Háború mint környezetszennyezési forma

Már az ókortól kezdve minden konfliktus magával hordozta a környezetváltozást, a középkori élelmiszerválságok után az ipari forradalmakat követően a technika és a hadászat fejlődésével tovább fokozódott a háborúkkal járó környezetterhelés. Az ilyen események környezeti hatása már jóval a konfliktus kirobbanása előtt jelentkezik.

A katonai infrastruktúra kiépítése és fenntartása hatalmas mennyiségű erőforrást igényel, a humánerőforrástól a környezeti erőforrásokig. Utóbbiak bányászata, finomítása, előállítása során nagy mennyiségű szén-dioxid, metán és dinitrogén-oxid kerül a légkörbe, amelyek közvetetten a globális felmelegedés és a klímaváltozás szélsőségeit fokozva hatnak ránk. A szálló por károsanyag-tartalma még a szénhidrogének elégetésénél is veszélyesebb – hívja fel a figyelmet a tanulmány.

Ha a mai időket nézzük, Oroszország, az Egyesült Államok, Kína, Észak-Korea és az Egyesült Királyság haderejének szén-dioxid és metán kibocsátása négy és félszer nagyobb, mint az összes többi országé együttvéve, de 1,1-szerese a teljes emberi szén-dioxid-kibocsátásnak.

A járműmozgások, a robbanószerek, a kiömlő üzemanyag az érzékeny tájakat és a biodiverzitást károsítják, akár 50–60 km távolságra is kihat egy-egy ilyen esemény. A háborúk nagy mennyiségű üzemanyagot igényelnek, ami jelentős károsanyag-kibocsátáshoz vezet. Súlyos környezetszennyezést okozhat az is, ha ipari létesítményeket szándékosan megtámadnak, megrongálnak vagy megzavarnak.

Az ukrán–orosz háborúban is láthatunk ilyet, Csernobil esetében. A nukleáris fegyverek mellett a hagyományosak egészségkárosító hatása sem elhanyagolható, a fehérfoszfor égése során légcső- és tüdőkárosító anyagok szabadulnak fel, ezenfelül erősen gyúlékony anyagok is.