Könyvkiadás egy misszió szárnyán

– Köztudott, hogy egyre kevesebb ember olvas, ami önöknél mint kiadónál is lecsapódhat. Miért tették fel ennek ellenére a könyvekre az életüket?

– Sajnos évről évre elszomorítóbb tendenciát látunk és észlelünk: egyre kevesebb ember vesz könyvet a kezébe, és főképp a fiatalokat nehéz rávenni az olvasásra. Tíz évvel ezelőtt tízszer ennyi könyvet lehetett eladni, nem beszélve a szocializmusban általánosnak számító több tízezres példányszámokról. 2009-ben, amikor csatlakoztam a kiadóhoz, gond nélkül minden könyvet három-négyezer példányban nyomtattunk ki.

Most sokkal óvatosabbak vagyunk, kevesebbet rendelünk, és a fogyás mértékének megfelelően inkább utánrendelünk. Ennek ellenére mi hiszünk a küldetésünk létjogosultságában, hiszünk az olvasás erejében, és a könyvkiadással párhuzamosan egy érzékenyítő, olvasásnépszerűsítő munkát is végzünk.

Minden alkalmat megragadva a lehető legtöbb fórumon hirdetjük az olvasás fontosságát, szerethetőségét elsősorban a fiatalok körében, hiszen a visszaesés és az eredendő elutasítás ebben a korosztályban a leginkább meg­figyelhető. Ezért is örülünk a science fiction ágazatunknak, mert ez egy olyan népszerű és azonnal befogadható témakör, melyen keresztül sokkal könnyebben eljutunk a fiatalokhoz.

– A Metropolis Kiadó nevét elsősorban a sci-fi regények, a Galaktika Fantasztikus Könyvek (GFK) fémjelzik, miért nyitottak a szépirodalom felé?

– Amikor 2004-ben Burger István megalapította a kiadót, az alapvető cél az akkor éppen évek óta szünetelő, idén ötvenedik születésnapját ünneplő Galaktika Magazin feltámasztása volt. Ezzel párhuzamosan elkezdtek science fiction regényeket is kiadni, eleinte évi egy-két, majd fokozatosan húsz-harminc könyvet.

Bár ennek a műfajnak van egy nagyon erős és biztos olvasói tábora, akikre lehet számítani, de hét-nyolc évvel ezelőtt azt éreztük, hogy azért ez mégis csak egy szűk rétege a magyar olvasóközönség egészének, és érdemes lenne nyitni egyéb zsánerek felé is. Ezért a kiadó úgy döntött, hogy a meglévő egy mellé növeszt négy másik lábat, amelyek egyike a szépirodalom műfaja. Ezért szereztük meg a patinás Szépirodalmi Kiadót.

– Melyek azok a szempontok, melyek alapján kiválasztják a műveket?

– Folyamatosan nézem az olvasói, review oldalakat, például a good readst vagy a bloggerek bejegyzéseit, amelyekből kirajzolódik, hogy az európai olvasóközönség mely könyveket kedveli, értékeli. Az elmúlt tíz év alatt komoly kapcsolati rendszerünk alakult ki, felkerültünk különféle levelezőlistákra, ahonnan folyamatosan, naprakész információhoz jutunk. Nagyon jó kapcsolatunk van a különböző európai jogi képviselőkkel, ügynökségekkel, könyvkiadókkal, az ő véleményüket, javaslataikat is meg szoktuk hallgatni.

Ehhez jön a saját, szubjektív megítélésem: a lehető legtöbb könyvet elolvasom, vagy ha nem angolul van, a potenciális fordítót kérem meg erre, s így is kialakul egy vélemény. Ha nekem nem tetszik az adott mű, biztosan nem tudom jó érzéssel megjelentetni. Mindig próbálok a sokszínűségre törekedni, a lehető legtöbb országból könyveket behozni, minél több nációt képviselni.

– Mely könyvekkel pályáztak most?

– Az uniós pályázatoknál mindig egy központi témát kell megfogalmazni, a könyveket e köré szervezni. Bár alapvetően a díjnyertes alkotások közül válogatunk, de csak olyanokat, melyek az adott tematikába illenek. Az elmúlt három évet felölelő témakörünk a nőket járta körbe: szerettünk volna a női szerzőkre, női sorsokra koncentrálni, megmutatni, hogy más országokban milyen női szerepek vannak, hol tart a női egyenjogúság. Magyarországnak még bőven van behoznivalója e téren, így a könyvek ezt a célt is szolgálhatják.

