Gazdaság

Kettő az egyben, ami majdnem három

Nyerő magyarok. Ötvenezer euró támogatást nyert a Horizon 2020 programban az Arteries Studio Kft., – nagy az érdeklődés a beltéri helymeghatározással felszerelt drónos leltározási rendszerre

Beltéri navigációs és rádiófrekvenciás termékbeolvasó rendszer több is kínálkozik a piacon, de olyan kevés létezik, amelyik ezt a kettőt egyesíti, ráadásul egyedülálló pontossággal, és egy innovatív módszerrel megspékelve. Igaz, eddig csak pilotprojekt szintjén, de az Arteries Studio Kft. fejlesztőcsapata letette ezt a terméket az asztalra. Németh Gábor, a cég ügyvezető tulajdonosa már gyermekként szoftvert fejlesztett, és azóta számtalan innováció köthető a megszállott és elhivatott mérnökinformatikus és csapata nevéhez. Csoda, ha az Európai Unió is elismerte az ötletét?

Kettő az egyben, ami majdnem három
Németh Gábor: Számos fejlesztést tudhatunk magunkénak, amelyeket az évek során piacra vittünk
Fotó: MH/Katona László

– Mit tud az Arteries beltéri navigációs rendszere?

– Helymeghatározásra már léteznek különféle bevált ipari megoldások, a mi rendszerünk abban több és jobb, hogy kiváló pontossággal dolgozik. A többihez hasonlóan ennek is olyan fémszerkezetű épületekben, ipari csarnokokban, üzemekben van óriási haszna, ahol nem elérhető a műholdas navigációs rendszer.

A nyomon követendő objektumot, személyt vagy tárgyat ellátjuk egy rádiós elven működő, saját tápellátással rendelkező azonosító eszközzel, amely folyamatosan jelt ad magáról. Ezeket a jeleket a csarnokban elhelyezett fix vevőegységek érzékelik, majd kiszámítják az objektumok pozícióját. Fontos az időszinkron, a rendkívül pontos órák használata, hogy a megérkezett jelek időkülönbségeiből a valóban pontos pozíciót lehessen kiszámolni. Ez egy bevett, standard eljárás, mi annyival fűszereztük meg, hogy a folyamatosan vett jelmintákból egy tanuló algoritmus segítségével pontosított pozíciót számolunk ki és adunk meg.

– Mely területeken és miben van ennek haszna?

– Olyan logisztikai, raktározási és gyártói környezetben, ahol fontos az adott járműnek vagy személynek a pozíciója, valamint olyan munkakörökben, ahol a megtett út és ennek az időszükséglete egy teljesítményt befolyásoló szempont. Általa nyomon követhető és optimalizálható például egy raktáros munkája. Az eredmények tükrében való átrendezésekkel elérhetjük, hogy jóval kevesebbet közlekedjenek a raktárosok, hiszen akkor nem fáradnak el annyira, és több munkaegységet tudnak más feladatra fordítani. De egy targoncánál is fontos szempont, hány kW energiát fogyaszt el, és milyen sűrűn kell tölteni.

– Mi történik, ha a targonca elhagyja az épületet?

– Ez a rendszer csak beltéren tud pozíciót meghatározni, amint a személy vagy tárgy a falakon kívülre ér, ezek a beltéri „műholdak” nem érzékelik megfelelően a sugárzott jelet, vagy ha érzékelik is, torzítottan, ami nem használható. A rendszert azonban ki lehet egészíteni GPS-technikával, ha a targonca kimegy egy külső áruért, akkor a rendszer a GPS-adatokat veszi figyelembe, a pontatlanná váló beltéri jelet pedig eldobja.

– Hogyan született meg a fejlesztés másik pillére?

– Nagyjából hat évvel ezelőtt részt vettünk egy Egyesült Államokban zajló nagyszabású projektben, amelynek helyszíne egy hatalmas raktár volt. Az árukészlet teljes leltározása az ott dolgozó kétszáz raktáros közül negyven ember kétheti munkáját emésztette fel. Ez rengeteg idő és komoly költség, hiszen az emberek munkabérét a raktár kényszerű üzemszünete alatt is ki kellett fizetni. E komoly igény mentén merült fel a drónos leltározás és egy rádiófrekvenciás azonosítás lehetőségének ötlete.

Mi a hagyományos leltározás során használt vonalkódok helyett úgynevezett rádiófrekvenciás (RFID, radio frequency identification) címkéket helyezünk el a tárgyakon. Az elektromágneses sugárzásnak köszönhetően a címkében feszültség indukálódik, ez meghajt egy mikrochipet, amely aztán visszasugározza a saját adatát. Egy antennával végigjárva a raktárat ezek az azonosító chipek működésre bírhatók, és meg lehet tőlük kérdezni, kik ők, és mi a rájuk jellemző adat. Mindezt a másodperc töredéke alatt, akár több száz azonosítóról. A drón használatát arra találtuk ki, hogyan lehet a raktárat a teljesség igényével végigpásztázni. Ezek az eszközök ugyanis a magasság teljes spektrumában tudnak repülni, ráadásul az ipari változatokat tetszőlegesen lehet programozni és a viselkedésüket befolyásolni.

