Jelentősen átrendeződhet a globális energiaellátás

Hortay Olivér emlékeztetett arra, hogy egy hét múlva életbe lép az Európai Unió Oroszországból érkező tengeri nyersolajra vonatkozó embargója. Korábban az EU olajigényének körülbelül negyedét az orosz szállítmányok biztosították. Bár az embargó júniusi elfogadása óta a piaci szereplők egy része elkezdte leépíteni orosz szerződéseit, és az EU teljes orosz olajimportja csökkent, több tagállam növelte a beszerzéseit, hogy tartalékokat képezzen. Oroszország eddig az előzetes elemzői várakozásokat meghaladó mértékben képes volt új (elsősorban kínai és indiai) vevőkkel helyettesíteni a kieső – és exportbevételei szempontjából korábban meghatározó – európai eladásait.

Az új helyzet több kérdést is felvet az üzletágvezető szerint. Ilyen például, hogy meddig lesznek elegendőek az EU készletei, illetve azok kimerülése után honnan lesz képes pótolni az orosz szállítmányokat? Képes lesz-e Oroszország elegendő új vevőt találni ahhoz, hogy ne kelljen csökkentenie a kitermelését?

Hortay Olivér szerint az EU szempontjából valamennyi forgatókönyv kockázatosnak tűnik. Ha Európa nem lesz képes pótolni a kieső orosz olajat, az ellátási problémákhoz vezethet. Ha az EU képes lesz új beszállítókkal ellensúlyozni az embargó hatásait, az új beszerzések várhatóan akkor is jóval drágábbak lesznek, ami tovább növeli majd az inflációs nyomást, és mélyebb gazdasági válságot eredményezhet. Ha Oroszország továbbra is képes lesz új piacokat találni az olajának, akkor az embargó értelmét veszíti, hiszen Oroszország bevételei nem csökkennek majd jelentős mértékben. Ha viszont Oroszország nem talál új vevőket, és csökkentenie kell a kitermelését, az tovább szűkíti majd a globális nyersolajkínálatot, ami Európa terheinek növekedéséhez vezet majd. És bár Magyarország ellátása szempontjából megnyugtató, hogy a vezetékes szállítások mentességet kaptak az embargó alól, az EU egészében tapasztalható gazdasági következmények hazánkba is be fognak gyűrűzni – véli az üzletágvezető.

Más kérdés, hogy a héten az EU-nak dönteni kell az olajárplafonról. Az Egyesült Államok eredetileg globális árplafonnal maximalizálta volna az orosz nyersolaj árát, de azt mindössze a G7-országok támogatták, a nagy alternatív vásárlók (Kína, India) nem. A korábbi elképzelés tehát értelmét vesztette. A nyugati világ ezért most azzal próbálna nyomást gyakorolni, hogy saját szállítmányozó vállalatai számára írja elő az árplafont, akik legfeljebb az ársapka alatti szinten szállíthatnának vagy biztosíthatnának más országokba irányított orosz olajat.

Mivel Oroszország jelezte, hogy nem működik együtt olyan országokkal, amelyek támogatják az olajárplafont, az intézkedés következményeképpen az európai vállalatok vélhetően sehova sem szállíthatnának. Eredetileg úgy volt, hogy az EU vezetői a múlt héten döntenek az intézkedésről, de az álláspontok olyan messze voltak egymástól, hogy ez nem sikerült. A szankciópárti országok a javasoltnál (hordónként 65–70 dollár) alacsonyabb ármaximumért lobbiznak, a szállításokban érdekeltek, a szankciókritikusok pedig az intézkedés ellen vannak. Az idő szorítja a képviselőket, mert az olajembargó jövő hétfői hatálybalépése előtt meg kellene állapodniuk.

A felmerülő kérdések közül Hortay Olivér szerint az egyik, hogy ha Oroszország tényleg megszakítja a kapcsolatot az ársapkát támogató országokkal, mi értelme van az árszint körüli vitának? A másik, hogy milyen mértékben szűkítené a globális ellátási láncokat az európai vállalatok korlátozása? A probléma itt is hasonló, mint az olajembargónál: Európa csak rosszul jöhet ki – véli az üzletágvezető. Ha ugyanis olyan árplafont fogad el, ami meghaladja a jelenlegi árszinteket, azzal mindössze hivatkozási alapot teremt Oroszország számára, hogy felmondja a szerződéseit azokkal a vállalatokkal, amelyekkel szeretné. Ha pedig effektív árplafont fogad el, akkor felmerül a kérdés, hogy más régiók vállalatai képesek-e helyettesíteni az európai vállalatokat. Ha igen, azzal az EU csak annyit ér el, hogy az európai vállalatok globális jelentősége csökkenni fog. Ha nem, akkor a globális olajkínálat tovább szűkül, ami súlyosbítja Európa gazdasági problémáit. Magyarország ígéretet kapott az árplafon alóli mentességre, azonban a gazdasági hatások begyűrűzése mellett kérdéses, hogy megbízhatunk-e az ígéretben, vagy újra az asztalra kerül majd a vezetékes olaj kérdése.

Hortay Olivér szerint nagy eséllyel válaszintézkedésekkel is számolni kell majd. Vasárnap – egy nappal az olajembargó hatálybalépése és az ársapka tervezett bevezetése előtt – Alexander Novak, orosz miniszterelnök-helyettes Abdulaziz bin Szalmán, szaúdi energiaügyi miniszterrel találkozik majd. A tárgyalás témája – már az EU döntések ismeretében – a lehetséges válaszlépés lesz. Úgy tűnik tehát, hogy az OPEC+ megint összezár, és a nagy olajkitermelők – a korábbi döntésükhöz hasonlóan – Oroszországgal egyeztetve hozzák meg stratégiai döntésüket, ami Európa szempontjából kevéssé biztató.

Mit lép Amerika? – teszi fel a kérdést Hortay Olivér. Véleménye szerint az, hogy az elmúlt hónapokban a nyersolaj árát sikerült hordónként 100 dollár alatt tartani (ami még mindig nagyon magas), részben annak köszönhető, hogy az Egyesült Államok folyamatosan szabadítja fel tartalékait. Ezek a készletek azonban nem tartanak a végtelenségig: a következő hónapokban az Egyesült Államoknak a felszabadítás helyett várhatóan el kell kezdenie pótolni a tartalékait. A félidős választásokat követően ráadásul az amerikai üzemanyagárak mesterséges leszorítására vonatkozó politikai motiváció is csökken.

Nem véletlen, hogy egyre több elemző veti fel egy lehetséges amerikai exportkorlátozás lehetőségét – zárja posztját Hortay Olivér.