Gazdaság
Megjelent a Rendezetlen bolygónk kormányzása című kötet
A huszonegyedik század második évtizedének végén bármerre is néztünk, súlyos feszültségeket láttunk– konstatálja Ralph C. Bryant. A kihívásokra való válaszok megtalálásához pedig az utóbbi időkben regionális és globális szinten is egyre erősebbé vált a kollektív fellépés iránti igény. Elég csak a Föld legnagyobb kollektív válságaira, például az éghajlatváltozásra, az atomfegyverek terjedésére, a területi egyenlőtlenségekre, a rosszul kezelt migrációra vagy éppen a koronavírus-járványra gondolnunk. A nemzeti szintű kormányzatok együttműködése, a konszenzusok kialakítása pedig igen lassan halad - teszi hozzá Bryant.
A könyv a helyi autonómia és a nemzetközi kormányzás megfelelő egyensúlyának kialakításához vezető szempontokat, ennek lehetséges útjait (és útvesztőit) tárja fel. Számba veszi a külkapcsolati nyitottság előnyeit, ennek kapcsolódó költségeit és kockázatait, a haszon és a kiadások megoszlásának mikéntjét, valamint a külkapcsolati nyitottság és a helyi autonómia közötti feszültségeket is áttekinti. Emellett feltárja a befelé néző lokálpatrióta és a kifelé tekintő kozmopolita nézetek szélsőséges megvalósulásának mibenlétét, amelyek igencsak hadban állnak egymással. Ez a két ellentétes szemléletmód ugyanis már a kezdetekkor kiiktathatja egy későbbi kompromisszum kialakításának lehetőségét – hangsúlyozza Ralph C. Bryant.
A szerző szerint a helyi autonómia és a külkapcsolati nyitottság közötti feszültség megoldásához középutas kormányzati döntésekkel lehet megtalálni a legjobb kompromisszumokat. Ennek érdekében távol kell tartanunk magunkat a merev lokálpatriotizmus és a fékevesztett nyitottság szélsőségeitől. Az egymással összeegyeztethetetlen célokra a kompromisszum kínálja az egyetlen megoldást, belátva, hogy amennyiben az egymással versengő célok közül egyhez vagy kettőhöz közeledni kívánunk, akkor ez általában megköveteli, hogy a többitől eltávolodjunk. A külkapcsolati nyitottság egy részét tehát fel kell áldoznunk, ha nagyobb helyi autonómiát akarunk elérni. Ha pedig élvezni akarjuk a nagyobb nyitottság előnyeit, az autonómia egy részét kell feláldoznunk. Az arany középutat jelentő kompromisszumok kombinációját ugyanakkor igen nehéz megtalálni – ismeri el a szerző.
A könyv egyik fontos konklúziója, hogy amennyiben a bolygónk együttműködésre irányuló irányítási folyamatai és struktúrái az eddigi korszakok szerint széttöredezettek maradnak és a nemzetek feletti kompromisszumos kormányzás továbbra is zavaros és ’balesetveszélyes’ marad, nem csupán kihívásaink maradnak válaszok nélkül, hanem számos új bizonytalanság is jelentkezhet. Épp ezért a szerző arra hívja fel a figyelmet, hogy a nemzetközi együttműködés fokozása nélkülözhetetlen. A globális kihívások kezelésének első lépéseként Bryant ajánlása szerint a nemzetközi közösségnek olyan jövőbeni szabályokat kell kialakítania, amelyek révén javul bolygónk kollektív kormányzása. A pragmatikus, fokozatos előrehaladás mottóját pedig Ralph C. Bryant a következőképp fogalmazza meg: „Ne várj el irreálisan sokat és túl hamar! De az Isten szerelmére, tétova se légy!”
Ralph C. Bryant a Brookings Intézet vezető munkatársa. Szakterülete a nemzetközi közgazdaságtan, a monetáris gazdaságtan és a makrogazdasági politika. Volt a Federal Reserve Board nemzetközi pénzügyi osztályának igazgatója, tanácsadóként szolgált olyan szervezeteknél, mint a Federal Reserve, az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma, a Kongresszusi Költségvetési Hivatal, a Világbank, az IMF, az OECD és a National Science Foundation. Dolgozott a Johns Hopkins Advanced International Studies School professzoraként is.
