A Mol jövőre 40 milliárd forintot költ belföldön kőolaj- és földgázkutatásra

A Mol egy hete jelentette be, hogy jelentős mennyiségű kőolajat talált Vecsés határában 2100 méter mélyen, miután a júliusban elkezdett kutatóforrások sikerrel zárultak.

A vecsési kutat november 11-én állították működésbe, a 2 milliárd forintos beruházásnak köszönhetően mára naponta 100 köbméternyi (csaknem 600 hordónyi) olaj kitermelése zajlik, amelyet naponta tartálykocsikkal, a várost elkerülve szállítanak a százhalombattai Dunai Finomítóba.

A próbatermelés a Mol 100 százalékos leánycége, a Geoinform közreműködésével zajlik.

A Mol 2015-ben szerzett koncessziót a vecsési mezőre, és egészen 2024-ig végezhet kutatásokat a területen – mondta Homonnay Ádám, hozzátéve, hogy jelenleg információszerző rétegvizsgálat zajlik, amelyet további vizsgálatok és fúrások követnek. Elmondta, hogy várakozásaik szerint a készletek 15 évig biztosíthatják a kút működését, amely mintegy 30 kilométerre fekszik a legnagyobb kitermelőhelytől. A Tóalmás-1 kúton napi 160 köbméter olajat hoz felszínre a Mol.

A társaság 2023-as terveiben 40 milliárd forintot különítettek el földgáz- és kőolajmezők feltárására, ebben a működtetési költségek nem szerepelnek – mondta a Mol kutatási és termelési igazgatója.

Homonnay Ádám arról is beszélt, hogy a vecsési kőolaj kiváló minőségű, nagy sűrűségű, 35–36 Celsius-fokon szilárd olajat nyernek ki rétegnyomással, és mivel az olajnak nincs gáztaralma, a termelésnek minimális a környezeti terhelése.

Szlahó Csaba, Vecsés polgármestere az MTI kérdésére közölte, hogy a város hosszú távon számol a Mol által fizetett iparűzési adóval, amely évente 15–20 millió forintot érhet el.

A sajtóbejáráson elhangzott, hogy a Mol biztosítja az ország olajellátásának 10 százalékát, a vecsési kút a cég belföldi termelését 10 százalékkal, az ország teljes termelését 5 százalékkal növeli.

A Mol korábban közölte, hogy a következő öt évben 200 milliárd forintot szán olaj- és gázkutatása fellendítésére. Ennek közel 60–65 százaléka földgáz-, 20–25 százaléka kőolajcélú, a maradék pedig az infrastruktúra biztonságos fenntartását, pótlását szolgálja.