Nincsenek versenykényszerben a hitelintézetek

Az alapkamat és a banki betéti kamatok jól érzékelhető különbsége kapcsán a legfontosabb, hogy a jegybanki alapkamat emelése csupán később jeleik meg a piacokon és a gazdaságban – mondta lapunknak Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője. Ami a mindent meghatározó kereslet-kínálatot illeti, jelenleg van pénz a gazdaságban, és nincsen harc a likviditásért, szabad forrásokért. A jegybank tizenegyezermilliárd forintot tett a gazdaságba, nincs verseny a forrásokért, a pénzintézetek nincsenek rákényszerítve arra, hogy betéteket gyűjtsenek – magyarázta az elsődleges okokat.

A másik ok, hogy megnőtt a rendelkezésre álló állomány, kétezermilliárd forint maradt a lakosságnál, a bankoknál pedig még nőtt is a betétállomány. Ez utóbbi – magyarázta az elemző – a hitelezéshez szükséges, azonban utoljára fél-egy évvel ezelőtt nőtt jelentősebben a hitelfelvételi kedv. Ezáltal jelenleg magasabb a betétek aránya, mint a hiteleké, a pénzintézetek képesek lennének új hiteleket kihelyezni, nincs versenykényszer számukra, a betétállomány növekedésének ösztönzése sem életbe vágó.

Egyedül a terjeszkedni vágyó pénzintézeteknél láthatunk magasabb betéti kamatot, a nagy, piacokon régebb óta jelen lévő bankoknak azonban jelen körülmények között, forrás birtokában nem áll érdekében kamatot emelni. Már csak azért sem, mert a bankadót, illetve jelenleg a kamatstop-intézkedés különbözetét is a pénzintézetek fedezik – mondta az elemző.

Virovácz Péter beszélt arról is, hogy egy esetleges kamatnövelés azt is eredményezné, hogy a bizonyos összegig biztonságos befektetésnek tekinthető bankbetéteket magasabb kamatozásúra cserélnék az ügyfelek, ilyen hozamokat pedig inkább az állampapírok (azon belül is a rövidebb, jellemzően a fél-, egyéves lejáratúak) kínálnak. Ahhoz, hogy a kincstárjegyekkel versenyezhessenek, nagyobb kamatemelést kellene végrehajtaniuk. Ezen felül – magyarázta az elemző – a jegybanknak sem lenne érdeke az, hogy tömegével állampapírokról bankbetétekre váltsanak az ügyfelek, mivel ez az államadósság-finanszírozásra lenne hatással, és magasabb költségeket jelentene a Magyar Nemzeti Banknak, a jegybank veszteségeit pedig a központi költségvetésnek kellene finanszíroznia.