Világszinten csak lassulás, Európában viszont recesszió is jöhet

A stagfláció olyan nemkívánatos állapot, amikor a gazdasági teljesítmény nem növekszik, esetleg visszaesik, miközben az árak növekedésének üteme magas szintekre gyorsul. A helyzetet nehéz feloldani, mivel az egyik probléma orvoslása (magas infláció vagy lassuló gazdasági növekedés) a másik súlyosbítását okozza – hívja fel a figyelmet honlapján közölt tanulmánya elején az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány.

Kiemelik, bizonyos mértékű infláció – amikor „erőteljes a gazdasági növekedés, pörög a termékek és szolgáltatások iránti kereslet, alacsony a munkanélküliség és nőnek a bérek – természetes folyamat. Az előbb említett stagflációra már a múlt század hetvenes éveiben is volt példa.

A helyzet kezelésére több módszer kínálkozik a tanulmány szerint. Az első módszer szerint a recessziót megelőzendő lazításba kezd a monetáris hatóság: csökkenti az irányadó kamatokat, és bővíti a likviditást (a gazdaságba pénzt juttat). Mindeközben a költségvetés is lazít, támogatásokat nyújt, túlkeresletes helyzetet idéz elő, például állami beruházásokon keresztül. Ugyanakkor a gazdaság pörgetése, a pluszpénzmennyiség tovább emeli az inflációt.

Jelenleg viszont az államok a koronavírus-járvány okozta helyzet orvoslása következtében jelentősen kiköltekeztek, nőtt az államadósság szerte a világon. A monetáris politika elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása, vagyis a gazdasági recesszió kezelését nem helyezheti előrébb a gyorsuló infláció kezelésénél.

A második módszer, hogy a magas infláció kezelése érdekében szigorítják a monetáris politikát, emelik az irányadó kamatokat, szűkítik a gazdaságban lévő pénzmennyiséget, ezáltal a gazdaság keresleti oldalát (elsősorban háztartások fogyasztása, lakossági és vállalati beruházások) visszafogják, ami egyben a munkanélküliség növekedésével és a gazdaság további lassulásával vagy akár recesszióba süllyedésével jár együtt. Mindeközben a költségvetési politika is visszafogja kiadásait, csökkenti a keresletet, ezáltal támogatva az infláció leszorítását, esetleg adminisztratív árak alkalmazásával segíti a jegybank infláció elleni küzdelmét.

Jelenleg is a globális színtéren az irányadó kamatok emelését láthatjuk a jegybankoktól, illetve a beszűkült fiskális mozgástér miatt az államok sem igazán tudják segíteni a gazdaságokat.

E megoldások keveréke is előfordulhat a stagflációs helyzet kezelésére. Miközben a magasabb kamatokkal küzd a jegybank az infláció ellen, addig a fiskális politika a kiadások emelésével és adók csökkentésével serkenti a növekedést.

A tanulmány összevetésében a GDP-kilátásokat az 1970–80-as évekkel, az akkori két évtizedben a világgazdaság bővülni tudott egyes országokban tapasztalható recesszió ellenére is (pl. Egyesült Államok), átlagosan 3,6 százalékos GDP-növekedés mellett. Vagyis a világgazdaságra vonatkozó jelenlegi előrejelzés a korábbi stagflációs időszakhoz képest enyhén borúsabb helyzetet mutat, azonban nem várható stagnálás, csupán a növekedés üteme alakul a vártnál jóval lassabban – világszinten.

Az eurózónában a második félévben várható az övezet jelentősebb gazdasági lassulása, idén vagy a jövő évben pedig a recesszió valószínűsége is egyre nagyobb elsősorban az orosz–ukrán háborúnak és az energiaválságnak köszönhetően. Összességében elmondható az is, hogy az eurózóna gazdasága jobban kitett a tartósabb stagnálásnak, sőt akár a recessziónak is a következő időszakban, mint az Egyesült Államok gazdasága.