Jobbágy Dénes: Nem szabad beleragadni az „eddig működött” gondolkodásba 

A Világgazdaság felidézte, Jobbágy korábban úgy fogalmazott, a tőkebevonásra készülő cégek legnagyobb problémája az, hogy nem tudnak tapasztalt munkaerőt és tőkét bevonni. Ennek lehetséges megoldása kapcsán a szakember úgy fogalmazott: „A stabil tulajdonosi háttér és a megfelelő képzettségű, motivált munkaerő békeidőben is a jól működő vállalkozás kulcsa.”

A szakember szerint teljesen természetes, hogy mindenki olyan cégbe fektet szívesen, ott akar dolgozni, ahol biztosítottak ennek a feltételei. „Ahhoz, hogy egy cég minőségi munkaerőt és tőkét tudjon magához vonzani, alapvető tényező a biztos piaci helyzet és jövedelemtermelő képesség”. 

Jobbágy azt is kifejtette, hogy mint professzionális befektető, a Széchenyi Alapoknak nagyon fontos a cégérték-növekedés, hiszen „mi előbb vagy utóbb kiszállunk” a sokszorosan megerősödött társaságból. Ehhez viszont a szakember szerint komoly értékteremtésre képes vállalkozások kellenek. Ennek alapja a vezérigazgató szerint pedig csak egy hozzáértő menedzsment lehet. „A megoldás tehát a társaság vezetésének és üzleti modelljének hatékonysága” – fogalmazott.

Az alapkezelők versenyképességre gyakorolt jelentőségére kitérve Jobbágy kiemelte, az állami tulajdonú MFB-csoporthoz tartozó Hiventures jelentős ugyan, de rajta kívül számtalan alapkezelő tesz hozzá a magyar gazdaság versenyképességéhez. 

A Széchenyi Alapokra kitérve például a vezérigazgató hangsúlyozta: „az elmúlt három évben a Széchenyi Alapok 68 milliárd forintot helyezett ki”. Az alapkezelő kapcsán Jobbágy kiemelte: „A Széchenyi Alapok célja, hogy tőkét biztosítson az arra alkalmas hazai kötődésű vállalatok számára. A vállalatok fejlesztésén keresztül garantálható ugyanis a magyar gazdaság fejlődése és stabilitása. Fontos, hogy a lehető legszélesebb körnek biztosítunk finanszírozást. Itt gondolok elsősorban a nagy hozzáadott értékű vállalkozásokra, hagyományos iparágú, de akár diszruptív kkv-kre, pénzintézetekre és nagyvállalatokra vagy érettebb életfázisú startupokra is.”

Az elérendő célról szólva Jobbágy hangsúlyozta: „Azt szeretnénk lemásolni, ami annak idején lehetővé tette a Szilícium-völgy felemelkedését Amerikában.” 

A váratlan válságok kapcsán a szakember megjegyezte, a kormány mind a koronavírus okozta, mind a mostani válságot a „lehetőségeinkhez képest tökéletesen kezelte”, mindazonáltal a mostani gazdasági helyzet kapcsán ehhez még hozzátette, „mindkét válságban az egész világ rogyott térdre, sőt a mostaniban úgy tűnik, Európa padlót is fog”.

A mostani, valamint a korábbi válság kapcsán is felmerült, hogy ezeket lehetett volna előre jelezni, azonban Jobbágy szerint kérdéses, hogy meddig láthattak előre a szakemberek. Mindenesetre a felelősség kapcsán a szakember vállalatvezető társainak címezve úgy fogalmazott: „Rajtunk is óriási a felelősség abban, hogy miképp tudjuk túlélni ezt a mostani – egyelőre még mélyülő – válságot.” 

Az alapkezelő válságban tanúsított szerepére áttérve Jobbágy kifejtette: „Mi a befektéseinknél most a korábbinál is nagyobb súlyt fektetünk arra, hogy a cég pénzügyi működése ne legyen túlságosan kifeszített. Tehát legyen mindig elegendő tartaléka, hogy egy válságot is túl tudjon vészelni, sőt próbáljon a válságban olyan lehetőségeket találni, amelyeket ki tud használni.”

Jobbágy szerint a jövőben a túlélés záloga lehet a rugalmasság. „A rugalmasság ebben az esetben az előző gondolatmenet folytatása. Nem szabad beleragadni az „eddig működött, ezután is működni fog” gondolkodásba, mert egyáltalán nem biztos, hogy ezután is így lesz” – fogalmazott. 

Példának erre a vezérigazgató az alapkezelő egyik legutóbbi nagybefektetését, a Masterplastot hozta példaként. „Egy eddig is nagyon sikeres magyar cég, akik már német gyárat is felvásároltak korábban, most a frissen bevont tőkét arra tervezik felhasználni, hogy Európa meghatározó szigetelőanyag-gyártójává váljanak.”

A hitelek csökkentése kapcsán a vezérigazgató hangsúlyozta: „Nem feltétlenül a hitelek abszolút értelemben vett csökkentése, hanem a megfelelő finanszírozási struktúra a túlélés záloga. A hitelek túlzottan magas aránya, a magas tőkeáttétel megnehezíti, korlátozza a rugalmas alkalmazkodást, hiszen a hiteleket folyamatosan törleszteni kell. Ez különösen igaz a mostani, magas kamatkörnyezetben, ahol ez túlzottan nagy terhet jelenthet.”

A szakember szerint ez könnyen kényszerpályára terelhet egy vállalkozást, hiszen a hiteltörlesztés válik a prioritássá. „A hitel persze továbbra is elengedhetetlen. A probléma a hitelek magas aránya a saját tőkéhez és jövedelmezőséghez képest, ezen kell javítani – fogalmazott, majd hozzátette: „A tőkebevonás pont ezt az arányt csökkenti, és lehetőséget ad arra, hogy a cégek levegőhöz jussanak, kiszabaduljanak a napi kényszer alól, és a hosszú távú fejlődést célozhassák meg. A célirányos tőkebevonás pedig már új, kedvezőbb hitelek felvételére is lehetőséget teremt.”

Az interjú teljes terjedelmében elolvasható a Világgazdaság oldalán.