– Mi késztette önöket arra, hogy fuzionálják a két találmányt?

– Azt, hogy a drón valóban a teljes raktáron végigrepüljön, már az elején fontosnak látszott biztosítani. Ekkor jött a képbe a beltéri navigációs rendszerünk, amellyel felszereltük a drónt is. Az eszköz így egy térképet megrajzolva járja körbe az adott helyszínt, beolvassa a termékek információit, jegyzéket készít róluk, feltölti egy raktározási rendszerbe, amelyből aztán lehet dolgozni.

Ezzel a módszerrel egy kéthetes munka nagyjából fél-egy napra redukálódhat, ami rendkívüli mértékben meggyorsítja a leltározást. Ennek feltétele, hogy a termékek valóban az antenna hatósugarában legyenek, és semmilyen, az adott rádiófrekvenciát árnyékoló test, tárgy ne takarja el az azonosítót. Emellett létrehoztunk egy felhőszoftvert is, amelynek segítségével a raktárosok el tudják indítani, szükség esetén meg tudják állítani a folyamatokat, át tudják tekinteni annak eredményét, és össze tudják hasonlítani az eredménylistát az árukészlettel.

– Mi valósult meg a Brüsszelből kapott forrásból?

– Megvalósíthatósági tanulmány, piackutatás és üzleti terv készült, valamint egy úgynevezett újdonságkutatás, amely azt hivatott kideríteni, hogy a termék szabadalmaztatható-e. Az ötletünkről nemcsak mi hisszük, hogy jó, az uniós bírák is hasonlóképp értékelték. A prototípus aztán egy másik pályázati forrásból készült el, a termék fejlesztése egyelőre itt megállt.

Jelentős mennyiségű tőkére lenne szükségünk, hogy az egyébként kedvező folyamatok továbbvihetők legyenek. A szükséges tanúsítványok és validációk megszerzése, a különféle rendszerekbe való integrációs folyamatok, tesztelések, finomítások, a drón biztonságtechnikai elvárásoknak való megfeleltetése még mind előttünk áll. Nagyon sok cég megkeresett már bennünket, az igény óriási, de ezek mindegyike piackész termékre vár.

– Süt önről, hogy ez az élete. Mióta a hajtóereje ez a szenvedély?

– Már hétévesen programozni tanultam édesanyám IBM-számítógépén, ami akkoriban, a kilencvenes évek legelején nagyon nem volt jellemző. Faltam és bemagoltam minden könyvet e témában, pedig a bennük olvasottak nagy részét nem is értettem. Ez odáig fajult, hogy hatodikos koromban már egy általam kifejlesztett, matekházit megoldó programot próbáltam értékesíteni az iskolában. És innen már nem volt visszaút, programozó középiskolába, majd a Műszaki Egyetemre kerültem.

Már az egyetemi évek alatt éreztem, hogy nem szeretnék egy nagy céghez beülni programozni. Ezért 2006-ban egyéni vállalkozóként kezdtem el szoftverfejlesztéssel foglalkozni, és 2012-ben megalakítottam az Arteries Kft.-t, amelyben ma már csaknem negyvenen dolgozunk. Számos fejlesztést tudhatunk magunkénak, amelyeket az évek során piacra vittünk. Vonz az innováció, motiválnak az újítások, szívügyemnek tartom, hogy minél több magyar vállalkozás működhessen innovatív módon. Ahogyan minden projektünk, a beltéri helymeghatározással felszerelt drónos leltározási rendszerünk is pontosan ezt a törekvést példázza, és remélem, mihamarabb szolgálni is fogja.


Nyerő magyarok rovatunk a Magyar Fejlesztési Központ Nonprofit Kft. támogatásával készült

További információért kattintson ide, vagy ide.

MFK

Kapcsolódó írásaink

Árulkodó mikrobiom

ĀNyerő magyarok. A Logoderm Kft. ötvenezer euró támogatást nyertaz EIC SME Instrument programban tanulmánykészítéshez,az újabb szakaszban már a meglévő koncepciót fejlesztenék tovább

Kötélbiztos segítség

ĀNyerő magyarok. A kenésmentes hajtásrendszer fejlesztésére 1,13 millió eurót nyert el a magyar startup a Horizon 2020 programban, és megszerezték vele a Seal of Excellence védjegyet