Az ellenzék energia­politikája felelőtlen

– Mely országok rendelkezhetnek stabil gazdasági háttérrel?

– Már az ezredforduló előtt kirajzolódtak azok az új geostratégiai és gazdasági erőterek, amelyek a 21. századot alapvetően meghatározzák. Egyértelmű volt az energia-, az élelmiszer- és a katonai biztonság együttes felértékelődése. Vagyis azok az országok lesznek stabil gazdasági hátterűek – és mindezek alapján társadalmi szempontból konszolidáltak –, amelyek gazdaságos és biztonságos energiamixet tudnak állítani a termelésük mögé.

Képesek lesznek arra, hogy a saját élelmiszer-szükségletüket jobbára belső termeléssel fedezzék, és nem utolsósorban meg tudják védeni a határaikat akár egy külső agresszortól, akár az Európai Unió területére igyekvő migránsok tömegeitől. A kétezertízben felálló polgári kormány alapvető feladatának tekintette, hogy kapcsolatait a fő energiaszállítójával, Oroszországgal rendezze, és mindezek mellett az élelmiszer-gazdaságra és katonai védekezőképességeink fejlesztésére is jelentős összegeket áldozzon. Ezen új gazdasági-politikai vonalvezetés hatására tud Magyarország impozáns gazdasági fejlődést felmutatni.

– Sikeres a hatósági árszabályozási politika?

– A kétezerhuszonkettes választási küzdelem finisében az ellenzék kampánytémává emelte Magyarország energiaellátásának megkérdőjelezését, amely veszélyezteti a tizenkét év alatt létrehozott energiabiztonságunkat és a lakossági fogyasztók javára bevezetett rezsicsökkentési politikát. Ismeretes, hogy kétezerhúsztől kétezerhuszonegy novemberéig – bő egy év alatt – 27,5 százalékos energiaár-emelkedés történt az EU-ban, Magyarországon is nőttek a jármű-üzemanyagárak – a benzinárstop bevezetése előtti egy évben – mintegy 37,7 százalékkal, ám a lakossági fogyasztók háztartási energiaárszintjének emelkedése még az egy százalékot sem érte el. Sikeres a magyar hatósági árszabályozási politika, és botorság lenne egyik legfontosabb alapfeltételét, a hosszú távú szerződésekkel, biztonságosan és jó áron kapott orosz nyersanyagforrások importját felrúgni.

– Mi a célja a baloldalnak?

– Az ellenzék energiabeszerzést blokkoló intézkedési javaslatai Magyarország energiabiztonságát teljesen felboríthatják, sőt rövid távon, az április 3-i választásokig alkalmasak lehetnek arra, hogy a magyar kormány iránti bizalmat megingassák, és a választókban zavart keltsenek. A gázszállítás és az atomerőmű-bővítés kampánytémává emelése már önmagában is mérhetetlen károkat okoz az országnak, miközben a világ energiapiacain már el is indult egy drámai átrendeződés.

– Hogy áll hazánk gáztározóinak feltöltöttsége?

– Köztudott, hogy az európai energiatárolók újrafeltöltése a következő fűtési időszakra már áprilistól elindul, amit két tényező máris megzavart. Az egyik a mérhetetlen drágulás. A gáz ára a holland gáztőzsdén a múlt hét közepén, mindössze két nap alatt nyolcvannyolc százalékkal emelkedett, és százkilencvennyolc eurós megawattóránkénti történelmi csúcsra is felment. Egyidejűleg az orosz Gazprom a Jamál európai gázvezetéken a szállítási kapacitások húsz százalékát foglalta csak le, tehát a kiszállítási hajlandóság az oroszok részéről jelentősen visszafogott.

Ez súlyos problémát fog jelenteni az Európai Uniónak, hiszen a feltöltési időszak kezdetén a tagországok gáztározó-feltöltöttsége átlagosan 28,6 százalékos, amely tizennégy százalékponttal alacsonyabb az elmúlt évtizedben tapasztaltnál. Sőt, a francia, lengyel, német készletek már a veszélyzónában, tíz százalék alatt vannak, míg a magyar gáztározók jelenlegi töltöttsége huszonhárom százalék – a magyar kitermelés mellett, amely az éves felhasználás húsz százaléka –, amivel jó ideig kitarthatunk.

– Milyen következményei lehetnek a szankcióknak?

– A következő hónapok nagy dilemmája, hogy a szankciók és az azoktól való félelem milyen mértékben rengeti meg az orosz gázszállításokat, mert ha a havi tizenhárom–tizennégymilliárd köbméteres orosz szállításból három–négymilliárd köbméternél nagyobb esik ki az EU egészében, akkor azt már aligha lehet kompenzálni. És ha valamennyit mégis, főleg az arab térségből, annak beszerzési árai óriási árváltozással járnak, amelyet a lakosság és az ipari felhasználók aligha tudnának megfizetni, főleg az áraikba beépíteni.

– Mindez mit jelent számokkal leképezve?

– Számokkal alátámasztva: a Gazprom kétezerhúszban a szerződéses keretek között 155 milliárd köbméternyi gázt adott el az EU-ban, ami kétezerhuszonkettőben mintegy tizenöt–húsz százalékkal több lehetne, ha a háború, főleg az embargó nem szólna közbe. Havonta tizenhárom–tizennégymilliárd köbméteres tételekről van szó. Ha elmérgesedik a helyzet az EU és Oroszország között, akkor leállnak a szállítások, viszont az EU legfeljebb két–hárommilliárd köbméter gázt tud más forrásokból mobilizálni. Ez pedig az európai gazdasági növekedési kilátások sorsát már meg is pecsételi. Felmerül a kérdés: mi a fontosabb az Európai Uniónak?

Az embargó az oroszokkal szemben vagy Európa megmentése? A fő probléma persze az, hogy az EU-tagországok zömének nincs hosszú távú gázvásárlási szerződése, míg Magyarország tizenöt évre szólóval rendelkezik. Mi pedig ezer köbméterenként kétszázhuszonöt dollár körüli áron kapjuk a gázt a tizenöt éves magyar–orosz szerződés keretében. Más EU-tagállamok pedig csak reménykedhetnek, hogy az oroszok végül „megkegyelmeznek” majd nekik, és valamennyi gázt csak szállítanak a részükre, nem pedig az egyre jobb árat fizető távol-keletieknek adják oda a készleteiket, ami még logikus is lenne, hiszen Kínának nem kellene Afrikából szállítania, hanem ezt a közelebbi szibériai gázmezőkről tehetné meg.