Gazdaság
A szülők robotolnak, a gyerekek strandolnak
Mindenki a nagy vállalkozások felé fordult, mert nagy üzlet, nagy pénz - Interjú
– Miért döntött úgy, hogy mint tudományos kutató a kisvállalkozások globális gazdasági szerepét fogja tanulmányozni?
– Úgy negyven évvel ezelőtt, amikor elkészültem a PhD-mel, megpróbáltam jobban megérteni a globális gazdaság működését. Mindenki a nagy vállalkozások, a multinacionális cégek felé fordult, mivel tudjuk: nagy üzlet, nagy pénz. Keleten és Nyugaton a szakembereket általában a nagyvállalatok érdekelték, mivel a gazdasági problémákat a nagy cégekkel hozták kapcsolatba.
Éppen ezért sokan azt mondták, hogy a kisvállalkozások nem fontosak, mivel ezek egy-egy szektornak csak kis hányadát fedik le.
Én viszont úgy láttam, hogy a kicsik is jelentős tényezői egy-egy ország gazdasági életének, és globális szinten sem elhanyagolhatóak. Ezért döntöttem úgy, hogy a kis cégek gazdasági szerepét fogom alaposabban tanulmányozni.
– Általánosságban az európai kormányok támogatják a kisvállalatokat. Valóban ilyen harmonikus a kapcsolatuk?
– A kisvállalkozások működtetése komplikált feladatot jelent egy-egy családnak, vállalkozói közösségnek, mert a kormányok hol támogatják őket, hol pedig nem. De igaza van, különösen Európában a kormányok segítik a kisvállalkozásokat, de csak akkor, ha ezt éppen gazdasági szempontból racionálisnak találják. Ilyen esetekben szinte minden szektor kap támogatást. De ha már az innováció, a technológia, a foglalkoztatottság, a nemzetközi kereskedelem területére tévedünk, akkor a kormányzati figyelem a nagyvállalatok felé fordul. A kisvállalkozásokra nem úgy tekintenek, mint amelyek nagy hatással lennének gazdaságukra.
– Nagyon sok kisvállalkozás közvetlenül saját környezetében folytatja tevékenységét. A környezet behatárolódása mennyiben befolyásolja e cégek üzletmenetét?
– A nagyvállatok, például a Starbucks, földrajzi területeket lépnek át. Míg a hasonló tevékenységet folytató kicsik megmaradnak a hagyományos kávézó szintjén. Talán a nagy szupermarketek példája mutatja be leglátványosabban ezt a helyzetbeli különbséget. A nagyok országhatárokon átnyúlva képesek ugyanazt a terméket forgalmazni, míg a kicsiknek megvan az az előnyük, hogy helyi kuriózumokat kínáljanak vásárlóiknak.
– Sok kisvállalkozás családi alapon működik. Ön szerint ez előnyt vagy hátrányt jelent a gazdasági életben?
– Ebben a kérdésben egy speciális helyzetre hívnám fel a figyelmet. A családi kisvállalkozások gyakran generációs problémákkal küzdenek. Ezt úgy értem, hogy a családon belüli generációk között nincsen meg a harmónia. Leegyszerűsítve a helyzetet, miközben a szülők a család megélhetéséért gürcölnek, gyerekeik a tengerparton nyaralnak. A fiatalabb generációnak nem nagyon vonzó a kemény munka. Jó példa erre Korea, ahol az első generáció évtizedekkel ezelőtt kisvállalkozásokkal kezdte, a második generáció a kicsikből szívós munkával nagy cégeket csinált, a harmadik generáció pedig mindennek csak a gyümölcsét akarja élvezni.
– A gyors technológiai fejlődés minden cégnek komoly kihívást jelent. Mindez hogyan hat a kisvállalkozásokra, képesek gazdasági versenyképességüket megőrizni?
– Manapság egy kisvállalkozás elindítása általában azt is jelenti, hogy valamilyen új technológiát is be kell vezetnie, ha versenyben akar maradni.
De ezenkívül nélkülözhetetlen az innovációs készség, és pénzt is kell tenni egy induló cégbe. És ne feledjük, hogy legalább öt év kell ahhoz, hogy egy új vállalkozás megerősödjön, például alkalmazottakat vegyen fel.
De fordítva is igaz a történet, mert maga a technológiai innováció is új cégeket teremt, és ezzel együtt a vállalkozás világa is folyamatosan változik. Egy kisvállalkozás elindításához manapság a képzettség nélkülözhetetlen. Régen más volt a helyzet. Ha például valaki egy éttermet akart indítani, akkor átalakította a nappali szobát, beletett néhány asztalt, felszerelte kicsit a konyhát, a nagygyerek pedig felszolgált. Indulhatott az üzlet. Ha nem működött, kirakta a szobából az asztalokat, és befejezte a tevékenységet. Ma már egy valamire való étterem elindításához a fentiekben leírt felkészültség édes kevés.
– Magyarországon hogyan látja a kisvállalkozások szerepét az új technológiák elterjedésében?
– Szerintem Magyarországon az a jellemző, hogy – például a Balti-államokhoz viszonyítva – a fiatalok nemigen vágnak bele új technológiai üzletekbe, olyasmire gondolok, mint a szoftverfejlesztés. Ha megnézzük, Litvániát, Lettországot és Észtországot, ott a fiatalok körében az új technológiai üzletágak sokkal jobban elterjedtek. Pedig az új technológiák a túlélést biztosítják, különösen manapság, az ukrajnai háború idején.
– Az ukrajnai háború következményei rendkívüli kihívásokat hordoznak a kisvállalatok számára. Át tudják vészelni a nehéz időszakot?
– Rövid távon a következő év a magyar, de más kormányokra is azt a feladatot rója, hogy támogassák a kisvállalkozásokat. De ennek ellenére a következő időszak a kicsiknek minden lesz, csak nem könnyű, mert nincsenek hosszú távra elegendő anyagi tartalékaik. A nagyok viszont képesek lesznek veszteségeiket finanszírozni.
