Gazdaság
Kutatókra vár a jegybank éremgyűjteménye
Jelenleg a Magyar Nemzeti Bank bankjegy- és érmegyűjteménye mind darabszámát (több mint hatvanezer darab egyedi műtárgy), mind jelentőségét tekintve a második legnagyobb hazai rendszerezett numizmatikai gyűjteménynek számít a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtára után. A gyűjtemény gyökerei még a Magyar Nemzeti Bank elődjének számító, az 1867. évi kiegyezést követően létrejött Osztrák–Magyar Bank időszakába vezethetők vissza, majd az önálló magyar jegybank az 1924. évi megalapítása után már tudatosan halmozott fel éremanyagot.
A gyűjtemény korai létrejöttére abból a tényből következtethetünk, hogy a bankban lévő, a forgalomból kivont, illetve részben nemesfémbeváltásból és egyéb banki tevékenységből származó régi, muzeális értékű pénzek, érmek és bankjegyek szervezett őrzésére már 1946-ban megalakult a Bankmúzeum, majd a műtárgyanyag kezelését egy háromtagú múzeumbizottság vette át 1949-ben.
A kollekciót a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja védetté nyilvánította, de hivatalosan csak 1974-ben vált múzeummá, majd 1986-ban nyerte el a közérdekű muzeális gyűjteményi besorolást. A tudományos szempontok szerint rendszerezett gyűjtemény jelenleg a Magyar Nemzeti Bank Szabadság téri székházában található.
Gyarapodását kezdetben magánszemélyek és banki alkalmazottak ajándékai jelentették, majd fejlesztését a Magyar Nemzeti Múzeum is támogatta duplumanyagainak átadásával. Jelentős számú numizmatikai anyagot jelentett a bankon belüli átvétel – a forint pénzrendszer fizetőeszközei, érmék, bankjegyek és emlékpénzek –, de egy idő után lehetőség nyílt a szisztematikus gyűjteményfejlesztésre is.
Az 1980–1990-es években a bank már éves rendszerességgel vásárolt a portfólióból hiányzó, magyar vonatkozású numizmatikai anyagot árveréseken, illetve éremkereskedőktől éppúgy, mint magánszemélyektől. A gyűjtés fő irányát a magyar pénztörténet tudományos célú feldolgozása és bemutatása határozta meg. A legtöbb nagyobb, szisztematikus vásárlás a magyar és erdélyi fém-, illetve papírpénzek gyarapítására történt, kisebb gyűjteményi egységek azonban más témákat illetően is bekerültek.
A gyarapodás egy másik jellemző formája volt a nagyobb, fontosabb valutákkal bíró országok vagy a földrajzilag közeli kibocsátók fémpénzeinek és mintabankjegyeinek csere vagy átadás általi beszerzése is. Bár a kollekció rendelkezik kisebb mennyiségű antik (görög, római és bizánci) éremanyaggal, legjelentősebb részét mind a darabszám, mind pedig a tudományos és kulturális érték szempontjából a magyar, illetve az erdélyi pénzérmék sorozata teszi ki a 11. századtól napjainkig.
A papírpénzek között legnagyobb hangsúllyal szintén a magyar vonatkozású bankjegyek szerepelnek. A legkorábbi, osztrák kibocsátású, birodalmi forgalmú bankjegyek anyaga után az 1848–49-es szabadságharc papírpénzei jelentenek nagyobb gyűjteményi egységet, de az országos kibocsátásokon kívül a helyi szükségpénzeknek (például hadifogolytábori szükségpénzek) is szép sorozatával rendelkezik a gyűjtemény, de meg kell említeni a különféle mintabankjegyeket, próba- és fázisnyomatokat is.
Ezeken kívül a különféle külföldi mintabankjegyek is igen nagy számban vannak képviselve – az európai bankjegyeken kívül számos egzotikus ország kibocsátása is színesíti az anyagot –, de az MNB által beváltott visszamaradt valuták közül is sok ritka, értékes kibocsátás került az összeállításba.
A részvény- és értékpapír-gyűjtemény mintegy 5500 darab modern (nagyobbrészt minták) és körülbelül 1500 darab régi, 1949 előtti kibocsátással büszkélkedhet. Emellett kötvények, részjegyek, váltók, egyéb pénzügyi okiratok színesítik a kollekciót. Fontos része a gyűjteménynek az eredeti bankjegytervek rajz-, fázis- és próbanyomatanyaga. A többek között Helbing Ferenc, Horváth Endre, Nagy Zoltán és Vagyóczky Károly által készített, soha meg nem valósult, különféle változatokat felvonultató eredeti rajzok, akvarellek, fázisnyomatok, ívek és ívdarabok a papírpénzgyártás művészi és technológiai hátterét világítják meg.
A szorosan vett numizmatikai jellegű tárgyanyagon kívül a gyűjtemény komoly banktörténeti anyagot is őriz (főkönyvek, számológépek, érmeszortírozók, pecsétek, csőposta, pénzládák stb.). Ezen kívül a Magyar Nemzeti Bank tulajdonában van több mint hatezer darab verőszerszám (a 17. századtól napjainkig), amelyeket a Magyar Pénzverő Zrt. őriz az MNB soroksári Logisztikai Központjában.
A Magyar Nemzeti Bank szakkönyvtára jelentős mennyiségű numizmatikai tárgyú szakkönyvvel is rendelkezik. A Magyar Nemzeti Bank Bankjegy- és Éremgyűjteménye a kezdetektől fogva jelentős beágyazottsággal bírt a magyar pénztörténeti kutatásokkal kapcsolatban. Nem születhetett meg olyan, a magyar pénzveréssel és bankjegykibocsátással kapcsolatos tudományos munka, amelyet nem előzött volna meg a gyűjtemény áttekintése. Míg korábban a gyűjteményben való kutatás – a szigorú bankbiztonsági előírások miatt – számos nehézségbe ütközött (bár eddig sem volt lehetetlen), a szedet küszöbönálló költözése új távlatokat nyithat a tudományos kutatás számára.
Az MNB Pénzmúzeumának és Látogatóközpontjának helyet adó Széll Kálmán téri MNB Budai Központban (volt Postapalota) a legkorszerűbb, minden szükséges követelménynek megfelelő épületben kerül elhelyezésre a gyűjtemény, ahol magasan képzett szakemberek segítik majd az anyag megismerését, illetve publikálását, illetve várják a kutatókat, egyetemistákat. A gyűjteményi munkát segíti egy jól felszerelt restaurátor-műhely is. Az MNB éremgyűjteményének kétharmada, nagyjából negyvenezer darab egyedi műtárgy az utóbbi másfél évtizedben digitalizálásra került, ezekről kiváló minőségű digitális fényképek állnak rendelkezésre, ami jelentős mértékben segítheti elő a gyűjtemény megismerését az érdeklődők szélesebb rétege számára.
Az alábbi galériában a képek oldalsó részéhez kattintva tud lapozni:
A szerző régész és muzeológus