Tizenöt országból válogattunk könyveket, a harmincból négy gyerekkönyv, három science fiction, a többi szépirodalom. A kiválasztott művek mindegyike, műfajtól függetlenül, magas irodalmi értéket képvisel. Így, kicsivel a pályázat lejárta után elmondhatom: igazán jó érzékkel választottunk. Az egyik könyvünk, Johanna Sinisalo: A nap magja című sci-fi kötet hihetetlen sikert ért el, mivel a magyar olvasók megválasztották az év science fiction könyvének, a fordító pedig megnyerte a legjobb fordítónak járó Zsoldos Péter-díjat.

Maga a szerző pedig imádja a magyar kiadás címlapját. Egy másik, Lana Bastasic: Kapd el a nyulat című könyvének fordításán már dolgoztunk, amikor elnyerte az Európai Unió irodalmi díját. Nagyon büszke voltam a választásainkra, de természetesen mindegyik könyv a maga nemében különleges, egyedi és mindenképpen olvasásra érdemes.

– Miért ajánlja ezeket a köteteket a magyar olvasóknak?

– Hiába történt meg a rendszerváltás már három évtizede, a kelet-európai szerzők könyveit olvasva azt érezhetjük, hogy közös a gyökerünk, a múltunk és nem utolsósorban a kultúrkincsünk. Sokkal inkább megértjük a bennük rejlő hivatkozásokat, utalásokat, sorok mögött megbújó üzeneteket, mint például egy amerikai regény esetében. Bár a nyugati, északi és dél-európai országokban született regényekben nincsen meg ez a közös kapocs, azok éppúgy érdekesek. Én ugyan szociológiát végeztem, de nagyon érdekelt a kulturális antropológia is.

Mindig nagyon izgatott a tőlünk eltérő kultúráknak, az ott élő emberek szokásainak, hiedelemrendszerének, mindennapjainak megismerése. Éppen ezért rendkívül izgalmasnak találom azokat a könyveket, amelyek ilyen helyeket mutatnak be, például Lappföldet (Juhani Karila: Csuka-átok), Japánt (Anna Cima: Tokióban ébredek) vagy Izlandot (Kristín Marja Baldursdóttir: A sirály kacagása).

– Mekkora segítséget jelentett a pályázat ebben a missziós munkában?

– Magyarország sajnos nagyon elment az amerikai és angolszász irodalom irányába, mivel ezen a nyelven tudunk műveket olvasni, és fel sem merül bennünk, milyen szenzációs könyvek születnek a környező országokban. Nagyon hálásak vagyunk az uniós pályázati lehetőségnek, mert ennek segítségével megmutathatjuk a hazai olvasóközönségnek az európai irodalom igazi gyöngyszemeit. E támogatás nélkül valószínűleg mindez nem tudna megvalósulni, mivel olyan kicsi a példányszám, amiben szépirodalmi könyveket el lehet adni, hogy nagyon meg kéne gondolni, mit érdemes bemutatni.

A munkánk kihívásokkal teli, de nem reménytelen, mert úgy érezzük, egyre szélesedik az európai szépirodalmi olvasóközönség bázisa, akik már várják és számítanak a könyveinkre. Óriási öröm és motiváló erő számunkra, hogy mi lehetünk azok, akik elhozzuk ezeket a remekműveket a magyar olvasóknak, és általunk, ha kis léptékben is, de talán kezd a szépirodalom értéke, fontossága visszaépülni a köztudatba.

A gondozásunkban lévő márkák egy része: a Galaktika, a GFK (Galaktika Fantasztikus Könyvek), az Univerzum Könyvek ismeretterjesztő sorozata és nem utolsósorban a Szépirodalmi Kiadó egytől-egyig hamisítatlan hungarikum. Büszkék vagyunk rá, hogy mi keltettük őket újból életre. Kár, hogy az ilyen komoly kulturális missziókra nincs hazai támogatás, pedig az olvasásra nevelés – a mi hitünk szerint – az egyik legfontosabb kulturális feladat.

Nyerő magyarok rovatunk a Magyar Fejlesztési Központ Nonprofit Kft. támogatásával készült

További információért kattintson ide, vagy ide.