Gazdaság

A klímavédelem nevében szipolyozná ki az Európai Unió Afrika energiahordozóit

Az unió afrikai politikájában is megmutatkozik a nyugati liberális elit kétszínűsége, amely az általa hangoztatott etikai normákat csak eszköznek tartja saját jólétének fenntartására.

A klímavédelem nevében szipolyozná ki az Európai Unió Afrika energiahordozóit
Afrikának nagy szüksége lenne arra, hogy kihasználhassa a kevésbé tiszta, de könnyebben elérhető energiaforrásait
Fotó: AFP / Alexis Huguet

Miközben saját magának akarja, az afrikai országoktól megtagadná a fosszilis energiát az Európai Unió – hívja fel a figyelmet elemzésében a Bloomberg hírügynökség.

Amióta az európai államok az elhibázott szankciós politikájuk miatt kénytelenek lemondani az orosz energiaforrásokról, azóta a figyelmük egyre inkább Afrika felé fordul, olyan országok irányába, mint például Nigéria, amely a világ földgázkészletének három százalékával rendelkezik, de egyelőre szinte semmit nem hasznosított belőle. Emellett áprilisban Olaszország Angolával és a Kongói Demokratikus Köztársasággal kötött földgázszállítási megállapodást, Németország pedig Szenegáltól remél megoldást.

Az uniós országok mindezt annak ellenére teszik, hogy vezetőik világszinten folyamatosan arra hívják fel a figyelmet, hogy mennyire fontos lemondani a hagyományos energiahordozókról.

Habár az afrikai országok nagyon várják a gázüzletekből várhatóan befolyó óriási bevételeket, az erőforrásaik iránti hirtelen érdeklődést kétszínűnek tartják, amely a Nyugat által a régió kizsákmányolását állandósítja. Megkérdőjelezik, hogy miért kellene Afrikának elszakadnia a fosszilis tüzelőanyagoktól, és ezzel késleltetni több százmillió ember áramhoz való hozzáférését, miközben Európa az ő gázukat használja a gazdasága működtetésére.

Különösen úgy, hogy a fejlett országok vonakodnak finanszírozni azokat az infrastrukturális fejlesztéseket, amelyek megkönnyítenék a földgáz használatát Afrikában, mindezt a „klímavédelemre” hivatkozva, viszont nem teljesítik azokat az ígéreteiket, hogy segítenek finanszírozni olyan zöldprojekteket, amelyek alternatív – de természetesen jóval drágább – energiaforrást jelenthetnének a fejlődő afrikai országok számára.

Ez a megközelítés jelentősen felbosszantja az afrikai vezetőket, akiknek üzemanyagra – bármilyenre – van szükségük ahhoz, hogy emberek millióit emeljék ki a szegénységből. „Hosszú távú partnerségre van szükségünk, nem pedig következetlenségre és ellentmondásra az Európai Unió zöldpolitikája terén” – jelentette ki nemrég Muhammadu Buhari nigériai elnök.

Gabriel Obiang Lima, Egyenlítői-Guinea energiaügyi minisztere egy májusi sajtótájékoztatón kijelentette: „Nem jöhetnek csak úgy ide, és mondhatják, hogy szükségünk van a gázotokra, és elvisszük Európába. Valamit vissza kell adniuk nekünk” – fogalmazott.

Az európai politikusok azzal érvelnek, hogy a fosszilis tüzelőanyagok csak ideiglenes megoldásként szolgálnak ahhoz, hogy túléljék a mostani válságot, és elkerüljék a hiányt és az áramkimaradásokat, amelyek gyengíthetik az Oroszország elleni szankciók támogatását.

Bár az „éghajlati matematika” végül alakulhat úgy, ahogyan azt az EU tisztségviselői állítják, külföldön nehezebb ezt az üzenetet eladni. Az európai vezetők által szorgalmazott út – miszerint Afrika térjen át azonnal a zöldenergia-forrásokra – nem életképes. A fejlődő országoknak sokkal magasabb finanszírozási költségekkel kell szembenézniük a zöldprojektek esetében, mivel ezek kockázatosabb befektetéseknek számítanak.

„Az egész Nyugat a fosszilis tüzelőanyagokra támaszkodva fejlődött – még most is, amikor beszélünk, néhány nyugati ország úgy dönt, hogy a háború miatt visszaveszi a szenet az energiamixébe. Amikor tehát a világ át akar állni a nulla szén-dioxid-kibocsátásra, kinek kell többet tennie?” – tette fel a kérdést Matthew Opoku Prempeh, Ghána energiaügyi minisztere.

„A Nyugat azt mondja, hogy Afrikának fejletlennek kell maradnia?” – tette hozzá.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA), amely tavaly az új fosszilistüzelőanyag-fejlesztések leállítására szólított fel, egy nemrégiben kiadott jelentésében már amellett érvelt, hogy Afrikának engedélyezni kellene (sic) gázkészleteinek kiaknázását. A kontinens részesedése a globális szén-dioxid-kibocsátásból 3 százalékról csak 3,5 százalékra emelkedne, még akkor is, ha az ismert gázkészleteinek egészét kiaknázná.

A kontinensen 2030-ra évi 25 milliárd dolláros befektetéssel – ami a globálisan az energiaágazatba áramló pénz mindössze egy százalékának felel meg – megvalósítható lenne az általános energiaellátás – állítja az IEA.

Ennek ellenére az olyan pénzügyi intézmények, mint a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Beruházási Bank klímavédelmi okokból szinte teljesen megszüntették a gázerőművek finanszírozását. A magánbefektetők is aggódnak amiatt, hogy ezek a projektek elveszett eszközként végzik, mivel a világ megpróbálja elérni a nettó nulla szén-dioxid-kibocsátást az elkövetkező évtizedekben.

Carlos Lopes, az ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottságának korábbi vezetője szerint lekezelő és képmutató, hogy a fejlett országok rövid távú megoldásért Afrikához fordulnak. „Teljesen felháborító azt mondani az afrikaiaknak, hogy alapvetően ne vizsgálják meg az előttük álló lehetőségeket, és ugyanakkor az orosz-ukrán háború miatt felgyorsítani az európai gázhasználatot”.

Kapcsolódó írásaink

Romokban Európa versenyképessége

ĀMegkérdőjelezhetőnek nevezte az újabb Magyarország-jelentés megalapozottságát Halkó Petra, a Századvég vezető elemzője a Faktumban

Brüsszel bort iszik, és vizet prédikál

ĀAz alternatíva, amit az EU a tagállamoknak ajánl az orosz vezetékes földgáz kiváltására, az a kitűzött klímasemlegességi célokkal egyáltalán nem összeegyeztethető