinkley Point C ügyében is elutasította a Törvényszék a keresetet, az osztrák fél mégis fellebbezett, bár eredménytelenül, Ausztria ezt az ügyet is végigviszi majd és további jogorvoslatért folyamodik. A megvalósítást ez a fellebbezés azonban különösebben nem fogja érinteni. A Magyar Kormány továbbra is azzal tervez, hogy a két blokk 2030-ra elkészül, ennek akadályát pedig csak külső tényezők jelenthetik.

E körben releváns az Oroszországgal szembeni uniós szankciós csomag, azonban a jelenlegi értesülések szerint a nukleáris ágazatot érintő intézkedések a legújabb, 9. csomagban sem szerepelnek.

Kapcsolódó írásaink