Matolcsy György: Térségünk jövője – a jövő térsége

Tíz EU-tag kelet-közép-európai ország – a három balti állam, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Szlovénia, Horvátország és Románia – alkotják történelmi és földrajzi térségünket. Az elmúlt ezer év történelme, az 1945–1990 közötti „keleti birodalmi kaland”, az elmúlt harminc év erősen hullámzó, de gazdaságtörténeti távlatból eredményes piaci átmenete és az EU-tagság adják közös jövőnk alapjait – írta Matolcsy György a Magyar Nemzeti Bank elnöke a Magyarnemzet.hu oldalán tegnap. Kiemelte: a gazdasági dinamika térségünkben erősebb, mint az EU nálunk fejlettebb országaiban. Ez a nem mindenhol sikeres, végül mégis eredményes piaci és demokratikus átmenet hozadéka. Belső forrása a motivált és képzett munkaerő. Külső forrásai a fejlett technológia, tőke és piaci tudás beáramlása, valamint az EU források. A növekedést egyaránt támogatja a magas foglalkoztatás, a magas beruházási ráta, az újraiparosítás, a termelékenység növekedése és a magas belföldi hozzáadott értékre épülő új szolgáltató szektor – húzta alá. Elmondása szerint a világgazdaság 1945 után lezajlott sikertörténetei arra az aranyszabályra épülnek, hogy nem egyetlen ország, hanem az országok egy csoportja hajt végre ugrást. Japán 1950-1973 közötti sikere a kivétel, amely az Egyesült Államok ázsiai háborús politikájára épült, így valójában az 1914–1945 között zajló hosszú brit–német világháborút folytató hidegháborús hadviselést használta fel a gazdasági ugrásra. A többi példa már csoportos, így a kelet-ázsiai kistigrisek felemelkedése, amivel egy időben zajlott az ír felzárkózás és a kínai megavárosok sikeres fejlettségi ugrása. Ezek mellé érkezik meg térségünk, várhatóan még ebben az évtizedben. Mint kiderült: térségünk egészében – nem mindenkinél és nem minden időszakban – a felzárkózás fenntartható egyensúlyokra épül, ahol a román egyensúlytalanság a kivétel. A 2010 előtt érvényes, két évtizedes magyar és a tartós román kivétel mellett ez a térség egészére igaz. Ez jelenti az egyik döntő különbséget a dél-európai felzárkózási modellhez képest, ami egyre kevésbé fenntartható. Aki térségünkben szakít az egyensúlyi felzárkózással, az visszacsúszik délre, illetve saját múltjába – tette hozzá a jegybankelnök.

Matolcsy György hangsúlyozta: az elmúlt 150 évben a világgazdaság fejlődésének az volt a titka, hogy az nyert, aki a feldolgozóipart fejlesztette. Az Egyesült Államok a nagy nyertes, és ma is tartja huszonöt százalékos globális GDP-részesedését. Ennek alapja, hogy 1890-ban az amerikai ipari termelés már meghaladta a brit, francia és német teljesítményt, majd felülmúlta ezen országok együttes termelését, és megközelítette az akkori világgazdaság feldolgozóipari értékének ötven százalékát – fejtette ki.

Azt mondta, a rendszerváltoztatás során a térség összes államában megszűntek a korábbi gazdasági szerkezetek és velük együtt a régi monopóliumok. A társadalom és a gazdasági szereplők egy gyorsított „rombolás és újjáépítés” folyamaton mentek át, ahol a változás állandó volt, igen erős alkalmazkodási kényszerrel. Hasonló kényszert élt át Nyugat-Európa 1945 után, míg hasonló kihívást és lehetőséget kapott Japán, a kistigrisek és Kína. A térség országainak fele önálló pénzpolitikára építhet, ami döntő forrása a gazdaságpolitikai önállóságnak. Az önálló pénzpolitika a jövő megnyerését tekintve felértékelődik, mert a tőkeintenzív pályához szükséges új tőkefelhalmozást az önálló jegybankok jobban képesek célzott eszközökkel támogatni, mint az euróövezet – hívta fel a figyelmet.

A jegybankelnök hangoztatta: térségünk, az EU-tagság adta piaci hozzáférés mellett csaknem  százmilliós méretével már elég nagy a globális befektetők nagyobb projektjei számára. A hely és méret mellett a nyitottság és az új befogadása is előny. A térség politikai stabilitása, az egyensúlyi felzárkózási modell, valamint az erős dinamika együtt kívánatos üzleti partnerré, sőt stratégiai szövetségessé teszik térségünket a világgazdaság erős szereplői számára. Erre épülnek az eddigi és a jövő üzleti szövetségei, azokra pedig a politikai szövetségek – zárta sorait Matolcsy György.